Amíg itt voltak, meglehetősen jól bírtam a ritmusváltozást, a vidámság, a meleg hangulat elleplezte a felgyülemlő fáradtságot, ami hozzáadódott a nehéz első félév mizériáihoz. Amint hazaértem a reptérről, kezdett rajtam kijönni a kimerültség minden szimptómája, olyannyira, hogy szombat-vasárnap már ki sem mehettem a házból és hétfő reggel orvosi időpont után kellett néznem...
Most pedig fájdalmas dilemma áll előttem: jó hét múlva elérkezik az utazás ideje. Merjek-e nekiindulni? Az biztos, hogy fáradságos kilométerekben nem lesz hiány, hiszen először az Alpokban töltenénk egy hetet, melyet fiam már rég lefoglalt, s amire én különös örömmel készültem: imádom a hegyeket s az utolsó Alpok-beli vakációm még a múlt század végére esik (1989)... Onnan tovább autóval Magyarország - Olaszországon, Szlovénián, Horvátországon keresztül az Alföld déli csücskéig - ugyancsak jónéhány km... S ha ehhez még járul egy jó kis magyar kánikula - sejtem, hogy kiskanállal kellene majd összeszedni, ami megmarad belőlem. Nem akarom őket semmiben hátráztatni, akadályozni, pedig tudom, milyen kedvesen biztatnak... Mindennél jobban szeretem a társaságukat, s ezt a 3 hetet nagyon vártam. Tavaly már korlátozottabb volt a mozgásom, de az idén még több kellemetlen, fájdalmas adalékkal bővült a helyzet. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék, talán sikerült érzékeltetni, mennyire nem egyszerű szeszélyen múlik nálam a választás dilemmája.
Ha itthon maradok, nem félek az unalomtól : itt a kert, az írás és az olvasás, a magány is megszokott társam, jobban mondva saját társaságomban sem unatkozom. Számomra nagy különbség van a kétféle fájdalom között : más az egyedüllét fojtogatása és megint más valaki(k)nek a hiánya...
Eljön az idő, amikor már nem vágyik az ember nagyobb távolságok megtételére. Így volt ez D. Brubeckkel, aki elunta a hotelekben alvást, így én, aki elutasította az amerikai látogatást (pedig még nem voltam a földrészen). Nem vágyok már utazni. Meg is van rá a jó okom. Együtt érzek.
VálaszTörlésÉn magam szívesen elmennék a gyerekekkel, ha fizikai állapotom megengedné... Nem is annyira a környezetváltozasért, hanem hogy velük lehessek...
TörlésA jó okokat, Mick, már nem is kell nagyon keresnünk : szinte szembeszökőek...
Nagyon sajnálom, hogy nem vagy jól. Teljesen megértelek, nehéz döntés, hogy menj vagy maradj, mert az élmények vágya vagy a realitás mellett kell dönteni - nálam az utóbbi időben már a reális lehetőségeim győznek (nem jó érzés, de muszáj).
VálaszTörlésÁgi, mostanában a lehetőségeim egyszerűen a nulla körül mozognak. Az éjjel láz és hidegrázás között válogathattam...
Törlés