Több éve élünk már ebben az állandóan változó érában, amelytől sokáig azt reméltük, hogy csupán múló epizódról lesz szó és hamarosan visszatér a régi szép és megszokott idő (amit pedig néha egyhangúnak, unalmasnak véltünk), sőt, még szebb lesz, hiszen levonjuk majd a rossz tapasztalatok tanulságait. Aztán egymást követték a válságok, melyek mindig újabb és újabb alkalmazkodást, áldozatot kívántak tőlünk és a jövő képét is egyre sötétebbre festették.
Ha visszagondolok nagyszüleimre, egyetlen reményük a túlélés volt: "valahogy kibírjuk, csak rosszabb ne legyen..." Szüleim már reménykedhettek a jobb jövőben, amellyel nemcsak a kommunista propaganda kecsegtette őket, hanem bizonyos mértékig valósággá is vált számukra. Főleg az az álom, hogy a következő nemzedéknek jobb legyen az élete. Keményen dolgoztak, sokszor a pihenést sem ismerve, hogy a gyerekeiknek megkönnyítsék az indulást és gyönyörködhessenek bennük.
Bár az efajta visszatekintéstől húzódozom, be kell látnom, hogy egyre gyakrabban esek a csapdájába. Talán azért, mert öregszem és önkéntelenül is a múlt felé fordul a tekintetem, hiszen ez a táj immár sokkal tágasabb, eseménydúsabb, benépesítve életem halványuló alakjaival, emlékezetem kísérteteivel. A jövő beláthatatlan ugyan (szerencsére!), de tudjuk jól, hogy az előttünk álló út sokkal rövidebb lesz.
"Douche écossaise" (skót zuhany), mondja a francia kifejezés, vagyis hideg-meleg zuhany váltogatja egymást, anélkül, hogy mi nyitogatnánk a csapokat. Alighogy kilábaltunk a bank-spekulációk okozta válságból, jött a Covid, mely felrázott a rövid megkönnyebbülésből. Most pedig az orosz-ukrán háború világra szóló lecsapódásai okoznak mély nyugtalanságot. S azt már nem is merem említeni, hogyan hat érzékenységünkre a 20° feletti tavaszi napsütés brutális eltűnése a -2° és a több centis hó kíséretében egyetlen éjszaka alatt...
A körülmények gyors váltásai ugyancsak megpróbálják állóképességünket.
VálaszTörlésIgen, Mick, csak kapkodjuk a fejünket és a remélt (netán megérdemelt?) nyugalom helyett a stressz alatt görnyedünk...
TörlésAz a skót zuhany ide is elért.
VálaszTörlésA stressz meg mostanság szinte állandó vendég.
Holnapra havat jósolnak.
Borka, itt már nincs is nyoma (egyelőre), de tegnap este még szállingózott... Helyette ma napsütés és metsző, jéghideg szél várt bennünket.
TörlésA stresszt pedig, úgy látszik, most már meg kell szoknunk...
Április 3-án hajnalban Debrecenben is hullott egy kis hó, és még most délelőtt is szállingózik valami apró hószerűség. Morcos időben kell szavaznunk, de ez a pénteki jégesőnél egy fokkal jobb.
VálaszTörlésA gyümölcsösök helyenként már virágzásban vannak, csak bizakodhatunk, hogy lesz valamennyi termés a virágot bontott fákon.
Izgalmas lesz a mai nap a magyarországiaknak.
Éva, emlékszem, valamikor gyerekkoromban úgy mondták, hogy "bolond az április", sokszor visszanézett a tél is a korai tavaszba!
TörlésItt is fagy éjjel, de napközben legalább süt a nap, bár nem mindenütt.
A mai napon sokat gondolok szülőhazámra, és remélem, sokan elmennek szavazni!
...én tudtam, mondtam is, hogy,,,sose tér vissza...
VálaszTörlés..úgy látszik, csak a tél...(jellemzőn!)
TörlésAliz, abban én se hitten soha igazán, hogy a következő generáció tanul az előzőek kudarcaiból, drámáiból. A Covid esetében is csak keserűen mosolyogtam a naív lekesedéssel felvetett reményeken... Valahányszor a "Soha többé!" felkiáltást hallom, magamban modom csendesen: "várjuk ki a végét..."
TörlésRwggelre itt is esett egy kis hó, de szinte azonnal el is olvadt, már süt a Nap. Hideg van, boltban voltam, erősen fújt a szél.
VálaszTörlésÉn is sokat gondolok a múltra, és hogy a szüleim mennyit dolgoztak értem, mennyit segítettek nekem.Ők is reménykedtek a jobb jövőben, és hogy nekem jobb lesz.Ez úgy látszik természetes a szülőktől, a gyerekeikért élnek.
Igen, Éva, azt hiszem, ez a gyerekekért élés eléggé ösztönös volt (kevés kivételtől eltekintve). Célt, értelmet adva sokak életének, mert a pihenés, mint cél szinte nem létezett...
Törlés