Keresés ebben a blogban

2022. január 8., szombat

Elidegenedés

    Nem is tudom, hol kezdjem... Kimerítő napom volt ma: kb. d.u. 5-ig pizsamában, többnyire telefonnal, távirányítóval (többel is egyszerre) kezemben! Megpróbálom elmesélni, hogy lemenjen egy kicsit a vérnyomásom...

   Tudvalevő, hogy mostanában többnyire a tévé jelenti számomra a fő kikapcsolódást úgy estefelé, egy-két megszokott programot követve kinyújthatom a lábaimat a fotelemben. Még tegnap este észrevettem, hogy a hármas csatornáról nem tudok elmozdulni, s a Free playert sem lehet kikapcsolni. Mivel el kellett mennem 7 óra felé, másnapra halasztottam a probléma megoldását, sejtve, hogy a távirányító lehet az oka. Ma reggel kicseréltem az elemeket a távirányítóban  -  biztos, ami biztos  -  de a probléma megoldatlan maradt. Fiam felhívott, mint szombat reggelenként szokott néha kutya-sétáltatás közben, és utólagos sajnálatomra ecseteltem neki a dolgot, s ezzel az ő napját is aláástam a d.u. nagy részére. Nem tudja ugyanis megállni, hogy magára ne vállaja egy probléma megoldását, nem adva fel, míg a végére nem jár. Mindenáron meg akarta szervezni, hogy egy viszonylag új (november óta létező) internet aplikációval addig is tudjak TV-t nézni, míg megkapom az új irányítót... Akkor képzeljetek el pizsamában, egyik kezemben a fix telefonnal, a másikban a mobillal, bútorokat elhúzni (hogy a playerhez hozzáférhessek hátulról), keresni egy láthatatlan gombot (egész nap esett az eső és olyan sötét volt, hogy villanynál is alig lehetett látni, s közben kis zseblámpám is kiadta a lelkét!), szaladni egyik helyiségből a másikba (mivel a számítógép az ebédlőben van...), újra és újra kezdeni, hiszen fiam nem tud a kudarcba beletörődni... A végén már a kimerülés határán azt mondtam, feladom, nem való nekem ez a világ, amely sok mindent megkönnyít, ha működik... Ellenkező esetben kisilabizálhatatlan rémálom, melyben teljesen kiszolgáltatottnak érzem magam...   

   Megegyeztünk, hogy felhívom a Free hibaelhárítóját telefonon. A türelmes és szimpatikus táv-technikus kézenfogva vezetgetett a talányos hieroglifák útvesztőiben, végül megegyeztünk a távirányító kicserélésében: az újat már a hét elején megkapom. Fiam újra hív, hogy megtudakolja a fejleményeket. Nem akartam a részletekbe belemenni, de nem hagyta annyiban, míg be nem állíttatott velem egy "Molotov" névre hallgató aplikációt, amely egyelőre működik (hogy lekopogjam!)...

   Képernyőktől való függésem, úgy tűnik, majdnem a tetőfokon van. Ilyenformán érezhetik magukat a drogfüggők is, ha megvonják tőlük az adagjukat: "mi lesz velem?"... Ők néha ölni képesek ilyen helyzetben, én még nem, csak kilátástalanul elveszve érzem magam. Napközben nem hiányzik, de az esti kikapcsolódás a tévéhez kötődik. "A szem rágógumija", mondták annak idején, amikor még Magyarországon laktam. Lehet benne a sok-sok csatornán jó műsort is kifogni, ha keresi az ember. Agyam esténként már szórakozásra áhítozik, nem pedig intenzív munkára... 


   
Milyen jól is van kifundálva ez a modern világ! Az embert annyiféle csábítás éri  -  életének megkönnyítése, szórakoztatása címletű ürügyek alatt  -  hogy a végén teljesen behálózza ez az elembertelenedett technikai varázs! Az én generációm már nehezen tud felzárkózni. A sok kód, jelszó és egyéb algoritmus megjegyzése nekem már nem reflex-szerű, mint gyerekeink, s méginkább unokáink számára. Használom, de nem zsigerből. Ez a fajta valóság nekem már elidegenedés.

13 megjegyzés:

  1. Örök félelmem, hogy valamim elromlik.Én nem tudom megjavítani, szerelőt nehéz szerezni.Telefonos hibaelhárítós segítséggel néha megoldódnak a problémák, de ez sem biztos. Türelmesek velem az távtechnikusok pedig míg segítenek. A TV-mmel és a számítógépemmel mindig van valami baj, pedig nélkülük nehéz napjaimat elképzelni.Igazad van nem nekünk való ez a világ.Sok mindent megkönnyít, ha működik, ahogy írod is, de ha elromlik valami az egy rémálom számunkra, az idősebbekre.
    Átéltem a helyzetedet, szinte látom magam előtt, ahogy próbálod megoldani a problémát, olyan jól leírtad.Remélem, hogy a távirányítód kicserélésével megoldódik a probléma.Addig is segít a Molotov.Még jó, hogy a fiad segíteni tudott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden csodálatom a fiamé, pedig nem is ez a foglalkozása (ügyvéd), kérdeztem is tőle a végén - mert több megoldással is próbálkoztunk, de minden kimerítő részlettel nem akartalak benneteket untatni - "Te honnan tudod ezeket?" Egyszerűen annyit mondott, hogy csak úgy találkozott velük... Na gondoltam, ha az utamba kerülnének, én nagy kerülőt tennék...
      Csak úgy mellékesen: valóban működött, tegnap este tévét néztem, a Molotovon...

      Törlés
  2. Átérzem a helyzetedet. Én mostanában a WiFi-vel szórakoztam. Eddig soha nem használtam, de most az okostelefonhoz nagyon kellett. Mindent kipróbáltam amit a Windows és a Net tanácsolt, de minden hiába, nem tudtam elővarázsolni a WiFit.
    Végül felhívtam a szolgáltatót (nagyon kedves, készséges hölgy beszélgetett velem) és még aznap kijött egy hozzáértő és kb. 1/2 óra elteltével már kapcsolódtam is a telefonommal a WiFi-hálózatra.
    (És régen még programoztam is...) Ez van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Borka, te bizonyára összehasonlíthatatlanul jobban értesz hozzá, mint én! Igaz, hogy az állandó változásokkal is nehéz lépést tartani.
      Ami a WiFi-t illeti, már évek óta ez van a házban, ezt használom, olymódon, ahogyan a néhai kovács fogat húzott. Nagyjából csak annyit tudok róla, hogy kiküszöböli a rengeteg vezeték alkalmazását, ez nekem elég is...
      Manapság pedig lehetetlen bárkit is kihívni bármilyen beállításhoz, szereléshez, minden telefonon folyik, csak megérteni bírja az ember az utasításokat. Ezért mindig előre bocsájtom, hogy legyenek türelemmel magas korom és hozzá nem értésem miatt. Eddig még nagyon kedves és szolgálatkész fiatalokra akadtam!

      Törlés
  3. Rózsa, azt olvastam, hogy a Molotovnak valami 36 kapcsolódása van Franciaországban az internethez, csak androidos gépekkel, nem semmi ezeket észben tartani. Biztos kellett jelszó a wifihez, ez meg Borka infója, ez is bosszantó távolságra van tőlünk. Kitartó fiad a Dél-Alföld szülötte, az efféle "szerelés" nálunk is így megy. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Volt jelszóm is, térerő nem volt. :)

      Törlés
    2. Klári, fiam inkább mondhatná Kennedy szavaival, első Nyugat-Berlini látogatásakor a légi híd után: "Ich bin ein Berliner!", de sejtem, mire gondolsz.
      A sok jelszótól (pedig lejegyzem őket egy kis noteszba) égnek áll a hajam, pláne ha a notesz nincs nálam... De nélkülük nem megy semmi.

      Törlés
  4. A hibákról és azok kiküszöböléséről most hosszú posztot írhatnék, bár teljesen más jellegű az én esetem.
    Ősz óta nem stimmelt valami a fűtéssel, remek vízteres kályha a fő melegítő, és egyre nehezebben égett benne a fa. A falusi romantika része a füst is, de egyre elképesztőbb méretet öltött, míg oda eljutottunk, hogy a zuramnak füle legyen a hallásra. Ma egy hete már oly nagy volt a baj, hogy füst lepte el az alvóhelyemet, s az ablakot bukóra nyitva aludtam. Végül jött a segítség, mert a kályha füstölés oka az eldugult kéménycső volt, s a tetőre kellett kimászni. Most taknyosan és prüszkölve élvezem a gyors begyújtás örömét. És eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha első szóra, első jelzésemre megoldódott volna a probléma - még szeptemberben.
    Ügyes a fiad, a fiatalságnak kisujjában vannak ezek a netes, kábeles, wifis dolgok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Márta, szerencsére nem kaptál füstmérgezést!!... (Zola minden valószínűség szerint abba halt bele, hogy készakarva eltömték a füst kivezető csövet a házában, a Dreyfus-ügy miatt sok antiszemita ellensége lett. Mindössze 62 éves volt...)
      Emlékszem, Isztambulban egy 7 szintes régi bérházban laktunk, a tulajdonos - szimpatikus patikus, de minden garast a fogához vert - a 7-en lakott, mi a 3-on. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a hálóban a párnám mellett forró a fal, a tapéta már kezd leválni... Rohantam fel hozzájuk, alig tudtam a feleségének kimagyarázkodni törökül, mert csak a férj tudott franciául, de nem volt otthon... Igy menekült meg a ház minden lakója...
      Remélem, a náthád hamarosan elmúlik a jó melegben!

      Törlés
  5. Ismerős ez a "megoldóember" típus, ugyanilyen vagyok. Néha megőrjítem azt, aki technikai problémával hozzám fordul, mert nem nyugszom, míg meg nem oldjuk. De legtöbbször sikerül - persze ha le tudom beszélni az illetőt arról, hogy feladja a próbálkozást. :)
    Remélem, gyorsan megkapod az új távirányítót.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ági, a végén már szinte könyörögtem neki, hogy hagyjuk abba, de hiába... Ahogy mondod.
      De kár, hogy nem laksz közelebb! (persze, nemcsak az Internet miatt...)
      Igaz, hogy én ezt a nyelvezetet nem is tudom magyarul, itt ismerkedtem meg vele úgy-ahogy, alapfokon, kényszerből.

      Törlés
  6. nálam minden elromlik...s ráhagyom :( nade , ha netán a számítógép, azonnal rohanok megcsináltatni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van nálam is, ami sokáig várat a megjavításra! De a TV, számítógép, netalán a fűtés, vízvezeték, autó stb. azonnali beavatkozást igényel! Általában olyasmi, amihez én magam nem értek...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...