Megérkezett február (most látom csak, hogy így írtam: "megérkezett február", nem pedig azt, hogy "elérkeztünk februárba"... Életünk oly mozdulatlannak tűnik, hogy nem mi haladunk előre, hanem az idő jár el felettünk. Akárcsak a régi filmekben, ahol nem a vonat rohant előre, hanem a vászonra festett díszletet húzták mögötte kisebb-nagyobb sebességgel hátrafelé...) Első látásra elég jelentéktelen hónapnak tűnik, nemigen vár tőle az ember se jót, se rosszat, legfeljebb annyit, hogy a lehető leghamarabb elmúljon és helyet adjon a tavasznak.
Az elhúzódó felemás járvány-helyzet legalább arra jó, hogy tudatosuljon bennünk az ún. "nem életbevágó"-nak nyilvánított dolgok fontossága. Itt, Franciaországban kezdettől fogva úgy rendelkeztek az üzletek nyitvatartásáról, hogy a nélkülözhetetlennek ("essentiel") minősített szolgáltatások maradhattak csak nyitva, vagyis a kisebb-nagyobb élelmiszerboltok, javítók stb. A járvány idején pl. a kultúra egész területét (színház, mozi, múzeum, könyvtár, sport-terem, uszoda stb...) a mai napig nélkülözni kell.
A Neten ugyan bármit meg lehetett rendelni, házhoz szállíttatni, a közvélemény óriási nyomására mégis ki kellett nyitni a könyvesboltokat. (Még azok is követelték, akik egyetlen könyvnek se jutottak a végére egy év alatt.) Kiderült, hogy a mindennapi betevő falat, a munkaeszközök karbantartása mellett szükségünk van másra is: valami nem anyagi, megfoghatatlan, szellemi táplálékra.
Mert mit is ad nekünk a kultúra, egy könyv, egy színházi este vagy a mozi vászna? Fellélegzést. Menekülést, pillanatnyi kiszabadulást a hétköznapok egyhangú rabságából. Nemcsak szellemi utazást, hanem képzeletvilágunk gazdagodását, melyből megmarad valami, ami segít szembenézni saját nehézségeinkkel. Igaz, ott volt a TV, a Net (szerencsére!), de hosszú távon nehezen helyettesítik a színház élő hangulatát, a közös, frissen megbeszélhető moziélményt egy kávé, esetleg vacsora mellett. Milyen hosszú ideig kísér egy kiállítóterem hangulata, a képek, szobrok közötti csendes utazás!... Saját kreativitásunknak ad ihletet, felemelő, pezsgő biztatást. Élni segít.
(a képen a tavalyi, COVID előtti utolsó irodalmi estünk február 14-én)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Flora! Csodálatos, gyönyörű poszt, nagyon szépen köszönöm. Ki kell bírnunk, nincs választás, 44 évesen éppúgy mint huszon- vagy hetvenévesen. Mégegyszer köszönöm a neten át jött, de akkor is VALÓDI szívmelegítést!! Boglárka Budapestről
VálaszTörlés(Huh, csak sikerült ebéd közben, rohanva kijavítani az előzőben - a mobilon bepötyögött - elütéseket😊)
Kedves Boglárka, nagyon örültem az üzenetednek (ha nem haragszol a tegezésért...)! Pedig nem volt is "dicshimnusz" - ahogy egyik kommentelőm a minap rosszalóan megjegyezte - de nem is várom el! A "VALÓDI szívmelegítés" viszont nagyon jólesett, mert pont ezt szerettem volna elérni: mások vígasztalásával magamat is bátorítani! Ki kell bírni, és kis szerencsével túl is jutunk rajta! Annyiszor megtettük már, erősebbek vagyunk, mint gondolnánk.
TörlésÉn általában vírusmentes időszakban is itthon vagyok.Kiállításokra, múzeumokba járok, moziba, színházba nem. Marad a TV és a net. Hiányzik a kávézó, az étterem. Martinnal néha beültük ilyen helyekre.
VálaszTörlésNeked hiányozhatnak az irodalmi esték, tudom, hogy szeretted őket, és készültél rájuk.
A február elmúlik, éppen most néztem meg, hogy az idei szökőév lesz-e, de nem. Hamar itt a március,de ezzel együtt az idő is eljár felettünk, ahogy írtad.
Én is szerettem "beülni" helyekre, esetleg "kiülni" kávézók teraszára és egyszerűen szemlélni mások előttem folydogáló életét... A kávénak is más az íze egy kicsit, mint otthon...
TörlésAz irodalmi esteket már sokan reklamálják! Egyelőre várni kell.
Azért nem jártam moziba és színházba, mert mindig este dolgoztam. Hétvégén mehettem volna, de akkor elvoltam itthon.
VálaszTörlésKiállítás és múzeumjegyeket ajándékoztunk egymásnak anyuval, vele jártam ilyen helyekre.
Köszönöm az írást, további kitartást kívánok neked.
Köszönöm, Éva. Az íráshoz szerencsére egydüllét kell, abból meg van is bőven...
TörlésNagyon hiányzik sok minden színház, uszoda stb. Nálunk Egerben a könyvtár is zárva, de nagyon jó, hogy az interneten lehet "megrendelni" tőlük a könyveket, és megbeszélt időre menni a pakkért. Ózonnal fertőtlenítik a könyveket és néhány nap múlva adják csak ki. Reménykedjünk, hogy hamarosan jobb lesz a helyzet. Jó egészséget, kitartást kívánok Neked Rozsa/Flora/🌷
VálaszTörlésKöszönöm a jókívánságokat, Jutka (szeretem, ha a "zugolvasók" is megszólalnak a megszokott kedves körön kívül is!), itt a könyvtár már hónapok óta zárva. Míg férjem élt, hetenként jártunk, én ma már nagyon ritkán, mert annyi elolvasni való könyv vár rám itthon is (ajándék és vásárolt is), hogy sosem fogok a végére járni...
TörlésHát igen, mi csak ülünk, az idő meg elrohan felettünk, és ez már lassan egy egész éve így van. Nem emlékszem még egy évre, ami ennyire gyorsan telt volna el - tulajdonképpen a semmivel.
VálaszTörlésIgen, pontosan ezt érzem, Ági, és ezért nem írtam még mindig múlt évi összefoglalót, mert az az érzésem, hogy szinte csak várakozással telt az egész év... Nyomasztó üresjárat...
Törlés