A tegnapi napról és még erről-arról...

   A tegnapi jó nap volt.

   Mitől jó egy nap számvetése? Azt hiszem, arról állapítjuk meg, hogy másnap jó érzéssel gondolunk rá: nem éltünk hiába, legalábbis nem légüres térben, mintha nem is éltünk volna, csak szorongásaink hűséges háttér-érzései maradnának fenn a rostán, s elmosódna a lényeg... A tegnap rostáján sok jó érzés maradt fenn.

   A fáradhatatlan Muriel, akivel irodalmi estjeinket tervezzük, mostanában igencsak egyedül végzi a munkát. Talán hamarosan újra csatlakozni tudok hozzá.

    Tegnap este ismét nála jött össze egy népes társaság (talán 30-nál is többen; volt, aki a földön ült). Többekkel hosszú idő után először találkoztam ismét. B. nemrég elhúnyt férjét gyászolja, G. 15 kilót fogyott a félév alatt, mióta nem láttam, férje meghalt és súlyosan beteg fia hozzá költözött. L-t szintén komoly, állandó fájdalommal járó gerinc-problémákkal kezelik. A. társát a jövő hónapban műtik rákkal, mindketten eljöttek. Folytathatnám a sort vég nélkül. Miután kicseréltük rossz és jó híreinket röviden, az est nagyon jó hangulatban telt. Nekem is odasúgták néhányan, hogy milyen jól nézek ki (diszkrét utalás arra, amit kiálltam az utóbbi hónapokban), mire bevallottam, hogy ebben szerepe van egy kis kozmetikai beavatkozásnak, melyet indulás előtt eszközöltem, hogy ne nézzek ki úgy, mint akit frissen hantoltak ki...

photo Muriel V.

   Muriel szintén küzd egy csomó problémával a mindennapokban, de reménye az égi segítségben megingathatatlan. Mélyen hívő, sokszor hallom tőle a kilátástalan helyzetekben: "Le Seigneur pourvoira!" vagyis: "Az Úr majd gondoskodik róla (mármint a megoldásról)!" Sokszor vannak rendkívül merész tervei, melyektől a (magamfajta) átlagember meghátrálna, mielőtt végiggondolná: à, úgyse sikerül, kár még elképzelni is! Rá nagyon illik a Mark Twain idézet: "Megtették, mert nem tudták, hogy lehetetlen."

   Most éppen két brazil festőt hívott meg 3 hétre harminc képük, feleség, kisgyerek társaságában. Két helyen is kiállítottak, most éppen Párizsba mennek egy kicsit turistáskodni is. Az egész programot nagyrészt a helyi Paulai Szt-Vince egyesület finanszírozza, melynek Muriel az egyik felelőse, de sok ingyenes segítő kéz is részt vesz benne. Ők voltak a tegnapi est meghívottai. A beszélgetés nem volt egyszerű, csak elutazás előtt pár hónappal kezdtek franciául tanulni. Velük volt szerencsére öt nyelven beszélő spanyol kísérőjük, Manuel, akiről szintén regényt lehetne írni...