Tegnapi, péntek délutáni hangulat a kertben... Az idén először száradtak a ruhák a friss tavaszi szélben, 18°-ban. A fűnyírással se lehet sokáig késlekedni, ha ilyen marad az idő. A jácintok és a kamélia elnyílóban, a tulipánok készülőben. A teraszt szegélyező bokrokon, kettőt kivéve, még most formálódnak a levelek. Majdnem egy hónapos késéssel a tavalyihoz képest.
Kerülnöm kell egyet a kertészetben, hogy felújítsam a kint telelt és elfagyott muskátlikat, a terasz falára felfutó növénykéket: egyetlen éjszaka végzett velük februárban... Ilyen az élet. Egyikünk sincs veszélyzónán kívül, bármikor utolérhet bennünket egy végzetes fagy... Jobb ezzel tisztában lenni, bár mindegyikünk szeretné távolabbra helyezni a skála mutatóját. Én is.
Ilyenkor, tavasszal, a régóta áhított napsütés hihetetlen energiákat szabadít fel még azokban is, akik - mint én is - szinte féllábon sántikálva vészelték át a véget nem érő telet, energiamorzsáik szinte csak annyira teltek, hogy egyik fotelból a másikig elvánszorogjanak... Most meg ezerféle, téli álmában szendergő tennivaló szökken fel és sürgeti a megvalósítást: lemosni a teraszt és a kinti bútorokat, újra festeni a kis kalyibát, benn a házban szintén felújítani egy-két dolgot, hogy felfrissüljön a szem a nap mint nap bennünket körülvevő tárgyak látványától... Ha már egyre szűkebb az életterünk, legalább újuljon meg egy kicsit néha-néha...
Persze, marad az ördöngös masina, a nélkülözhetetlen rabszolgatartó, a számítógép, mely időnként magához láncol. Kihoztam a konyhaasztalra (pedig elég nehéz i-Mac), hogy szemben ülhessek az éltető napfényes kerttel, még akkor is, ha dolgozom (most éppen a vertikalitás szimbólumán, mely igen sok mítosz fontos kelléke, mióta az ember négy lábról kettőre kiegyenesedett és felnézett az égre).
Még sok minden eszembe jutott, pl. a tegnap esti filozófikus eszmecsere folytán, mely a kalligráfiáról szólt. Ha akarom, eredetét szintén visszavezethetem arra a pontra, amikor ősünk felegyenesedett és ezáltal két első végtagja felszabadult. Ettől kezdve felhasználhatta szerszámkészítésre, művészi alkotásokra és még sok egyébre is...
Ez a bejegyzés már csak ilyen lett: egyik témáról a másikra csapong, mint a napsütéstől, virágillattól kissé megrészegült méhek a kertben...
szeretem nézni ezt a fotódat (is), ott a bárányka mögötti kerítésen az fényzuhogás!hmmm♥/ és a száradó ruhákon átfénylő napsugár...annyira szeretem
VálaszTörlésén is mennék bele a napba szívesen, (ha a tanulnivaló nem láncolna a gép elé)
Sajnos, a gép összeegyeztethetetlen a napsütéssel!... Különben kivinném a hordozhatót a teraszra is, de nem látszana semmi a képernyőn... Pedig a napsütés számomra nagyon ihlető...
Törlésaz én gépem a déli fekvésú ablak előtt van , ill. oldalról beszokott tűzni a nap a délelőtti órákban... nagyon élvezem, csak mindig le kell húzni a redőnyt, mert elvakit a képernyőn úgy... amúgy mindig lesem, hogy süt-e... van egy kedvenc cukrászdám, szép terasszal, ott szinte törzsvendég vagyok , ha süt...de sokszor csak úgy , a városban (jó esetben egyp-egy arkjában) leülök egy napsütötte padra, várom, hogy a Marosra kimehessek, ott igazi, ott napnyugtáig süt a nap a folyó fölött a partra... s ott még feküdni is lehet a faágyakor... (mi napimádók..:)
VálaszTörlésNagyon is helyedbe tudom képzelni magam, Aliz! Az utcán itt nemigen ülhetnék le a sok autó és a büdös kipufogók miatt... Szerencsére van néhány park is.
TörlésNo és neked ott az örök Maros!...
Az ilyen napon száradt ruháknak mennyei illata van vasalás közben!
VálaszTörlésIgen, mennyei, ahogy mondod, Klári! A törülközőket nem is vasalom, hogy még jobban érezzem.
TörlésSzeretem az ilyen hangulatot leíró soraidat. Ma végre csodásan süt a nap és végre lehet kintre teregetni.
VálaszTörlésRészemről kicsit stresszes vagyok a mai napon, mert a választások miatt túl "sokk" hatás ért minket. Talán az öregség teszi, de egyre jobban megviselnek az agresszió keltő dolgok.
Elhiszem, hogy nem a legkellemesebb! Egyrészt a felajzott hangulat miatt, másrészt pedig mintha már előre eldőlt volna minden!... Az emberek áhítják is a változást (legalábbis egy részük), de félnek is tőle... Szerencsére marad a kert, ahová visszavonulhatunk (legalábbis látszólag)...
TörlésÉn is találkoztam ma reggel egy "megrészegült" méhecskével a hálószobámban. Felrepült a függönyre. Mire bevittem a porszívót, hogy levadásszam, akkora felszívódott. Később sem láttam-hallottam. Remélem nem fog éjszaka feléledni és a fülem körül zümmögve körözni.
VálaszTörlésAz éjjel megjött az eső... Azt jósolnak az egész hétre... Itt ilyen az időjárás, közel az Óceán...
TörlésA méhecskédet meg kicsalja majd a nap, ha kinyitod rá az ablakot...