Keresés ebben a blogban

2019. július 11., csütörtök

Szívmelengető hét

  Majd 2 hete hanyagolom a blogomat: igaz, nem unatkoztam! Rögtön az orvosi miegymás végeztével mehettem is egy belga reptérre unokaöcsém és családja elé, akik egy röpke hétre érkeztek hozzám. Kis Clio-m bírta a terhelést (5 nem túl vékony személy és 4 bőrönd szállítását), inkább a hátul ülő utasok sínylették meg a szűkös helyet! 
   Elmentünk a tengerpartra egy napra. Itt északon már levonult a kánikula, friss szél fújdogált, jól lepirultunk, élveztük a tengeri levegőt. Azt hiszem legtöbb magyarban nosztalgia él a tenger iránt, bezártságunk miatt (bár volt ugye, annak idején "ellentengernagyunk" is, amin én gyerekként mindig elcsodálkoztam...) Ettünk kagylót is, kivéve a gyerekek (12 és 20 évesek lesznek hamarosan).
   A hét végét Párizsban töltöttük, fiaméknál. F. nagyon kötődik unokatestvéréhez, 3 év van köztük. Szombaton a Disneyland, vasárnap párizsi séta volt a soron (Champs-Elysées, Diadalív stb.) Én otthon maradtam pihenni. Hétfőn délelőtt jöttünk vissza. 
   Maradt a kedd és a szerda fele. Unokaöcsém megjavított egy-két régóta várakozó dolgot, amire én már képtelen vagyok. Fiával együtt megtisztogatták a kertecskémet is: megmetszették a sövényt a terasz előtt, ami olyan gyorsan nő, hogy már nem láttam el a kert végéig. Kigazolták a virágágyakat és lenyírták a gyepet. A terasz is nyert jó félmétert szélességben. 
   Többször a napernyő alatt ettünk a teraszon (elővettem 6 személyes faasztalomat). Gyors, könnyű ételeket készítettem. A., a feleség, akinek jókedve, mosolya szolgáltatta a napsugarat, teljesen mentesített a mosogatástól: talán már nehéz is lesz a régi mozdulatokat újra feltalálnom...
   Sokat beszélgettünk, ami nekem mindig élvezet, sőt, életszükséglet. Tegnap este elbúcsúztunk a reptéren. Amikor hazaértem, a kiürült nagy ház csendje fogadott, de ha jól odafigyeltem, hangulatfoszlányok, nevetések surranását is lehetett még itt-ott érzékelni a levegőben...

Fiaméknál péntek este (a szemüveges kislány Alice unokám barátnője)

apály

a 2 unokatestvér lovaskocsist játszik nyáron Mindszenten

10 megjegyzés:

  1. Jó látni ezt a derűs, erős családot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban erős a családi szellem; remélem, sokáig megmarad még utánunk is... A képen már az utánam következő két generáció...

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Igen, ez a szó jellemezte legjobban az egész hetet : elfeledtette a fáradtságot is! Több, mint 1000 km-t autóztunk...

      Törlés
  3. Egy örömteli család. Örülök örömötöknek. A blog ráérős valami. Az ezer kilométer tényleg nagyon sok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönet, Mick. Az 1000 (pontosabban 1200 körül) km így kimondva soknak tűnhet, de a valóságban megoszlott 500, 400 és 2x160 km-es szakaszokra az egy hét alatt... Nem tudtunk messzebbre menni, sajnos, a kevés idő és az én relatívan gyenge formám miatt...

      Törlés
  4. imádom ezt a mondatodat, (és nagyon nekem is ilyen most):"Amikor hazaértem, a kiürült nagy ház csendje fogadott, de ha jól odafigyeltem, hangulatfoszlányok, nevetések surranását is lehetett még itt-ott érzékelni a levegőben..." pontosan:)♥

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...