Keresés ebben a blogban

2018. április 22., vasárnap

Napos hét kívül-belül

   Most már elkiabálhatom, hiszen holnaptól kezdve 10°-kal kevesebbet ígér az időjárásjelentés, vagyis 18°-ot: kedd óta gyönyörű napos időnk volt! A kert egyik napról a másikra kizöldült, kilevelesedett. Még a gyepet is lenyírtam gyorsan kedd estefelé, hiszen fiacskámat vártam villámlátogatásra és azt akartam, hogy legyen szép körülötte minden, hogy kikapcsolódhasson a napos délutánon! Még főztem is gyorsan egy kis borjúragut paradicsomsalátával és a teraszon ebédeltünk. Az esti rendezvényre jött el, hogy meghallgassa "fellépésemet", de másnap d.e. 10 órakor Párizsban kellett lennie, ezért már reggel 6-kor lenyelte a kávéját, és autóba ült, hogy időben odaérjen. Sajnos, a vasutas sztrájkok miatt nem jöhetett vonattal. De hogy milyen csodálatos délutánt és estét töltöttünk együtt! Még napok múlva is jó érzéssel gondoltam rá, és ő is, ahogy bevallotta később. Örülök, hogy kicsit kiléphetett a mindennapok feszült ritmusából, és feltöltődhetett. Természetesen, hiányzott a család 3 női tagja, telefonon, skype-on azért beszélgethettünk egy kicsit! Sőt, felhívta magyar unokatestvérét is.
   A következő 2 napon pihegtem, lustálkodtam, hogy kiheverjem a megfeszített felkészülést az estére, nomeg a vendéglátásra. Nekem már minden fárasztó, és ettől meglehetősen lelombozódok. Megérkezett a szőnyeg (80% gyapjú), melyet a nappaliba vettem, hogy kicseréljem a piros-kék török szőnyeget és ha lehet, még világosítsak az összhatáson. Persze, nem vesz kárba a szép régi sem, felteszem máshova, ideiglenesen. A változás mindig jólesik a szemnek: kis megújulás illúziója...
   Tegnap elmentem a kertészetbe, és vettem egypár cserepes virágot. Az átültetésüknek még csak pár nap múlva tudok majd nekirugaszkodni: egyszerűen nem bírtam felemelni a 40-60 literes földes zsákokat...
   Most pedig vár a klaviatúra: átdolgozásra kerül az első színpadi szövegem ("Vénasszonyok nyara..."), amit még Richarda játszott el 2011-ben...

 

6 megjegyzés:

  1. Ezen igazán csodálkozom! Hogyhogy nem tudtad felemelni a 40-60 kilós zsákokat? :)))
    Saját gyerekeddel külön néhány óra feltölt és megújít. (Ritkán nekem is adódik ilyen.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kilóban talán kicsit kevesebb volt, mint literben... de így sem bírtam őket megmozdítani (s egy darabig nem szabadna kevesebbet sem emelgetnem, amit azonban lehetetlen betartania annak, aki egyedül él).
      Igazad van, Klári: az együtt töltött órák visszatérést jelentenek a múltba, de egy nagyra nőtt gyerekkel, aki azért felnőtten is az marad...

      Törlés
    2. Sejtettem. Ezért csomagoltam humorba a megjegyzést. Tényleg mérsékelni kellene a munkaórákat, kedves Rózsa!

      Törlés
    3. Néha valósággal kidőlök s akkor pihennem kell... Nehéz kibékülni ezzel a tehetetlenséggel...

      Törlés
  2. Örömmel olvastam a boldog közös óráitokról. Imádom az ilyen együtt töltött időket a gyerekeinkkel. A szőnyeged illik a kanapéhoz. Bár nekem a bordós jobban tetszik.Az ilyen leírásaidkor mindig odaképzelem magam. Jó lehet veled lenni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Györgyi, mézédesek voltak! Szeretem, ha ugyanakkor mindenki szabadnak érezheti magát: ha akar, napozik, ha akar, máshogy pihen, csak semmi kényszer! Igy találkozunk össze a kellemes hangulatban.
      Szívesen látnálak téged is.

      A szőnyeg színe a VILÁGOSSÁGOT hívatott fokozni... Itt annyira kell!

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...