Augusztus eleje van, s a világháló - legalábbis körülöttem - egyre inkább kiürül... Az embereknek sokkal jobb dolguk akad, mint hogy a billentyűkön pötyögjenek! Igy van ez jól, nem muszáj mindenkinek (félig-meddig) önkéntes gályarabságra ítélkeznie. Nem feledkezve meg azokról sem, akiknek nincs igazán választása...
Pár napja eldőlt, hogy az idei nyáron nem megyünk Magyarországra. Repülőjegyem visszamondva, első reakcióm a nagy megkönnyebbülés volt! Áhítoztam a régvárt pihenésre. Szokás szerint, jó Mérleg módjára, kis idő múlva méricskélni kezdtem a helyzet árnyoldalait is: mi lesz velem egy hónap szinte teljes magányban, mint valami meghosszabbított (és legtöbbször gyűlölt) hétvégén?... Ismerőseim nagy része elmegy nyaralni, többnyire hazai tájakra, kevesebben külföldre, a gyerekek is kihasználják majd valahol a megmaradt szabadságukat... Az írásba merülés majd egy hónapos álma nem változik-e meddő erőfeszítéssé, ha semmilyen külső motiváció (közös élmény, mélyenszántó vagy "csak" vidám baráti beszélgetés) sem ösztökéli?... Nem fogok-e a napi rutin egyhangú mókuskerekén kiszáradni ?... Kell a kis helyváltoztatás, a magány ideiglenes megszakítása, hogy ihlettel töltődjünk fel időnként - számomra legalábbis nélkülözhetetlen.
Elhatározom, hogy próbára teszem akaraterőmet, amely, szerintem legalábbis, nem tartozik legnagyobb erényeim közé. Sokszor találtam kibúvót, mentséget, hogy szabaduljak a korlátoktól és engedélyezzek magamnak egy kis szabadságot, melynek íze ilyenkor utánozhatatlan volt. Hogy lesz-e belőle valami, pár hét múlva dől el. Ha sikerül megvalósítanom, büszke leszek magamra, ami ritkán esik meg velem.
Végül is rábízom magam a véletlenre, amely eddig is sokszor kisegített. Sőt, életem legérdekesebb élményeinek nagy részét váratlan, előkészítetlen események hozták meg, ellentétben az előre alaposan megtervezettekkel, melyeknek többnyire csalódás lett a vége. Felnézek szerencsecsillagomra, talán még nem unt rám és nem hagy ezúttal se cserben...
Én is félek attól, hogy a napi rutin egyhangú mókuskerekén kiszáradok. Jól megfogalmaztad ezt az érzést. Szerencsére néha közbejön valami új, ami kicsit segít újra felfrissülni.
VálaszTörlésKívánom, hogy legyen abból az előre nem agyontervezett szabadságból valami, amire vágysz. Legyen veled a szerencsecsillagod.
Az állandó egyedüllét nem jó, magamon tapasztalom.
Köszönöm, Éva, próbára tesz majd, az biztos. Nem lett volna belőlem jó karmelita apáca! Legalább az eső elállna néha 1 egész napra, nemcsak 1 órára, hogy ki tudjak mosni, teregetni!...
TörlésNagyon titokzatos vagy Flora, fogalmam sincs, hogy mi az a nagy próbatétel, de szívemből kívánom, hogy sikerüljön.
VálaszTörlésBorzasztó lehet az az állandó eső, nem is tudom, hogy bírod ilyen jól. Én már rég depressziós lennék tőle.
Majd elmeséled, hogy hogy sikerültek a terveid? Nagyon kíváncsi vagyok! :)
Á, nem is vagyok olyan titokzatos, kedves Borka, hisz benne van a válasz a szövegben: " az írásba merülés majd egy hónapos álma"... Meg kellene írnom azt a min. 25 oldalas szöveget, amivel próbálkozom már jó ideje, de a téma nagyon nehéz és főleg ambíciózus, vajon van-e bennem hozzá elég képesség?... Másrészt, soha nem tudom meg, ha fel nem veszem a kesztyűt! A próbatétel nem is az eredmény lenne számomra, hanem az, hogy megcsináltam!
TörlésAz eső már lassan tavasz óta kísér bennünket... Mit mondjak? Olyan beletörődőssé tesz lassan a kor és Damoklész kardja a fejem felett... Köszönöm érdeklődésedet.
Kíváncsivá tettél engem is! Hová lehet elmenekülni ebből az esős nyárból?
VálaszTörlésKlári, a válasz Borkánál neked is szól... ELmenekülnöm csak az írásba lehet, hiszen egyedül utazgatni semmi kedvem... Nomeg a dolog immár halaszthatatlanná válik, mert elveszítem azt a kevés önbecsülést is, ami még pislákol bennem. Sokan reklamálják előző szövegem kis sikere nyomán, de félek, hogy a nagy várakozásnak nem tudok majd megfelelni! Ez a kishitűség!!! Bénító.
TörlésÉrtem! Itt a mód és alkalom, hogy véghezvidd, ami már régóta motoszkál benned. Gyanítom, hogy ha tényleg nekiülsz, nem a megfelelni vágyás éa az önbizalom, hanem a sebes, folyóvá duzzadó patak sodrása fogja kihozni belőled az aranyat.
TörlésKlári, jól sejted: a megfelelni vágyás és a (sántító) önbizalom inkább akadályoz, de az a bizonyos patak nem hagy nyugodni, míg komolyan neki nem látok, de hogy mit hoz majd ki a sodrása, csak így tudhatom meg...
TörlésPersze, ha erőt veszel magadon, észre se fogod venni írás közben, hogy magasabbra jutottál mint eddig. Ez a flow, én ismerem, nagyon jó érzés. Csak az esőt, azt ne vedd észre, mert depresszióba lök, ahogy látom.
TörlésKlári, a flow érzése nekem is ismerős, írtam is róla a blogomon nemrég (talán tavaly...). Ritka érzés, akarni nem lehet, jön, amikor akar, de jó nagyon... (ahogy Juhász Gy. is megírta a szerelemről...)
TörlésAmi pedig az enyhe depressziós hangulatot illeti, szintén otthonos (kb. anya halálát megelőző hónapok és az azt követő betegségem óta). Olyan érzés, mint valami petyhüdt, puhány diktatúrában élni, ami mégis kszívja belőled az életerőt (emlékek...).
Mindent tudsz! Indulj el lazán...
VálaszTörlésElindultam.
TörlésA lazasággal egyelőre kis probléma van...
Várom!
VálaszTörlésKöszönöm, Márta!
Törlés