Csend és (majdnem) mozdulatlan nyugalom uralkodik körülöttem egy kimerítő hétvége után.
Elmentek tegnap délután a gyerekek. A kimerülést ugyan távolról sem ők okozták, hanem - a KUTYÁJUK. Egy perc nyugalmunk se volt tőle, se éjjel, se nappal. Állandóan szemmel kellett tartani, mindig keresgélt, kutatott valami után, cipőt, papucsot nem volt ajánlatos szem elől téveszteni. Megkezdte az egyik szőnyegemet, egy szakácskönyvet is megkóstolt... stb, stb...
Lucie unokám 13. születésnapját megültük szombaton, pár nappal a valódi dátum előtt. Barátaival majd csak a jövő szombaton kerül rá a sor. Nagyon örült a nagyszülők ajándékainak, ők is örültek, hogy eltaláltak az ízlését.
Vasárnap délben fiam meghívására mind a heten ebédre jöttünk össze egy vendéglőben, hiszen nagymamák napja volt! Egy cserép fehér azalea jelzi az asztalon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése