"Foglalkozz könnyedébb témákkal", intem magam legbelül, hogy ne terheljem a hozzám belépő kedves olvasót közérzetemmel, mely néha a felettünk hosszú időre berendezkedett ólomszürke égre hasonlít leginkább. Pedig nem élek elszigetelten, sőt, sokszor benéznek hozzám nemcsak előre megbeszélt, hanem váratlan látogatók is - annak ellenére, hogy itt Franciaországban udvariatlanságnak minősül, ha valakit előzetes telefon nélkül meglepnek. Délelőtt előfordul eféle váratlan eset is, ilyenkor még pizsamában találnak a gép előtt. "Láttam az autódat a ház előtt, gondoltam, benézek hozzád", bocsájtják előre kissé védekezőn. Annak idején Mindszenten, ahol telefonunk se volt sokáig, s a látogató szinte mindig váratlanul jött, jobban mondva mindig készenlétben kellett rá várni kifogástalan renddel, tisztasággal, nehogy "szó érje a ház elejit", hogy nagyanyámat idézzem.
82 éves szomszédasszonyommal már bizalmasabb a viszonyunk, ő szinte bármikor rámcsenget, főképp rosszabb periódusaiban, amikor szüksége van pár szóra. Sokszor csak annyi az ürügy, hogy csavarjam le gyógyszeres fiolája kupakját, mert eldeformálódott ujjai nem engedelmeskednek. Néha pedig egyenesen orvosi véleményt kér tőlem... Ilyenkor természetesen igyekszem megnyugtatni, vagy ha a probléma kívül esik "szakmai tudásomon", közös orvosunkhoz irányítom. Néha egy kávéra is leülünk, s hosszabb ideig elbeszélgetünk, bár azt előre jeleztem, hogy szerintem a jó viszony ápolásának egyik titka, hogy hagyjuk a másikat lélegzeni. Szükség esetén viszont mindig számíthatunk egymásra.
No és az új kanapé... Még áprilisban bejelentettem ezen a blogon, hogy megrendelem. Az előzőeket eladtam, helyettük lett annak idején a kétszemélyes és a "rózsaszín" fotel, hogy tágasabb, levegősebb legyen a nappali. Ehelyett mi történt? Mint ami szokott, javíthatatlanul (egyszer majd ebben a témában is mélyebbre kell ásnom!) : valahányszor sikerül helyet csinálnom magam körül, kis idő múlva ismét "betöltöm az űrt"... Mondtam már, hogy nyitott könyv lennék egy pszichoanalitikus számára?...
Nos, ilyen lett az új (már több, mint egy éve "szemeztem vele", állandó tétovázásaim türelmessé tesznek), nagyon benne van a korszellem, az elkerekített oldalak, a karjaikba fogadó formák, a természetes anyagok (lenvászon) és színek... Hasonlít egy banánra, egymás felé fordítja a beszélgetők tekintetét...
Jó választás volt!
VálaszTörlésKöszönöm, Márta. Szeretem, jó kemény, könnyen felállok belőle...
TörlésNekem nagyon tetszik az új kanapéd, különösen a kerek kis-asztal ívét követő alakja...
VálaszTörlés(a blogos látogatók is bejelentés nélkül néznek szét a lakásodban :))))...és nem , hidd el, nem terheled őket, bármiről írhatsz
Kedves Kati, biztosan te is észrevetted, hogy vonzódásunk vagy ellenérzésünk a különböző formákkal kapcsolatban saját karakterünkről árulkodik... Hát én pl. valósággal irtózom a sarkos bútoroktól, gyakran nekik is ütköztem (az asztal ovális, de még az ebédlőasztal is! Sőt, a szobámban a komód fiókjai is "hullámzanak"...)
TörlésAki látogatóba jön, fontos, hogy otthon érezze magát nálam, ez nekem is nagyon jó érzés, és örülök, ha jó hangulatban távozik, sokszor jobb-ban, mint amilyenben érkezett.
Ez egy nagyon jó tipp, miért is kell örökké tele lennem kék-zöld foltokkal...? Köszönöm! 🙂
TörlésNagyon szívesen - és nemcsak a kék-zöld foltok miatt!
TörlésNekem is tetszik!
VálaszTörlésSzerintem amióta mindenkinek van telefonja, azóta itthon is udvariatlanság meg számít bárkihez is becsengetni előzetes egyeztetés nélkül, sőt, hovatovább már valakire rátelefonálni is illetlenség anélkül hogy előtte írásban meg ne beszélnék
Köszönöm, Martine! (azt is, hogy hozzászóltál!)
TörlésHát, a telefonnal nomeg az Internetttel sokkal könnyebb utolérni a nyugati elidegenedést... Bár kis magyar falukban talán megmaradt még a szokás...
Végül aztán elidegenedünk, s a protokoll felfalja a barátságokat.
TörlésMárta, kb. én is így gondolom... Bár az igazi barátságok talán ellenállnak!
TörlésRózsa, banánod a nappaliban egészen különleges (a színe is). Jó lehet nálad, azért is látogatnak meg mindenféle indokkal és ürüggyel. A bloglátogatókkal együtt engem is vonz a teremtett környezeted.
VálaszTörlésKlári, köszönöm!
TörlésMég gyerekkoromban belém ivódott, hogy a vendég előtt se fáradtságunkat, se esetleges rossz hangulatunkat nem szabad éreztetni, neki csak a jókedv és a mosoly jár, hogy jól érezze magát nálunk! Természetesen a bizalom fokától függően gondjainkat se tagadjuk le...
Mindig előttem van Anya ragyogó mosolya, ha vendég érkezett - egészen addig, míg a magány és a keserűség úrrá nem lett rajta, szinte felismerhetetlenül...
Én a felnőttség kezdetét ábrázoltam egyszer ezzle...a spontán betoppanások lehetőségének megszűnésével...
VálaszTörlésarra emlékszem, hogy anyám mindig mondta, hogy makulátlan rendet kell hagyni magunk után, ha elmegyünk hazulról, mert nem tudhatjuk kivel jövünk haza ( ő mindig mindenkit tárt karókkal várt, s mindenki otthonosan is érezhette magát nálunk)
nekem rokokü kanapém van (XV.Lajos korabeli, elég kényelmetlen!)
Aliz, jó meghatározás szerintem is a felnőttség kezdetére (hozzátenném: "többek között"...)!
TörlésNálam ugyan a rend sohasem tökéletes, de már megszokták, akik jönnek: él a ház. Néhány helyen viszont olyan feszes rend van, akár egy múzeumban, s ilyen díszletben a látogató többnyire mozdulni sem mer...
---ó, az ilyen rendtől nálunk sose kellett tartani, épp ellenkezőleg,ezért is érezték jól magukat nálunk :)...fesztelenül... (rengeteg vicces példám is lenne erre:) az a makulátlanság igy értendó, éppen ellensúlyként,,, - bocs a sok elütésért (lám, ez is az elemi rendetlenség jele ::)
TörlésEbben is az arany középutat szeretem: se túl nagy rendetlenség, se túl merev rend, inkább bizonyos ellazulásnak nevezném...
Törléspontosan, na látod épp erről van (volt!) szó! (azt hiszem ma már túl rendetlen vagyok, anyu nélkül :(
TörlésNéha még én is magamon érzem az enyém kritikus szemét, de ma már ellenállok!...
TörlésÉn is szeretem, ha kemény a kanapé vagy a heverő, amin alszom. Sokkal jobb számomra, mintha puha lenne. Tetszik nekem is a kanapéd. Legyen benne sok örömöd, és egymás felé forduló tekintetű beszélgetéseid rajta.
VálaszTörlésTudod, Éva az én matracom is kemény, de ma már nem elég, megfájdul rajta a csípőizuletem. Ezért pár éve vettem rá ún. "surmatlas" nevű szivacs-betétet (magyar fordítását nem ismerem, kb. azt jelenti szó szerint, ami a "matrac fölé való", kb 3-5 cm vastag szivacs, esetleg tollas betét, derékalj, biztos van otthon is, csak a nevét nem tudom...) Azóta nem ébredek fajdalmakkal, mint régen...
TörlésÖrülök, hogy tetszik a kanapém! A régi puhákból alig bírtam kikecmeregni...
Nem igazán volt időm írni, (unokáinknak hála:), de azért mindig minden fontos helyen jártam és "mindenkit" elolvastam az elmúlt időszakban.
VálaszTörlésRózsa, a kanapédról már mindenki tetszését nyilvánította, én is csal ismételni tudnám. Viszont nekem az is nagyon megnyerő benne, hogy ki lehet könnyebben takarítani alatta... a mieinket (mindkettő nagy és dögnehéz) egyre kevésbé tudom tologatni nagytakarításkor.( Bezzeg a legók alá tudnak varázsolódni:)))
Az unokák érkezése ünnepnapokká varázsolja a hétköznapokat, akkor is, ha a kor és a vele járó fáradékonyság miatt már lelassulunk...
TörlésAmi a kanapé témát illeti, voltak nekem is hasonló indítékaim: a sok hely elfoglalása mellett nehéz volt elmozdítani (amit azóta veszek, néha 20 cm-es lábakon áll már) Mosolyogtam az alóla előbukkanó váratlan tárgyakon és hozzátennék még párjavesztett zoknit, süteménydarabkát, karkötőt stb... stb...