Augusztus 25. Jeles nap volt ez 1973-ban. Az esküvőnk napja. 48 évvel ezelőtt.
G. szülei, két testvére és egy barátja pár nappal előtte megérkeztek autóval Magyarországra, ami akkoriban még elég kalandos utazásnak számított, számukra különösen, a "vasfüggönyön" túlra, hogy egyúttal megismerkedjenek velem is, a család leendő új tagjával. Utólag értettem meg, milyen nagy teljesítmény volt tőlük, mekkora bizalom vezérelte őket fiuk iránt, hiszen választottjának még a létezéről se tudtak 2-3 hónappal azelőtt. A szülők nagyon vallásosak voltak, apósom De Gaulle hűséges híve fiatal ellenálló kora óta, amikor is fegyverrel vett részt a német megszállók elleni harcban. A választásokon a kommunisták mindig is ellenfelei voltak. Eképpen a mi házasságunk elfogadása dupla kihívás volt : átléptek a vasfüggönyön egy kommunista országba, s ráadásul a templomi esküvő elmaradását is le kellett nyelniök (főleg G. kívánságára, de egyetértettünk). Egy szóval sem érzékeltették velem, mit jelentett mindez számukra. Rögtön meleg, családias hangulattal vettek körül, szüleim is így fogadták őket Mindszenten, annak ellenére, hogy tolmácskodásunk nélkül szót sem érthettek egymással!
A nagy nap reggelén G. átjött Szentesről és gondosan lemosta fehér autóját (2CV Citroën). Előző éjjel óriási nyári vihar volt, apokaliptikus záporral, amihez a család szintén nem volt szokva (Észak-Franciaországban ritka, inkább napokig szemerkél az eső), de másnapra ragyogóan sütött a nap. A polgármesteri hivatalba (akkoriban Tanácsháza) gyalog ment a násznép, nem volt messze, ráadásul az akkor még ki sem aszfaltozott bekötő két utcán állt a víz...
Végül is minden jó, ha a vége jó. Elhangzottak a szavalatok, a nászinduló, az anyakönyv-vezető ünnepélyes beszéde (tört jobb karja gipszbe kötve), a tolmács is lefordította az "Igen!"-eket. Legalább 3-4 személy fényképezte az ünnepélyes eseményt, mégis alig lett róla fénykép. Egyikük elfelejtett filmet fűzni a gépbe, a másik ugyanazt tette bele mégegyszer (akkoriban, mondanom sem kell, nem volt numerizált fényképezés, sötétben kellett a gépbe táplálni a negatívot!). A násznép Szentesre vonult az ünnepi vacsorára.
48 éve! Nagyon szép menyasszony voltál és ahogy látom, a hangulat is jó lehetett, az időjárás sem zavart titeket. :)
VálaszTörlésSzép emlékek, jeles napok... Sokunknak az augusztus ünnepeket, vagy az azokra való emlékezéseket hozza el. Mindkét esküvőm augusztusban volt, egyik a legvégén, a másik az elején. Ilyen hónap ez az augusztus...
Borka, nekem tegnap volt, vagy mondjuk tegnapelőtt...
TörlésMagyar családomban az esküvők inkább télen voltak - nyáron nem nagyon értek rá a rokonok, s ez a harmadik generációban kezdett változni, a munka megváltozásával.
Nászútra sem mentünk utána: kezdődött a tanév pár nap múlva. A következő évtől kezdve viszont állandóan utaztunk, költöztünk éveken át...
Rózsa, kalandosan indult a közös életetek, és ahogy elregélted, mennyi országban éltetek a végleges letelepedés előtt, egy kalandregény kitelne belőle. Elragadó menyasszony voltál, nem csodálom, hogy G. szülei mindjárt a szívükbe zártak. Szép emlékező sorokat írtál
VálaszTörlésKöszönöm, Klári. G. családja még 2-3 alkalommal visszajött Mindszentre látogatóba, s mindig jól érezték magukat a nyelvi nehézségek ellenére (jónéhányszor említették, milyen kár ez a nyelvi akadály: másik 2 gyerekük elvált szülő gyerekével házasodott, s nem volt meg a lehetőség, hogy együtt legyenek velük...)
TörlésA valóság sokszor minden képzeletet felülmúl. Szép volt, igaz volt, szívmelengető volt.
VálaszTörlésKöszönöm, Mick.
TörlésVisszagondolva most érzem csak, mennyire fiatal, gondtalan és tapasztalatlan voltam... De ez is megjött idővel, fokozatosan, az élettel...
Még!
VálaszTörlésSzeretem az életmesét!!!!
Márta, végetérhetetlen lenne! A lehető legrövidebbre fogtam...
TörlésKedves Rózsa, éppen a napokban néztem újra egyik kedvenc filmemet a Bazi nagy francia lagzi-t. Ajánlom figyelmedbe, ha eddig még nem láttad, kiváló vígjáték a vegyes házasságok elfogadásáról. Mikor olvastam az írásod, eszembe jutott a film, ugyanakkor irigyellek, hogy milyen aprólékosan emlékszel részletekre, amelyek 48 éve történtek... nagyon jó írás, köszönöm.
VálaszTörlésKedves Zsuzsa, csak a töredékét foglaltam bele, sokkal több részlete él bennem, mintha tegnap történt volna!
TörlésAmi a filmet illeti, nem tudom, mi lehetett a francia címe, talán erre gondolsz: "Qu'est-ce qu'on a fait au bon Dieu?" Christian Clavier-val?...
Igen, az a film, Christian Clavier-val. A franciák remek vigjátékokat csinálnak, szerintem. Ennek a filmnek van már egy második része is, sajnos azt még nem láttam én sem.
TörlésNagy siker volt itt Franciaországban is! A másodikat nem láttam.
TörlésMinden képed közül ezt az utolsót szeretem a legjobban. Annyira jó hangulata van, ahányszor látom, mindig széles mosolyra húzódik tőle a szám. Hátha még azt is tudhatnánk, min kacagtál ennyire.
VálaszTörlésA bátorságodat meg nagyon csodálom, hogy ilyen messzire tudtál kerülni a régi, megszokott életteredtől. Mit tesz a szerelem?:)))))
Éva, nagyon jó hangulat uralkodott, pedig talán csak 20-30-an lehettünk. Az óriás termet függönnyel választották ketté, a másik oldalon is lakodalmi vacsora folyt, sírontúli csendben. Időnként irigykedve, sóvárogva átpillantottak hozzánk, ugyan mitől van olyan jó hangulat odaát? Igaz, a francia vendégek mindenféle szórakoztató szerszámmal felfegyverkezve érkeztek, mint ahogy náluk szokás (emlékszem pl. unokatestvérem férjére, akit megkínáltak cigarettával, ami az első szippantásra "elsült"...stb. Beszélgetni ugyanis nem tudtak egyméssal, de minden csak jóakarat kérdése!)
TörlésKedves Rózsa (alias flora), szeretettel köszöntelek névnapod alkalmából! Remélem, szép napod volt és kívánok még nagyon sok szép napot, évet!
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Borka! (amikor az álnevemet választottam a blogjaimhoz 2008-ban, nem is gondoltam rá, hogy végül az is virágnév, valaki más hívta fel rá a figyelmemet...)
TörlésA napom pedig egészen mindennapi volt, itt ugyanis szinte csak a születésnapokat veszik figyelembe, és kizárólag magyar barátaimtól kaptam üzenetet! :)))