 |
| a csíkok rózsaszínek! |
Újból nekiláttam a rajzolásnak. Ujjaim nehezen engedelmeskednek a szem által rögzített látványnak. Pedig azelőtt majdhogynem magától ment! Eltűnt a virtualitás. Egy éve múlt, hogy nem vettem rajzszerszámot a kezembe. Pedig a mindennapi gyakorlat olyan fontos, mint a balettáncosnak a korlát vagy a zongorista ujjgyakorlatai... Hiába, az elmúlt évek sok kárt okoztak, sok romot hagytak maguk után. Mindig kényes pontom volt a motiváció, mint mindazoknak, kiknek sántít az önbizalma. Mire jó, minek?... Ha nem lehetsz Rembrandt, inkább ne is próbálkozz!... Verekedni pár négyzetcentis helyért a nap alatt, netalán kockáztatni megalázó kudarcélményeket, mire jó ez? Hetven éven túl, mire jó?... Pihenés kell már ennyi év után, nem pedig kockázatvállalás!
Igen ám, de takaréklángon pihengetni élet-e? Nem jobb-e utolsó sóhajunkig vásárra vinni bőrünket, kockáztatni értő vagy igazságtalan ítéletet, érezni az élet lüktetését szívünkben, még akkor is, ha borsos árat kell érte fizetnünk.
Eddig jutottam a töprengésben, s amikor újra elolvastam, hirtelen eszembe jutott sok szenvedő embertársam, aki mást se kíván, mint szabadon lángolni, minden félelmet mellőzve száguldani céljai felé, de nem teheti... Minden együttérzésem az övék.
Érdekes fölvetés. Jobb lenne, ha jobb lenne...
VálaszTörlésLátod, Klári, milyen egyszerűen indul sokszor az ember bejegyzése (elindul nyugisan a kályhától), s a vége fájdalmas, örök kérdésfeltevéssé alakul át...
TörlésAnnyira szeretnélek megvígasztalni!
VálaszTörlésA lényeget tekintve nehéz vállalkozás! De nagyon köszönöm!
TörlésNem lehet, hogy ugyanúgy van a rajzkészség, mint az idő előrehaladtával való bölcsebbé válás. Alighanem a papírra rótt vonalak is egyre inkább a lényeget fejezik ki. Michelangelo öregkori Pietája szálkásabb, mint az, amit a Szent Péter-bazilikában mutatnak. De erőteljesebb is az időskori.
VálaszTörlésMick, abban teljesen igazad van, hogy idővel a lényegre törekvés jön előtérbe (az írásnál is és talán minden téren)! Csakhogy ennek egyik nélkülözhetetlen feltétele az állandó művelése a dolognak! Ahogy Michelangelo is tette: 80 évesen is, fáradhatatlanul! Mert ez a fajta "érés" FOLYAMAT, csak akkor jön létre, ha nem esünk ki a gyakorlatból... Gondolom én szerény pozíciómból, a béka s...e alól... Köszönöm, hogy segítesz gondolkodni.
TörlésMick, milyen jó gondolataid vannak! Igazak, lehetségesek a helyzet értékelése szempontjából is.
VálaszTörlésCsak próbálkozz a rajzolással, nem kell ahhoz Rembrandtnak lenned, hogy létrehozz valami szépet. Jót tesz neked, lekötöd magad vele. Ne add fel!
VálaszTörlésSzép a virágod. Érdemes volt "elugranod" érte.
Köszönet, Éva, a biztatásért! Nyavalygásos periódusban vagyok: előjön örök, reménytelen elégedetlenségem önmagammal szemben... Emellett soha nem unatkozom, mert mindig van egy csomó hátralékom. Felgyülemlik körülöttem, elnyeléssel fenyeget. Talán jobb lenne, ha pakolnék, selejteznék, ahelyett, hogy steril sirámaimmal bombázom jószándékú olvasóimat!
TörlésVirágom, remélem, túléli a fűtési szezont.
Szép virágot vettél! Télen is kicsit a tavasz színeit idézi azokkal a rózsaszín csíkokkal. Nem véletlenül hangsúlyoztad ki, hogy rózsaszín.
VálaszTörlésDe jól teszed, hogy rajzolgatsz! A teremtés folyamata rajzban, írásban, bármilyen formában, át tud segíteni a nyűgösebb napokon. Ha alig észrevehetően is, de a Nap járása már magasabban van, rövidülnek az árnyékok, kifelé megyünk a télből és tavasszal jobb lesz a hangulatunk is. :)
Borka, sosem láttam még ilyen színűt! Kapaszkodik a fény felé, többnyire hiába, mert már jó hete nem követhettük a nap járását, csak ma reggel pillantott ránk először...
TörlésMakacsul folytatom a rajzolást, hogy visszatérjen kezembe a készség (majdnem azt írtam: "kétség", az viszont sokkal gyakoribb)...
A tudatalatti működik? :)
TörlésIgen, a "lapsus linguae" szép példája, ha jól emlékszem még diák koromból...
Törlés