Keresés ebben a blogban

2021. szeptember 21., kedd

Kalandozó őszi gondolatok

 Belmondo temetése óta nem írtam a blogomra.

Az embert könnyen elkapja a befelé fordulás, a sorozatos lemondások betegsége : csak eleinte fájdalmas, a lassú beletörődés, a megszokás ideje alatt, aztán már csak valami ernyedt, kiszáradóban levő sebhely emlékeztet a pezsgő múltra, s csak akkor válik érzékenyebbé, ha megkapirgáljuk a felszínét egy kicsit... Idővel ez a kísértés is elmúlik, akárcsak a többi.

Ajándékként gyönyörűen sziporkázik a nap a fehőtlen kék égen, bár ma reggel már  -  az idén először  -  langyos fűtőtestek vártak a földszinten. Az ősz első kézzelfogható jele. Most veszem észre, hogy azt írtam: "az idén"... Nyugtazom magamban, hogy számomra a szeptember talán örökre az új év  -  az iskolaév, persze  -  kezdetét fogja jelenteni. Nem csoda, hiszen diákként, majd tanárként 22 év telt el életemből az iskolában, nem számítva a kis ráadásokat itt-ott. Végül is a tanári pályám fájdalmasan rövid volt, hiszen nagyon szerettem a tanítást, különösen az antik szokrateszi maieutika (rávezetés) módszerével, aminek annak idején a híres nevét, eredetét sem ismertem, csak amúgy ösztönösen műveltem. Szerettem a gyerekeket, akik ezt általában megérzik és viszonozzák is, ami mégiscsak a tanárság egyik nagy ajándéka.

A hónap elején végre eljött egy kertész és meglehetősen borsos áron, egy társával nagyjából két és fél óra alatt megtisztította (miniatúr) dzsungellé fajult kertemet s el is vitték a zöld hulladékot hét nagy zsákban. Annyira lenyírták a füvet, hogy az idén talán már nem is kell. Azóta a szomszéd macskák se tudnak benne bújkálni s én is ellátok a teraszról a kert végéig. Csak a nap kitartson még legalább a születésnapomig, ha lehet, kis éjjeli záporokkal, akkor megígérem, elégedett leszek  -  majdnem!  -  az életetemmel, legalábbis igyekszem majd nem gondolni fájdalmasan égető hiányaira...






18 megjegyzés:

  1. Ó, ez igen! Az előtte - utána képekre mondom. Ha még a napsütést is hozzáveszem, jogos az örömteli élményekre gondolni, visszahozni őket a jelenbe. Kis éjjeli záporokat kívánok hozzá! Szeretettel: Klári

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Klári. Ideális - lenne! - mindez, ha... Nade nem baj, dolgozgatok magamon, ha nem is látványos sikerrel...

      Törlés
  2. én (sajnos?) dzsungelpárti vagyok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elismerem, hogy a dzsungel képe színesebb, vonzóbb, ugyanakkor áhítozom a rendre az életemben, a tartós anarchiában elveszek...

      Törlés
  3. De szép a kerted! Remélem, hogy ez jót tesz a hangulatodnak is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva, furcsa kettősségben élek: nem bírom a feszes, merev rendet, nem sokáig áll fenn nálam, gúzsbaköt, de a rendetlenséget sem, amiben elveszek, mint ahogy Aliznak is írtam. Tehetetlenségemet sugallja... Gondolom, megértesz.

      Törlés
    2. Megértelek. Nagyon is!

      Törlés
  4. Nekem mindkét változat nagyon tetszik. :) Kívánok a szép kerthez kellemes, napsütéses őszi időt, néha egy-egy, lehetőleg éjszakai, záporral!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Borka. Kívánságod teljesülésével meg is elégednék, mert adna még három másik hét haladékot!...

      Törlés
    2. Borka, nekem is. 😉.
      Az első képhez azért picit jobban húzna a szívem. (főleg mert a másik olyan munkával jár, amit már nem tudnék egyedül elérni)

      Törlés
    3. Tudod, E., kis területen még jobban meglátszik az anarchia... Térdig jártam a fűben, a kihajló tüskés rózsafa-ágaktól nem tudtam elmenni... Vártam a kertészt, mint a messiást! Csak 3 hét múlva tudott jönni... Még jobban szenvedtem a tehetetlenségemtől...
      De tény, hogy képen az első szebben mutat! :))

      Törlés
  5. Flóra nagyon szép a kerted, teljen benne sok-sok örömöd, és jöjjön még napsütés, és egészség is hozzá legyen meg!!!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andrea, köszönöm! Nálam valóban összefügg a napsütés-egészség-öröm. Mit tegyünk, erre a vidékre hozott a sorsom, szerencsére kárpótol az itteni emberek egyszerű kedvessége, ami nem jellemző azért Franciaország minden vidékére...

      Törlés
  6. Az első képről gyermekkori szépemlékű olvasmányom, a Titkos kert jutott eszembe. Gyönyörű és sejtelmes. Érdekes, akárhány képet látok a kertedről, mindig új arcát mutatja. Eddig négyszögletűnek érzékeltem, most meg kifejezetten téglalap alakúnak. Valójában mindegy is, hogy milyen alakú, az a lényeg, hogy minden évszakban újat nyújt, és leginkább nyugalmat a léleknek. A "valahai zsebkendőnyi" sorházi hátsó kertünkre is mindig úgy emlékszem, hogy az számomra a megnyugvás helyszíne volt.
    Legyen még egy kicsit ilyen szép és napos időtök Rózsa!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Éva! A cím, a Titkos kert nekem is ismerős! Arra már nem emlékszem, miről szólt, de a címe!!! Nagyon megmaradt, mint gyerekkori olvasmányélmény!

      A kert valójában téglalap alakú, de a terasz elvett a hosszából jó 2 m-t. Tényleg nagy szüksége van rá lelki egyensúlyomnak!

      Törlés
  7. Az első angolpark, a második inkább francia park kicsiben a maga szabályosságával. Máshogy szépek külön-külön.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy tűnik, Mick, hogy ennyi szabályra még mindig szükségem van... De így is ledöntöttem már egypár korlátot, mióta ilyen koros "bölcs" lett belőlem...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...