Felemás idők, felemás hangulatok... Attól tartok, nehezen tudom majd betartani magamnak tett ígéretemet a havi 4 bejegyzésről! Most is ezer fontosabb dolog helyett pötyögtetek itt a gépen...
A hét végére várom a gyerekeket. Unokáim itt maradnának a jövő hétre, a szülőket várja a munka. Egyúttal előbbre hozva megülnénk Lucie 17. születésnapját vasárnap, hétre bővített létszámmal. Vár a közös étkezések megtervezése, a bevásárlások és előre főzések kicentizése, hogy ne ronthassa el örömömet valami váratlan, elfelejtett fontos dolog, és mégse hátfájással, túlzott fáradtsággal érjek a week end elé, s ne tudjam kellően élvezni minden percét. A gyerekek amúgy is kimerülten érkeznek majd, nekik lesz elsősorban pihenésre szükségük, bár a rövid idő ezt nagyon megkérdőjelezi. Több gondtalan kikapcsolódás kellene nekik, de amikor eljönnek néha a hét végére, alig tart 24 óráig, s ráadásul benne van az 500 km oda-vissza...
Nem félek tőle, hogy netán fejembe száll a dicsőség!... Tudom, hogy sokkal jobb teljesítményt kell elérnem, hogy magam is megelégedjek vele, ha egyáltalán lehetséges. Régóta sejtem, hogy a kételkedés mozgató erő, az önmagunkkal való elteltséggé fajuló magabiztosság pedig a vég kezdete...
Kedves Rózsa, örülök, hogy elárasztottak elismerésekkel! Hátha végre hiszel nekik, pedig ugye őket az " érdekli, hogy róluk mit írnak" 😉.
VálaszTörlésA hétvége nálunk is közös lesz, legnagyobb unokánk 10.születésnapja, náluk. A szülők feszített és kimerítő munkája, élete miatt közösen készülünk, a nagymamák is, az anyuka is, beosztottuk a főzni, sütnivalókat. Hogy élvezhessünk minden együtt töltött időt. Én is épp tervezem, mikor mit kell bevásárolni, mikor mit fogok készíteni, hogy ne maradjon ki semmi az utazás előtt., Ezek a készülődések adnak újdonságot, ritmust az életemnek. Kicsit kizökkentenek legalább a szürke, egybefolyó napokból. Majd gondolok Rátok is, mikor koccintunk az ünnepelt egészségére.
rhumel
Kedves E., persze, hogy örülök neki, gyógyírként hat sánta önbizalmamra... Persze, azzal az enyhe árnyalattal is tisztában vagyok, hogy az elismerés a nem anyanyelvű író teljesítményének is szól. Ezért levonok belőle néhány százalékot!
TörlésNagy segítség, hogy nem egyedül kell megbírkóznod a vendégfogadással. Itt a másik nagymamát nem akarom terhelni, mert pár hónapja cserélték a térdizületét. Itt a 3 étkezésen kívül (a reggelit nem is számítva) egy társulati összejövetel vár d.u. fiammal együtt: többek között apjáról is megemlékeznek. Szóval, nem lesz időm e héten unatkozni, de gondolom, a következőn se! :))
Pontatlanul fogalmaztam...Vendégségbe mi megyünk (bár ez se pontos, mert a gyerekeknél nem vendégek vagyunk 😊) , náluk lesz a születésnap, mi nagyik csak visszük a "kaját", egy részét legalább.
TörlésA megemlékezés G.-ről biztos lélekemelő és megható lesz, jó hogy fiaddal együtt leszel. Szép, hogy őrzik az emlékét.
r.
Nem te fogalmaztál pontatlanul, kedves E., én "léptem át rajta nagyvonalúan", rögtön magamról beszélve... De a lényeg így is a nagy segítség! Tegnap beszéltem a másik Mamie névre hallgató nagymamával: elhozza az előételt!
TörlésEzt az utolsó mondatot kinyomtatom és kiteszem a faliújságomra! Nagyon tetszik!
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Névtelen. De vajon ki vagy?...
TörlésÍrtam és el is tüntettem! Örömteli unokázást kívánok!
TörlésKöszönöm, Márta! Kár, hogy eltüntetted...
TörlésÖrülök, hogy könyvet írtál, és annak is, hogy tetszésre lelt az író barátaid körében. Nem is lehetett másképp. Van írói vénád.
VálaszTörlésÉrezd jól magad hétvégén, az unokádnak pedig boldog születésnapot kívánok. Mindent megteszel, hogy így legyen.
Attól pedig soha nem féltem, hogy fejedbe száll a dicsőség. Egyszerűen nem ilyen vagy. Így ismertelek meg téged a blogvilágon keresztül.
Éva, pár év óta az írás legkedvesebb elfoglatságom lett, a beszélgetés után, esetleg mellett, elfoglalja lassan a rajzolás helyét is... Magányosoknak való elfoglaltság, értelmet ad az egyedüllétnek, a múlttal, jelennel történő szembesülésnek.
TörlésNagyon várom a családot, az unokák maradnak a jövő hétre (köszönet a jókívánságért az ünnepelt nevében, átadom!), előre élvezem a gondolatát a sok beszélgetésnek, játéknak, nevetésnek! Látod, nem is vagyok olyan magányos, ha nem muszáj! :))
Neki rugaszkodok... hátha. Az időnk véges, az "önbizalmatlanság" helyett az értékek mielőbbi "közkinccsé" tételét javaslom, kedvelem írásaidat. Nagy szájjal, hiszen fejem fölött lebeg, hogy összegereblyézzek egy kötetre való verset, hogy az idén - a hetvenedik születésnapom és az írás huszadik évfordulóján kézbe vehessek egy könyvet a magaméból... csakhogy több ezerből kiválasztani a legjobbat szinte lehetetlen...
VálaszTörlésKedves Márta, nagyon biztatlak az önálló kötetre (naná, sokkal könnyebb téged biztatnom, mint magamat!), sőt mitöbb, az előszóban magam is azzal érveltem, hogy "az idő egyre gyorsabban telik, ideje, hogy megkockáztassuk, amit eddig gyávaságból nem mertünk megtenni. A mi korunkban már nem a nevetségessé válás öl a legbiztosabban." ("A nos âges, ce n'est pas le ridicule qui tue le plus sûrement.")
TörlésElhiszem, hogy nehéz a válogatás!
Rózsa, biztos vagyok benne, hogy megérdemelted az írói teljesítményed előtti főhajtást, hiszen eddig is, az egyszerű, személyes blogos bejegyzéseid is magukkal ragadóak, gondolattal és érzelemmel töltik fel az olvasóidat. Nem hiszem, hogy nem anyanyelvi létedre külön értékelnének. Hozzád tartozik ez is. (Klári)
VálaszTörlésKöszönöm a biztatást, kedves Klári! (Nemsoká válaszolok is!) A stílusnak van itt, a franciáknál nagy fontossága, legalábbis a még olvasó generációk körében. Ezért is kell "zsigerből" érezni a nyelvet, hogy önálló stílust lehessen teremteni, ezt pedig csak úgy lehet megközelíteni, ha nemcsak "néha beszél, olvasgat" (pl. Kosztolányi saját bevallása szerint) az ember idegen nyelven, hanem benne él, szinte magáévá teszi, ugyanakkor nem tagadja meg az anyanyelv időközönkénti szubliminális üzeneteit sem...
TörlésRózsa, abban a nyelvi környezetben nem kell félned az olvasók várakozásától. Egyébként is, mint tudjuk, "a stílus maga az ember". Vele van az anyanyelve, örökre. Boldog születésnapokat kívánok minden ünnepeltnek! :D
TörlésNagyon igaz: az embert megtestesíti a stílusa, amely ugyan változhat az idők folyamán, a körülmények, átélt tapasztalatok hatására, de ha a sajátja, akkor mindig "adekvációban" kell éreznie magát benne...
TörlésKöszönöm az ünnepelt nevében is!
S ha Tibur gazdadalnoka egykor ily
VálaszTörlésmértéken zengte a megelégedést,
hadd dalljam rajt ma himnuszát én
a soha-meg-nem-elégedésnek!
(Babits)
De azért - szerintem - mindennek van határa! :)
már csak azért is mert Babits In Horatium irta ezt, Haratius pedig az arany közép bölcsességét hirdette! :)
TörlésAliz, igazad van abban, hogy az önbizalom hiányának esetleg nem kellene olyan méreteket ölteni, hogy meggátolja a cselekvést!... Nálam ennél a csalódástól, elkerülhető szenvedéstől való félelem még nagyobb... Egy jó pszihológus esetleg segítene kideríteni ennek okát, de minek arra a kis időre már, ami megmaradt - mondom magamnak.
TörlésÖrülök a könyved sikerének és nagyon remélem, hogy az unokákkal jól éreztétek magatokat és azt is remélem, hogy nem fáradtál el... nagyon... 😉
VálaszTörlésKöszönöm, Borka. Igaz, hogy nagyon elfáradtam, de nem ez számít, hanem az együtt töltött fontos és visszahozhatatlan idő...
Törlés