E hónapban, úgy látszik túlteljesítem a magamnak tett fogadalmat: havonta négy, de hetenként legalább egy bejegyzést írni a blogomra. Igy lett belőle az idei januárban öt!
Azt hiszem, mindenki maga választja meg a beírások ritmusát. Lehet teljesen rendszertelenül, akár naponta többször is publikálni, majd több-kevesebb időre elhallgatni, néha hiányérzetet is hagyva magunk után... Mások - pillanatnyilag én is e csoportba tartozom talán - megpróbálják bizonyos rendszerességre, hogy ne mondjam "fegyelemre" szorítani magukat. Ilyenkor jut eszembe a naponta korláthoz álló balettművész rendszeressége, "hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból", pontosan abból, amit én évek óta elhanyagoltam pl. a rajzolás terén, s amit utólag fájdalmasan konstatálok is. A könnyedség, a spontaneitás, sőt, a virtuozitás kárára megy. A rajz területén a szem, az agy és a kéz közötti titokzatos, láthatatlan összekötő szál szakad meg egy időre. Természetesen újra feléleszthető, következetes gyakorlás árán.
Csak azt akartam elmondani pár szóban, hogy szerettem ezt a szombat-vasárnapot. Azért hangsúlyozom a mások számára banális tényt, mert sokat ecseteltem már minden színben a blogomon, mennyire viszolygok a magány hétvégi felfokozott érzésétől. Barátaim is sokat hallották már tőlem az örökös lamentációt, s megpróbálnak hét végén kimozdítani. Ellenállok, amíg tudok, végül beadom a derekam, hogy ne okozzak csalódást nekik.
Szombat este La Fontaine 400. születésnapját ünnepelte egy 12 tagú színtársulat, melyben egy-két kedves ismerősöm is játszik. A franciák kisiskolás koruktól fogva fújják kívülről La Fontaine verseit, talán Petőfiéhez mérhetnénk hatásukat, bár tartalmukat tekintve semmi közük sincs egymáshoz. Nagyon jó ritmusban, eredeti rendezésben, fergeteges 2 óra volt!
Vasárnap már déli 1 órakor elindultunk Lille-be (innen 50 km), ahol a múzeumban Goya képeiből és életének dokumentumaiból volt kiállítás. A képek között kettő nagyon ismerősnek tűnt már messziről: milliószor láttam a "Korsós lány" reprodukcióját, valamivel kevesebbszer a "Köszörűs"-t. A budapesti Szépművészeti Múzeum kölcsönzésében szerepeltek a kiállításon.
Még a nap is gyönyörűen sütött egész nap, ami szintén nagy ritkaság errefelé. Különben dúl az Omikron, bár az oltottak magas százalékának köszönhetően viszonylag kevésbé súlyosan. Megérjük-e vajon azt az időt, amikor már csak emlékként idézhetjük fel ezeket a nyomasztó éveket?...
Remek programokról számoltál be, ráadásul együtt a barátokkal. Egy januári hétvégén! Ez az a hónap, ami olyan, mintha nem 31 napból állna, hanem háromszor annyiból, legalábbis én mindig így érzem.
VálaszTörlésVégre február van, talán az omikron-dúlás is csúcsra ér ebben a hónapban, és a tavasz felszabadulást hoz. Nyáron biztosan, nagyon remélem.
Hogy mikorra jön el a covidra visszaemlékezés ideje? Megérjük, igen. Már közel az az idő!
rhumel
Jólesik az optimizmusod, kedves E.! Tegnap csak pihentem, annyira fájt a lábam a 2 órás tiporgástól, hiába volt nálam bot is... Végeredményben örültem a kimozdulásnak, sőt egy közös vacsorameghívásra is lefoglaltam egy dátumot, reméljük, állni tudom a sarat... Mindez a napsütésnek volt köszönhető, biztos vagyok benne! 😀
TörlésKihagytam volna, de hatásodra megírom múlt heti kiruccanásomat.
VálaszTörlés..."vágy, hogy érezzem
Törlésfriss rügyek édes illatát"...
Igen, mindnyájunkban él ez a várakozás, azt hiszem!
Jó, hogy rendszeresen írsz, örömmel járok ide.
VálaszTörlésAz is jó, hogy mindig megtalálod a programokat magadnak, mely kizökkent a bezártságból. Nemcsak azért, mert nem akarsz csalódást okozni a barátaidnak,hanem a magad miatt is. Ez a hétvégi kiruccanás is kellemes program volt.
Nagyon várom, hogy a járvány csak emlék legyen már. Tegnap fodrásznál voltam, és végig a fejemben volt, hogy talán ott fertőződöm meg. Nem jó, hogy örökös veszélyérzetben kell élni. Rhumel optimizmusa tetszik:"Megérjük, igen. Már közel az idő."
Így legyen!
Éva, igen, optimista vagyok, muszáj! :) Azért fodrászhoz még nem mentem, nekem egyelőre "itthoni" használatra még elmegy a fejem. :))))
TörlésDe ne aggódj, nem kaptad ott el, biztos megbízható helyre jársz.
r.
Éva, igazad van, nemcsak azért, hogy ne okozzak nekik csalódást, de a kezdő lökést ez adja meg... Utólag pedig örülök, hogy így döntöttem! Sőt, talán többet kellene járkálnom, míg bírok! De annyira jobb a melegen a képernyő előtt...
TörlésA fodrász egyébként engem is vár...
Ha nem is szólok mindig hozzá, de minden reggel, ha felkelek és írásod van, örömmel elolvasom. Ha dolgozom, akkor csak hajnalban van időm mostanság kicsit elidőzni a gép előtt és tájékozódni mi történik a nagyvilágban. Szabadnapjaimon mostanság elmarad a blogírás, talán túl monoton az életem... A kulturális programokért nagyon irigyellek, itt Kanadában nincs túl nagy választék ezen a téren, főleg itt helyben, Oshawában ahol én lakom. Ha kulturális programra vágyom akkor Torontóba kell utaznom, ami 80 kilométerre van. Goyának két festményét láttam Barcelonában A pilári szűz megjelenését és A szerelem allegóriája-Ámor és pszichét. Ez utóbbi nagyon megmaradt nekem, mert óriási vászonra festette. Ha hívnak és van kedved hozzá menjél a barátaiddal kikapcsolódni, így mi is gazdagodunk kulturális információkal is. :)
VálaszTörlésKedves vagy, Zsuzsa, örülök, hogy időt szakítasz rám, örülök minden látogatómnak és minden hozzászólásnak: kicsit mintha beszélgetnénk s nem magamban morfondírozok ebben az amúgy is nyomasztó atmoszférában! (még ha vannak is hús-vér barátaim, rettentő kedvesek - aki elvitt Lille-be vasárnap, hozott egy adag saját főzésű butternut levest nekem, isteni volt vacsorára!)
TörlésItt, észak-Franciaországban rengeteg kulturális program van, sokszor fedik is egymást, és hozzá jön az én elhatalmasodó nehezen kimozdulásom... Pedig valaha sok-sok km-t is megtettem értük!
Nagyon jó, ha az embernek ilyen barátai vannak!
VálaszTörlésNekem nem volt szerencsém a barátokkal, így mára csak távoli barátaim maradtak: TI.
Azért volt és van is még egy barátom. Apó a volt és a lányom a régi és jelenlegi is egyben. :)
Nagyon kellemes hétvégi programod kerekedett, jól döntöttél, hogy mégis elmentél. Menj, amíg lehet, mert nagyon nem jó érzés, amikor mennél, el is tervezed a fejedben, de 200 lépés a határ és az már nem elég még egy múzeumra sem. Azért nem vagyok szomorú, egész jól tűröm ezt az állapotot. Mi mást is tehetnék...? :)
Kedves Borka, közeliek, távoliak: mindegyik barátság fontos és észrevettem, hogy olyan, mint egy cserép virág, nem szabad róla elfeledkezni, ápolni, öntözni kell... (ez utóbbit is adagolva, szükség szerint)
TörlésSokszor én is azzal biztatom magam: "menj, amíg lehet!" Örülök, hogy a korlátozások ellenére megtalálod a derűt a mindennapjaidban!
drága Rozsa, megkaptam a gyönyörű képeslapodat, és nagy örömöt okoztál a kedves szavaiddal, köszönöm szépen, én is hasonló szépet és jót kívánok neked ♥
VálaszTörlés😘❤️
TörlésKöszönöm én is!!!�� Megérkezett, csodaszép. Vetekedik a tavalyival.
Törlésrhumel
Meglepően hosszú ideig mentek! Pedig mihelyt a rajz kész lett és beszereztem a nyomtatáshoz szükséges dolgokat (fotópapír, tinta, stb) már hozzá is láttam a megírásukhoz...
TörlésÖrülÖk, ha tetszett!
Nagyon finom és elgondolkodtató az arckifejezése. Nagyon tetszett, de mindig, minden, amit rajzolsz. 🤗. Hosszú ideig?... Lehet hogy a Hölgynek is be kellett mutatnia negatív tesztet :)))).
TörlésIgen, még januárban feladtam, ha jól emlékszem... Lehet, hogy valahol karanténban vérakoztatták őket... 😉
TörlésBocs: "várakoztatták" - elütöttem...
Törlés