Hortenziák

   Megérkezett ide északra is az e heti meleg hullám, a kánikula, mely pénteken éri majd el tetőfokát. Leengedett redőnyök mellett éldegélünk (mi, az idős korosztály, hogy ne mondjam, az öregek, akiket óvni kell immár a hőségtől, időnként "meglocsolni", mert észre sem veszik, ha kiszáradóban vannak...) Furcsa érzés belépni ezen a kapun is.

   Estefelé kimegyek a teraszra, hiszen a vacsora, reggeli még elkölthető kinn. Meglocsolom a kertet : nagyon áhítozik rá, a kőfalak még ilyenkor is a virágokra lehelik a forróságot. 

   Elnézem ezt a kis zsebkendőnyi színes foltot, melyhez annyira ragaszkodom. Sok öröm forrása egész évben az évszakok váltakozásának tükrében. Kevesebbet bírok vele törődni, de amit tudok, megteszem és meghálálja. Nyáron pedig, amikor a legközvetlenebb közelségben lehetnék vele, elutazom, hogy a gyerekekkel legyek, nomeg a magyar családommal, akik egyre kevesebben vannak (szerencsére eljött egy részük 1 hétre július elején!). 

   Kis sajnálkozással képzelem el a kellemes nyári napokat, melyeket a teraszon tölthetnék a napernyő árnyékában, szemben a kert ihlető és bensőségesen jólismert szépségével, írogatva a régóta tervezett vagy folyamatban lévő dolgaimat, olvasgatni a nyugágyban, esetleg barátokkal kávézni, "mélyenszántó" trécselések közepette... 

    Olyan kevés jut belőlük egész évben... De jó lenne, ha maradna augusztus végére is!!!