Áldozati bárány

   

   Tegnap lefényképeztem kertemnek azt a kis szögletét, amelyet az egyre magasabban  járó nap néha megmelenget és valóságos ibolyaszőnyeg borítja. Pedig még a fű se mert feltörni az alig felengedett földből. A parányi ibolyák félelmet nem ismerőn dacoltak a fenyegető éjszakai fagyokkal, de elég volt egy kis langyos érintés, a nap futó simogatása, máris türelmetlenül a felszínre vágytak. Akárcsak én a teraszra... 

   Húsvét vasárnapja... Minden évben változó dátum: a teliholdat követő első vasárnap. Krisztus feltámadását ünneplik a hívők. Az egyik legfontosabb keresztény ünnep, mondhatnánk: a reménység ünnepe. Mert a feltámadással nemcsak a megváltás, hanem az örök élet ígéretét kapja a hívő: a halállal nem szűnik meg minden, sőt, az anyagi létének súlyától megszabadult ember számára ekkor jön el az örökkévalóság szabadsága. 

  A krisztusi áldozat árán jutott el hozzá a keresztény. Ez az áldozat-szimbólum nem idegen más mítoszoktól sem, kezdetektől fogva létezett, mint egy felsőbb hatalomba vetett hit megtestesülése. Az emberi tudat régóta elfogadja egy felette álló, mindenható hatalom létezését, hiszen sorsa annyira kiszolgáltatottnak, akaratától függetlennek tűnik  előtte. E hatalomnak kedvében kellett járni, kiengesztelni, mivel a sorscsapásokban az ő haragját vélte felfedezni az esendő ember. A hálaadás is lehet az áldozat egyik motívuma. Mindenesetre közös bennük, hogy ezáltal az ember egy felsőbb hatalommal (esetleg többel is) keresi a kapcsolatot.

Arnaud Beltrame

   Manapság az áldozat inkább szimbólikusan értelmezett, nem kíván vért. Ellentmond ennek a szélsőséges iszlám terrorizmus, mely a halálban (az ártatlan áldozatok és az elkövető fanatikus halálában) keresi a megdicsőülést egy elképzelt kegyetlen istenség előtt. 

   Március 23-án Arnaud Beltrame ezredes áldozatos és  - mondjuk ki bátran  -  hősies tette megrázta az egész Franciaországot. Felajánlotta magát túszként egy fogvatartott nő helyett és fegyvertelenül lépett be a kis áruházba, ahol már két túsz hevert holtan. Nyitott telefonját letette a pultra és 3 órán keresztül próbálta megadásra bírni az állig felfegyverzett terroristát, majd az utolsó pillanatban megkísérelte lefegyverezni. Akkor kapott két lövést, majd két késszúrás végzett vele... Hősies tette a végtelen fájdalmon túl felemelő: nincs minden veszve, él a remény, hogy nem törtek meg bennünket (bármely valláshoz  -  esetleg egyikhez sem  -  tartozókat)  sem az elvakult terror-cselekmények, sem az egymás elleni vak gyűlöletre uszító szélsőségesek.