Még javában tart a 20-22°-os tavaszi idő, bár napközben már fátyolfelhők gyülekeznek az égen. Napernyőm még becsomagolva fekszik a folyosón, várja, hogy felállíthassam a majdani teraszon... Sokéves itteni tapasztalatom viszont azt babonás előérzetet sugallja, hogy a szép április után a május hűvös és esős lesz, már csak azért is, hogy eleinte kizárólag belülről gyönyörködhessek majd az új teraszban!...
 |
| mai állapotában |
Nem vagyok éppen terasz-megszállott, de tudni kell, hogy az itteni éghajlat alatt nagyon fukaron mérik a napsütéses órákat. Az én délalföldi emlékezetemnek pedig hónapokig tartó, szinte megszakítás nélküli szép időre lenne szüksége! Bár az itt eltöltött 32 év alatt lesrófoltam a vágyaimat e téren, a napsütés mégis állandó hiányérzetben tart, főleg a végetérhetetlen őszi-téli szürkeségben.
Beszéljünk azért vidámabb témáról is. Mindenekelőtt P. Éva meglepetés-látogatásáról a múlt csütörtökön, Brüsszelben élő lánya és másfél éves kis unokája társaságában. Éva szép diákéveim egyik kellemes emléke maradt, a debreceni egyetem orosz szakos csoportjának egyik kedves, dinamikus vezető egyénisége, akikkel a negyedik évet Moszkvában töltöttük. Sok koncert, színházi előadás, balett a Bolsojban és a Kongresszusi Palotában a Kreml falai mögött, utazások a Baltikumban, Közép-Ázsiában és a Kaukázusban stb. közös emlékei kötnek össze bennünket. Azóta 52 évig szem elől vesztettük egymást. Éva talált meg a Facebookon pár hónapja, s azóta gyakran beszélgetünk írásban vagy telefonon. Mindig csodálattal töltöttek el a hajdani barátságok eltéphetetelen szálai... A fiatalság különösen szilárd kötelékeket teremt. Éva eljött a lányához látogatóba, és felajánlotta, hogy visszautazás előtt "elugrananak" hozzám (Brüsszel ide csak 100 km). Nem is kell mondani, mennyire megörültem, s csak abban reménykedtem, hogy előző szombat óta tartó rossz állapotom csütörtökig megenyhül. Nagyjából így is történt. Megfogadtuk, hogy amint lehet, megismételjük a találkát. Addig is táplálkozom belőle egy jó darabig. Köszönöm, Éva, hogy eljöttél hozzám!
 |
| Éva hajdanán... |
 |
| ... és ma, unokájával |
Hát igen, ezek az igazi barátságok. Hiába, hogy elvesztették szem elöl egymást, de nem felejtették el a hajdan együtt töltött szép időket, és ha több évtized után mégis találkoztok, akkor szinte ugyanott tudjátok folytatni a beszélgetést, ahol abbahagytátok... Az unokának pedig gyönyörű a mosolya.
VálaszTörlésMég sokkal többet is tudtunk volna beszélgetni, de kevés volt az idő (tulajdonképpen soha nincs elég!) és a 20 hónapos unoka is sok figyelmet kívánt, bár a mamája igyekezett elfoglani! Sajnálom, hogy vele nem beszélhettem hosszasabban! De azért nagyon jó volt!
TörlésJó, hogy találkoztatok. Megmaradt a sok emlék, nem lehet elfelejteni őket. Ezekről is lehet beszélgetni, és a mostani életetekről is. A régen köttetett barátságok megmaradnak. Kívánom, hogy a legközelebbi találkozásotok is ilyen jó legyen.
VálaszTörlésÖrülök, hogy a rossz állapotod enyhült. Nagyon fontos az egészség.
Már nagyon várom az új teraszról a képeket. Biztosan szép lesz.Remélem, hogy gyakran ki tudsz ülni majd, és azt is szeretném, hogy több napsütéses napod legyen, mint ami egyébként felétek szokásos.
Köszönöm, Éva, remélem neked is kellemesen teltek a húsvéti ünnepek!
TörlésAmi a teraszt illeti, nem tudom, mikor lép megint egyet...
Én most mindenesetre 1 hétre M.o-ra készülök a gyerekekkel, a lányok iskolai szünete alatt... Talán minden jól megy...
De szép, de jó! Az egymásra újra rátalálás öröme csodás, vissza is fiatalítja az embert, régi önmagára is rácsodálkozhat. No meg milyen jó érzés is, hogy vannak azért örök dolgok ebben a rohanós, állandóan változó (és bizony ijesztő is nekem) világban.
VálaszTörlésA terasz meg csak alakulgat...Legalábbis a kép alapján úgy tűnik.
Jól eltaláltad, kedves E., szépséges 22 éves korunk felelevenítése Évával visszahozta pár órára az "ifjúság édes madarát", visszaröppentünk az 1969-70-es tanévbe, a -30 fokos orosz télbe, az üzbég tavaszba, a sok népdalos estbe, az egyébként altatóan unalmas szovjet irodalom-előadásokra, ahol olyan hideg volt a teremben, hogy kabátban, kesztyűben, usankában jegyzeteltünk... De minden olyan új, egzotikusan felejthetetlen volt!...
Törléskedves ez a híradás és lány régi képe meg az új is, alföldi vonásokat őriz. mégis, volt mit jegyzetelni... kérdőjel.
VálaszTörlésKlári, érdekes módon a közben eltelt 50 év mintha még mélyített volna a kapcsolatokon...
TörlésRemélem, nemsoká leveszik a kezedről a gipszet! Kíméljed azért még utána is!