Belmondo temetése óta nem írtam a blogomra.
Az embert könnyen elkapja a befelé fordulás, a sorozatos lemondások betegsége : csak eleinte fájdalmas, a lassú beletörődés, a megszokás ideje alatt, aztán már csak valami ernyedt, kiszáradóban levő sebhely emlékeztet a pezsgő múltra, s csak akkor válik érzékenyebbé, ha megkapirgáljuk a felszínét egy kicsit... Idővel ez a kísértés is elmúlik, akárcsak a többi.
Ajándékként gyönyörűen sziporkázik a nap a fehőtlen kék égen, bár ma reggel már - az idén először - langyos fűtőtestek vártak a földszinten. Az ősz első kézzelfogható jele. Most veszem észre, hogy azt írtam: "az idén"... Nyugtazom magamban, hogy számomra a szeptember talán örökre az új év - az iskolaév, persze - kezdetét fogja jelenteni. Nem csoda, hiszen diákként, majd tanárként 22 év telt el életemből az iskolában, nem számítva a kis ráadásokat itt-ott. Végül is a tanári pályám fájdalmasan rövid volt, hiszen nagyon szerettem a tanítást, különösen az antik szokrateszi maieutika (rávezetés) módszerével, aminek annak idején a híres nevét, eredetét sem ismertem, csak amúgy ösztönösen műveltem. Szerettem a gyerekeket, akik ezt általában megérzik és viszonozzák is, ami mégiscsak a tanárság egyik nagy ajándéka.
A hónap elején végre eljött egy kertész és meglehetősen borsos áron, egy társával nagyjából két és fél óra alatt megtisztította (miniatúr) dzsungellé fajult kertemet s el is vitték a zöld hulladékot hét nagy zsákban. Annyira lenyírták a füvet, hogy az idén talán már nem is kell. Azóta a szomszéd macskák se tudnak benne bújkálni s én is ellátok a teraszról a kert végéig. Csak a nap kitartson még legalább a születésnapomig, ha lehet, kis éjjeli záporokkal, akkor megígérem, elégedett leszek - majdnem! - az életetemmel, legalábbis igyekszem majd nem gondolni fájdalmasan égető hiányaira...
Ó, ez igen! Az előtte - utána képekre mondom. Ha még a napsütést is hozzáveszem, jogos az örömteli élményekre gondolni, visszahozni őket a jelenbe. Kis éjjeli záporokat kívánok hozzá! Szeretettel: Klári
VálaszTörlésKöszönöm, Klári. Ideális - lenne! - mindez, ha... Nade nem baj, dolgozgatok magamon, ha nem is látványos sikerrel...
Törlésén (sajnos?) dzsungelpárti vagyok :)
VálaszTörlésElismerem, hogy a dzsungel képe színesebb, vonzóbb, ugyanakkor áhítozom a rendre az életemben, a tartós anarchiában elveszek...
TörlésDe szép a kerted! Remélem, hogy ez jót tesz a hangulatodnak is.
VálaszTörlésÉva, furcsa kettősségben élek: nem bírom a feszes, merev rendet, nem sokáig áll fenn nálam, gúzsbaköt, de a rendetlenséget sem, amiben elveszek, mint ahogy Aliznak is írtam. Tehetetlenségemet sugallja... Gondolom, megértesz.
TörlésMegértelek. Nagyon is!
Törlés♥︎♥︎♥︎
TörlésNekem mindkét változat nagyon tetszik. :) Kívánok a szép kerthez kellemes, napsütéses őszi időt, néha egy-egy, lehetőleg éjszakai, záporral!
VálaszTörlésKöszönöm, Borka. Kívánságod teljesülésével meg is elégednék, mert adna még három másik hét haladékot!...
TörlésBorka, nekem is. 😉.
TörlésAz első képhez azért picit jobban húzna a szívem. (főleg mert a másik olyan munkával jár, amit már nem tudnék egyedül elérni)
Tudod, E., kis területen még jobban meglátszik az anarchia... Térdig jártam a fűben, a kihajló tüskés rózsafa-ágaktól nem tudtam elmenni... Vártam a kertészt, mint a messiást! Csak 3 hét múlva tudott jönni... Még jobban szenvedtem a tehetetlenségemtől...
TörlésDe tény, hogy képen az első szebben mutat! :))
Flóra nagyon szép a kerted, teljen benne sok-sok örömöd, és jöjjön még napsütés, és egészség is hozzá legyen meg!!!)
VálaszTörlésAndrea, köszönöm! Nálam valóban összefügg a napsütés-egészség-öröm. Mit tegyünk, erre a vidékre hozott a sorsom, szerencsére kárpótol az itteni emberek egyszerű kedvessége, ami nem jellemző azért Franciaország minden vidékére...
TörlésAz első képről gyermekkori szépemlékű olvasmányom, a Titkos kert jutott eszembe. Gyönyörű és sejtelmes. Érdekes, akárhány képet látok a kertedről, mindig új arcát mutatja. Eddig négyszögletűnek érzékeltem, most meg kifejezetten téglalap alakúnak. Valójában mindegy is, hogy milyen alakú, az a lényeg, hogy minden évszakban újat nyújt, és leginkább nyugalmat a léleknek. A "valahai zsebkendőnyi" sorházi hátsó kertünkre is mindig úgy emlékszem, hogy az számomra a megnyugvás helyszíne volt.
VálaszTörlésLegyen még egy kicsit ilyen szép és napos időtök Rózsa!
Éva! A cím, a Titkos kert nekem is ismerős! Arra már nem emlékszem, miről szólt, de a címe!!! Nagyon megmaradt, mint gyerekkori olvasmányélmény!
TörlésA kert valójában téglalap alakú, de a terasz elvett a hosszából jó 2 m-t. Tényleg nagy szüksége van rá lelki egyensúlyomnak!
Az első angolpark, a második inkább francia park kicsiben a maga szabályosságával. Máshogy szépek külön-külön.
VálaszTörlésÚgy tűnik, Mick, hogy ennyi szabályra még mindig szükségem van... De így is ledöntöttem már egypár korlátot, mióta ilyen koros "bölcs" lett belőlem...
Törlés