Keresés ebben a blogban

2021. május 3., hétfő

Fogászati intermezzo

    Délelőtt ismét fogorvosnál jártam. Ezúttal néhány eljövendő implantátum érdekében. Már 2015-ban elkezdtem az előkészületeket, de egy felbukkanó sürgős betegség elsőbbséget követelt és elhalasztottam sine die a folytatást. Tudtam azonban, hogy előbb-utóbb halaszthatatlanná fajul majd a dolog.

kb. ilyen lehetett...

   Be kell vallanom, hogy a fogorvoshoz gyerekkoromból eredő rettegés fűz. Annak idején, az ötvenes évek végén, a hatvanasok elején sok esetben a körzeti orvosok rendelői is fel voltak szerelve egy fogorvosi sarokkal, ahol alapvető műveleteket el lehetett végezni: foghúzást, tömést, koronát stb. Implantátumról szó se volt akkoriban.

   A legidősebb körorvos Mindszenten akkoriban az erdélyi Zalatnáról származó dr Finta Dezső volt. Még a 19. sz. végén született, nagyanyámmal volt egyidős. Azok közé a régimódi családi orvosok közé tartozott, akiket bármikor ki lehetett hívni sürgős esetben (ügyelet nem volt akkoriban), mégis maradt idejük óriási kultúra felhalmozására (házában pl. egy nagy terem minden falát betöltötte óriási festmény-gyűjteménye, amelyet egyszer kiváltságképpen nekem is megmutatott, gondolom, kis hírnevemnek köszönhetően a rajz területén már iskolás koromban...) Legelső találkozásunk idején viszont kb. 5 éves lehettem. Beteg voltam, kijött hozzánk, hogy beoltson. A szoba közepén állt nagyszüleim kettős ágya, és én egyik oldalról a másikra hengeredtem, hogy el ne érjen. Az orvos, kezében az injekciós tűvel, lassan türelmét vesztve, legalább háromszor körbe járta az ágyakat, míg el tudott kapni...

   10-12 éves koromban kezelte a fogaimat, sokáig tartott, fájdalmas volt, hiszen a lábával meg-meglódított fúró nagyon lassan forgott... Máig beleborzongok az emlékébe is, s örök időkre szóló irtózás maradt bennem a fogorvosok iránt. Annak ellenére, hogy az általa kezelt fogak tömése minimum 20 évig bírta...

12 megjegyzés:

  1. Rózsa, ezt az emléket nagyon nehéz leküzdeni.Ha tudná a fogász, mennyi stresszel jár a paciens számára a beavatkozásuk, tapintatosabbak lennének. (Tisztelet a kivételnek, talán a te mostani orvosod is ezek közé tartozik.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klári, az első benyomás kellemes volt, annál is inkább, hogy a beavatkozás csak egy röntgen erejéig történt! Alaposan elmagyarázta, mi vár rám. Adig még sok víz lefolyik az Escaut ("Eszkó"-nak kell ejeteni) nevű folyónkon...

      Törlés
  2. Névtelen4/5/21 07:50

    Október közepétől a múlt hónap közepéig tartó "implant-műsoron" vettem részt, teljesen átérzem a helyzetedet.:)
    Bár én sosem féltem a fogorvostól, sőt szerencsés vagyok, hiszen az első az apukám volt, a mostani pedig az unokáim anyucija. Pont ahogy leírtad, anno olyan volt a mi körorvosi rendelőnk is, nagy fogászati szék az ablak előtt a lábbal hajtós fúróval.:) A sarokban üvegszekrényke a fogókkal, fogászati eszközökkel. Már egész kicsiként "segíthettem", ha Apa felső vagy alsó húzáshoz kérte a fogót, odavihettem, ha felértem a polcot:)))- talán épp ezért nem félek?!:)
    Sikeres beültetést és minimális fájdalmat, kellemetlenséget a kezelésekhez!
    rhumel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves E., te egészen más beavatáson vettél részt, ráadásul asszistensi minőségben!... A képen látható elrendezés hasonlít emlékeimre, különösképpen a fejünk felett csüngő fenyegető fúró volt félelmetes!

      Törlés
  3. Fogorvosomtól megkérdeztem, hogy ült-e már kollégája székében, és nem félt-e a kezeléstőól. Ő igennel válaszolt, és bevallotta, hogy igen gyáván viselkedett.
    Mire én. Igen komfortos a hátra dönthető bőrkarfás széked, mégis legjobban csak felállni szeretek belőle.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, Mick, szerencsére időnként a hóhért is akasztják!
      Mindazonáltal én is felállni szeretek legjobban!

      Törlés
  4. Karácsony előtt kezdett el fájni a fogam, elmentem a fogorvoshoz, mert nem akartam tönkretenni az ünnepet fogfájással. Szerencsére meg tudta oldani a problémát, bár többször kellett mennem hozzá. Majd októberben kell újra megjelennem nála legközelebb egy kontrollra.
    Én is stresszelek a fogorvohoz menés előtt.Olyan jó kiszállni a székéből. Utána még várni kell, míg az injekció hatása elmúlik. Hányszor ráharapok ilyenkor belül a számra, mert nem érzem.
    Minden jót kívánok neked. Legyél túl rajta minél előbb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, előrebocsátom minden fúrás-faragés előtt, hogy kérek egy fájdalomcsillapító injekciót! Sokáig el fog tartani az évek folyamán eltávolított fogak helyettesítése! De ha még élvezni is szeretném őket, nem nagyon várhatok az idővel...

      Törlés
  5. Rózsa! Nagyon együttérzek Veled, én is előtte állok egy hatalmas döntésnek, és a vele járó tortúrának. A chemo az állkapocs csontszöveteinek(?) sem tett jót. Még a kezelések ideje alatt megszabadítottak 3, hidakat tartó bölcsességfogamtól. Máig is megkérdőjelezem, hogy a fogorvosnő jól döntött-e? A számítógépére átküldött röntgen képeken vizsgálta a fogak állapotát, én a székből figyeltem, ahogy töri a fejét. Mégis a húzás mellett döntött. Mai napig megkérdőjelezem a döntését. Csakhogy a beteg nem írja felül az orvos döntését. A maradandó hiány, és annak részleges pótlása, és a mai napig félkész állapot meg az én napjaimat nehezíti. Egy jó fogorvos aranyat ér. Bízom benne, hogy elégedett leszel a végeredménnyel. Sok sikert kívánok hozzá!

    VálaszTörlés
  6. "Egy jó fogorvos aranyat ér." Ez bizony igaz! (erről jut eszembe: Sz.U-ban járt ismerőseim közül ki emlékszik rá, hogy milyen sok férfinak volt legalább 1, de inkább egész sor aranyfoga elől? Úgy hallottam hiteles forrásból, hogy még ép fogat is feláldoztak érte, csak csillogjon-villogjon az a mosoly!) Az én fogorvosom szerint a z állkapcsom csontja elég erős, kibírja a csavarokat... Még a leírásába is beleborzongok!...

    VálaszTörlés
  7. Csatlakozom azokhoz, akiknek igazi megpróbáltatás a fogorvos. Egyszer, nagyon régen, a fogorvosi székben ültem, kihúzták egy fogamat, majd az orvos, ahogy nézegette a kihúzott fogat, megszólalt: Ez bizony beletört. Az én fejemen pillanatok tört része alatt átfutottak a következmények, fogsebész és az azzal járó mindenféle. Aztán csak arra ébredtem, hogy élesztgetnek a földön, mert a gondolattól kiájultam a fogorvosi székből.
    Lefektettek egy pamlagra, aztán mikor visszatért a színem, elengedtek. A röntgennél derült ki, hogy csak kis szilánkról van szó, amit az begyógyuló seb majd úgyis kilök.
    Na, ezek után hosszú évekig, de még ma is inkább kísérettel járok fogorvoshoz. :)
    A különböző orvosokat többször ijesztettem már meg ájulással. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az utolsó előtti fogorvosom roppantotta össze egyik zápfogamat, amikor kihúzás előtt megragadta egy fogóval... Utána jó ideig keresgélte a darabkákat, de mivel nem éreztem semmit, nem rázott meg túlságosan...
      Amúgy nem vagyok ájulós: egyszer fordult velem elő, túlzott vérnyomás zuhanás alkalmából, még Isztambulban laktunk.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...