Szinte egész héten csodálatos tavaszi időben volt részünk. Tegnap még a szél is elült, és E. barátnőmmel a teraszon telepedtünk le : ő teát, én kávét ittam szokás szerint. Sőt, amíg a teavíz felforrt, leszedte szinte az összes kövér pitypangot a kertben egyetlen tyúkja számára... A pillanat olyan meghitt, szép, lágyan tavaszias volt, hogy kerestem a nemlétező gombot, amivel megállíthatnám az idő múlását... Ilyenkor önkénytelenül arra gondolok: vajon milyen esemény, milyen baljós hír fogja majd behajtani rajtam az árát?... Mint már annyiszor.
Estefelé SMS csörren kétszer is a mobilomon. Két hosszú üzenet, ismeretlen telefonszám. Végiolvastam, és még ma reggel is érzem a hatását. Ráadásként ma d.u. felhív az illető, és több mint 3 (!) órán keresztül szóval tart. Nemcsak egész délutánom ment rá, hanem a megmaradt jó hangulatom is...
Kb. 20 éve ismerem őt és élettársát, 2 nagy gyerek szüleit (ha franciául írtam volna ezt a bejegyzést, már rég kiderült volna, hogy a nej telefonált... Magyarul sokáig fenn lehet tartani a homályt). Szóval a nej (nevezzük Béatrice-nak) ötvenes, szép, érdekes nő, a férfi (legyen neve Georges) valamivel idősebb, a helyi egyetemen tanít. Őt ismertem jobban, bizonyos társulatok tagjaként gyakran találkoztunk, Gilbert-nek is bensőséges barátja volt. Rendkívül kedves, szolgálatkész, figyelmes ember, sokan ismerik, lehetetlen könyvesboltban, szinházban stb. találkozni vele, anélkül, hogy valaki a nyakába ugorva ne szakítsa félbe a beszélgetést.
S akkor Béatrice bejelenti, hogy szétválnak, már ki is vett egy lakást, s hogy a 24 évet egy ismeretlennel élte le, aki mellett ő nem létezett, aki mindig távol volt, s ha ő kérdést tett fel, a válasz az volt: "Semmi közöd hozzá!"... Időnként fizikai bántalmaktól se riadt vissza.
Felesleges mondanom, hogy egy világ omlott össze bennem. Tudom, hogy a látszattal csínján kell bánni, mert a külsőre legidillibb házasságok is rejthetnek valóságos poklot. Azt is számon tartom, hogy csak az egyik fél leírását hallottam, amit szintén óvatosan kell kezelni. Georges, ez a figyelmes, gyengéd barát, a rendkívül művelt, segítőkész ember egy hideg, sőt kegyetlen házi zsarnok szerepében nehezen képzelhető el!... Talán én vagyok a ritka és gyógyíthatatlan naív, aki meghatódik a hosszú és szép házasságok láttán és nem tartja lehetetlennek, hogy a kezdeti szerelem, még ha átalakul is, nem alszik ki kötelezően pár év múltán, közönybe, unalomba, estleg durvaságba fulladva?... Vagy Bergmann-nak van igaza, aki a "Jelenetek egy házasságból" c. filmjében olyan kegyetlenül józan képet tartott a szemem elé, hogy egy időre elvette a kedvemet diák koromban a páros élet gondolatától is...
Nem minden házasság reménytelenül rossz. Általában hullámzó a kedély, a szeretet hőfoka se mindig egyformán magas. Ha Beatrice nem hallotta ki 24 év alatt a "Semmi közöd hozzá" elutasításból a lényeget, ő is hibázott. Mire várt szegény? Bergmann nagyon jól látta. Ilyenek az emberek.
VálaszTörlésSzerintem sem a hisztérikus szemrehányások sorozata volt a legjobb válasz... Ugyanakkor nehezen tudom megemészteni barátunk képének ripityára törését... Egyszóval, senki felett sem kívánok ítélkezni, sem pedig állást foglalni egyikük mellett sem! Milyen jogon és milyen alapon? Az ő intim történetük, melynek valóságát csak ők ismerhetik... Az enyém pedig a tönkrement hétvége, ami ugyebár mellékes, hisz csak "kollaterális szenvedő" vagyok...
TörlésAudiatur et altera pars. B. talán könnyített magán az őt feszítő gondok kimondásával, de a viszony nem egy oldalon múló valami. Darázsfészek a külső szemlélőnek.
VálaszTörlésA kapcsolatoknak jót tesz, ha a felek gyönyörködni képesek a másik fél tőlük eltérő tulajdonságbeli gazdagságának. Nem könnyű ez a téma.
Mick, nem bírtam megállni, hogy ne válaszoljak "éjjeli bagoly" társam hozzászólására, mielőtt aludni megyek!...
TörlésAz emberi kapcsolatok számomra a legizgalmasabb téma. Az ellentétek kezdeti bűbájos vonzása sokszor elviselhetetlen rigolya képét veszi fel, de hányszor! Ha viszont memarad a kezdeti gazdagító vonzalom - hogy ne mondjam: csodálat - attól egyenesen elolvadok...
Nem minden az, aminek látszik talán ebben az esetben is. Az első hozzászólás nekem kicsit áldozathibáztatásnak látszik. Számtalan eset fordult elő a "történelemben" amikor úgy láttuk, hogy xy egy bűbáj,majd becsukva az ajtót a szeretteinek pokollá tette az életét. Senki nem lát bele igazán egy ember életébe sem. A fizikai bántalmazás pedig riasztó.
TörlésKedves Kovtama, pont ezért húzódozom egy kicsit az állásfoglalástól... Ki lát be a kulisszák mögé? A bűbájos társasági ember, aki otthon leveszi az álarcát és hideg, durva zsarnokká változik : ilyenről gyakran hallunk. De mit gondoljon az ember egy olyan áldozatról, akit kivétel nélkül minden partnere meg akar fojtani, esetleg variáns - autóval elgázolni?... Azért a fizikai bántalmazás az a határ, amit semmiképp se szabadna átlépni...
TörlésTudnék példákat sorolni a bűbáj típusra...aki az ajtón kilépve arcára ölti a mosolyt. Nehéz és szövevényes téma ez, házasságról sok jót nem tudok mondani, keveset is alig. Szinte egyet sem láttam, amelyet elirigyeltem volna.
VálaszTörlésEgyetértek veled, Márta. Ezért is, ha esküvői, lakodalmi menetet látok, nem tudom megállni, hogy azt ne gondoljam: "öruljetek, használjátok ki ezt a napot, a teljes boldogság pillanatának illúzióját... Mielőtt még meg nem unnátok, esetleg gyűlölnétek egymást..." Tisztelet a kivételnek!
TörlésNagyon sajnálom, hogy a már szinte idilli tavaszi hangulatot ilyen komoly és komor hír csúnyán elrontotta. Nem veled történt, de mégis megérintett annyira, hogy a napod további részét gondterheltté tette.
VálaszTörlésÉn is ismertem olyan embert, aki társaságban, munkahelyén egy nagyon kedves, vidám, kimondottan a társaság kedvence volt, ugyanakkor otthon egy borzalom. Ebben az esetben a feleség nem tűrt sokáig, hamar - többszöri különélés, esküdözések, hogy megváltozik, után - elváltak. Van ilyen, sajnos. Ez azért nem jelenti azt, hogy kiábránduljon az ember a házasság, a párkapcsolatok lehetőségéből. Nem idealizálom az én házasságomat, de sok rigolyánk - mindkettőnknek volt/van - ellenére is 32 évig éltünk együtt boldogan, míg a halál el nem választott. Megmaradt, ahogy írod "a kezdeti gazdagító vonzalom - hogy ne mondjam: csodálat - "
Van olyan boldog házasság, ami az ajtó bezárása után is az marad. Az élet már ilyen és valóban, kívülről soha nem lehet tudni, épp ezért, megítélni sem, hogy két ember milyen kapcsolatban él egymással. Ebben az esetben Te nagyot csalódtál valakiben, de gondolom, nem ez volt az első eset az életedben. A döbbenet után, tedd helyére a dolgokat és ne veszítsd el a hitedet.
Kicsit hosszan írtam, elnézést.
Persze, nem először láttam ilyen esetet, Borka, talán ezért is csodálom a szép, hosszú házasságokat, mert ritkák. De ha ilyet látok is, mindig arra gondolok: és vajon mi van a kulisszák mögött?... Ugyanakkor nagyon remélem, hogy igaz!
TörlésA hitemnek most már nincs nagy jelentősége: hátralevő életemben a párválasztás teljesen kizárt dolog.
Drága Rózsa! Nagy dicséretet küldök a jószemű fotósnak, mindig megsimogatja a lelkem a kertedről készült újabb kép. Zsebkendőnyi, mint amilyen az enyém is volt, télen szinte szomorúnak és sivárnak tűnt, de ahogy megérkezik a tavasz, mintha menyasszonyi ruhát öltene.
VálaszTörlésA gyönyörű indítás után aztán jön a szigorú és zord történet. Darázsfészek (Mick), tetszik a frappáns jelző, a témához való hozzászólásunk meg köteteket tölthetne meg.
Én sajnos elég szigorú vagyok, és Klárival értek egyet, mire várt "Beatrice" az első sokk után, amit csak Ő tud, hogy mikor élt át legelőször. A bántalmazó kapcsolatokat mihamarabb fel kell ismerni, meg kell szüntetni. Szerencsére sok jó kezdeményezést látok Magyarországon, amivel fel szeretnék hívni a fiatalok figyelmét arra, hogyan erősítsék meg magukat minél jobban, hogy - akár a munkahelyen, akár párkapcsolataikban - ne érje őket lelki/testi bántalmazás. Szívesen bekukucskálnék "George" gondolataiba is.
Éva, a "jószemű fotós" egyszerűen az én kis telefonom volt, köszöni a dícséretet! Most tobzódnak a színek, illatok, csak a rózsák váratnak még magukra.
TörlésIgen, azt hiszem, az egyetlen megoldás az ilyen kapcsolatokban a menekülés. Mégis, miért maradnak sokan évekig, tűrve a verést is?... Bonyolult kérdés, itt sokat beszélnek róla manapság. ("pervers narcissique" - talán könnyen kitalálható magyarul is a megnevezése) Többnyire férfi, de nőben is előfordul. Külön téma lehetne.