Július eleje, kezdődik a nyár. Csodaszép, napfényes tavasz után. Életemnek is sodró ütemet diktált az a bizonyos fátum vagyis a sors mindenható keze, valóságos érzelmi körhintára ültetve fel. Ritkán ilyen bőkezű velem, máris eszembe jut, vajon hét szűk esztendő követi-e majd ezt a szokatlan nagylelkűséget?...
Találkozások, összejövetelek, a családdal, réglátott barátokkal, nyilván ezek voltak a legjelesebb, érzelmileg, szellemileg legfeltöltőbb események. Mint a kertemet a hónapok óta szinte megállás nélkül öntöző eső, úgy élesztgettek letargiámból ezek a pezsgő hetek. És közben fáradhatatlanul sütött a nap! Túl szép, hogy igaz legyen! Úgy hangzik, mint egy apokalipszis előtti utolsó kegy. Hogy legyünk tisztában vele, milyen szép is lehetne - lehetett volna - az élet!...
A múlt hét szintén ennek jegyében telt. Szerdán Muriel barátnőm vitt el autón egy kb 70 km-re lakó baráti házaspárhoz (sötétben már nem látok jól vezetni). A férj, íróember, évezredünk elején jó 10 éven át részt vett irodalmi folyóiratunk szerkesztésében. A folyóirat irányítását abbahagytam 2009-ben, de azóta is többször összejöttünk, náluk vagy nálam, természetesen sokkal ritkábban, mint a közös munka idején, de tartottuk a kapcsolatot írásban, telefonon. A beszélgetés nagy kedvvel folyt órákon át a finom vacsora mellett, irodalomról, közös emlékekről, tervekről, egyéni problémákról, "lélektől-lélekig".
Tegnap, szombat délben jött a nagy ebéd Evelyne barátnőmnél, aki szép kerek születésnapot (4 és fél év van közöttünk az ő javára...) ünnepelt családi körben, de azt akarta, hogy én is jelen legyek a harmincat is meghaladó meghívott között. Három lánya férjestől és mindegyik három-négy, már tizenöt és huszonhárom év közötti unokával, valamint három babakorú dédunokával, nem feledkezve meg a 98 éves ötödik generáció egyedüli képviselőjéről sem, aki fáradhatatlanul részt vett a társalgásban.
Mondhatom, igen eleven, vidám, zajos volt a hangulat. Többségükkel már találkoztam a majdnem 20 évi ismeretségünk alatt és azonnal otthon éreztem magam ebben a nyitott, kedves, vendégszerető nagy családi körben. A fiatalabbak sürögtek-forogtak az előkészületek, a felszolgálás körül, sőt, az apéritif és az ebéd között kis műsort állítottak össze az ünnepelt részére : először is diaporama keretében levetítettek a tévében egy csomó fényképet, hogy a kezdetektől napjainkig terjedő dokumentumok tanúskodjanak az egyre népesebb családi összejövetekről. Ezt követte Alain és Evelyne három lányának rövid és megható gyerekkori visszaemlékezése, majd én is összeszedtem egy oldal erejéig kedves barátnőm bennem élő képének vonásait. Majdnem hat óra volt, amikor oszlani kezdett a népes vendégsereg...
Nagyon szép, mozgalmas tavaszod volt. Örülj neki nagyon és ne gondold úgy, hogy meg lesz ennek az ára. Szerintem már mindent megfizettél előre és ez nagyon is kijárt neked. Azt kívánom, hogy a nyarad is legyen kellemes, süssön a Nap, de ne legyen elviselhetetlen hőség. (Ez utóbbit inkább remélem neked és mindannyiunknak.)
VálaszTörlésKöszönöm a kívánságaidat, Borka! Szeretnék felhőtlenül örülni, mint fiatal koromban... nem félni reflexként, hogy a sors rákoppint a körmömre érte szinte azonnal. Nem könnyű ezzel a babonás félelemmel élni, így, "takaréklángon"...
TörlésNagyon jó volt olvasni az írásod. Elképzeltem a találkozásaidat és a hangulatokat is.Jó, hogy vannak ilyen barátnőid, akikkel egymás életében helyet foglalhattok.
VálaszTörlésPróbáld meg élvezni a nyarat! Én is azt remélem, amit Borka, hogy nem lesz nagy a hőség, mert azt én sem szeretem. A nyár nem is a kedvenc évszakom emiatt. Jobban szeretem a kellemes őszt, sőt, még a telet is.
Köszönet neked is, Éva, soraidért! Igen, vannak hosszú pillanatok, amelyekre gyógyító visszaemlékezni. Ilyenkor szeretném megállítani az időt... Itt, északon sok ilyen kedves, mélyen érző embert ismerek. Szerencsém van, gondolom, nagy szerencsém.
TörlésA nagy hőségtől most már én is tartok, pedig annak idején talán a nyár volt kedvenc évszakom!
Rózsa, mintha a szegedi nagycsalád ünnepi összejövetelét írtad volna meg, létszám és hangulat, valamint életkor tekintetében is nagyon hasonlóak vagyunk. Ha nem tudok elmenni a régi családi házban és kertjében szervezett eseményre, majd újra elolvasom a mostani beszámolódat. Akár az enyém is lehetne. Szívből gratulálok Evelyne-nek és az övéinek.
VálaszTörlésKlári, örülök, hogy visszhangot keltett benned az itteni ünnepi hangulat. Remélem nagyon, hogy el tudtok menni Szegedre, a családi ház kertjébe - és nem lesz túl nagy a kánikula, ami Szegeden az utóbbi években csúcsokat dönt.
TörlésSzeretem nagyon ezt a várost és hangulatát : ismeri a szép pillanatok megnyújtásának titkát!
Megint a névtelenséget "garantáló" üzemmóddal küzdök... Örülök, hogy jól vagy, nincs olyan, hogy körmünkre koppint. Mi vagyunk balgák, ha pazaroljuk a napokat és a lehetőségeket. (Keveset voltam gépközelben mostanában, utaztam, most pedig az unokák szuszognak körülöttem a reggeli csendességben.)
TörlésMárta, hányszor mondom én is magamnak: "Mi vagyunk balgák, ha pazaroljuk a napokat és a lehetőségeket."
Törlés(mi lehet kellemesebb, mint az unokák szuszogása körülöttünk?...)
Az imént még arctalanul én pötyögtettem ide... különös reggel, olyan párás a levegő, hogy a Dunát nem látni, szép napokat kívánok magunknak.
VálaszTörlésMegismertem, hogy te lehetsz, köszönet, Márta!
TörlésItt nagy eső volt az éjjel, a kert már szomjazta. Nemsoká dél lesz és 17 fok van... De a nap így is szépnek tűnik : fúj a szél és még egyelőre nem jött vissza a kánikula...
Jó volt olvasni és szinte képzeletben odarepülni a "folyóiratos" estédre meg Evelyn születénapjára, átadtad itt a remek hangulatot.
VálaszTörlésMára nekem a nyár lett a kedvenc évszakom. Mert annyi benne a sürgés-forgás, történés, (épp ezért mostanában csak olvasni jártam a blogokban😉) no nem olyan remek programokkal és változatos, kulturális eseményekkel, mint a Te életedben, kedves Rózsa.
Szeretem a nyarat, a hőség ellenére, mert az iskolaév végével gyakoribbak a családi együttlétek nálunk, volt itt is kerek születésnap, egyik, majd másik unokás hét, folyt.köv július közepén, majd augusztusban is "megkapjuk" hol az egyik, hol a másik fiúcskát. És lesz nagy utazás, közös, teljes családdal. Ezek töltenek fel (meg persze a balatoni úszás), hogy az őszt, a telet, a hamar sötétedő napokat a nyári emlékekkel megszépíthessem.
Bocs a hosszú kommentért 🙊
rhumel
Hiányzol, kedves E., de megértem, miért a nyár a kedvenc évszakod! A különféle családi, baráti összejövetelek hangulata, emlékei táplálnak bennünket az eljövendő morcosabb, fösvényebb hónapokban...
TörlésItt ma kezdődik az iskolai szünet, de nekem aug. feléig valószínűleg sokkal nyugodtabb lesz, mint a tiéd. (Ez is mutatja a köztünk levő pár év különbséget! :)) )
Kívánok neked szép közös családi utazást!
Ha nyár, akkor nagytakarírás IS! Egybekötve a gyerekek utàni rámolással, borzasztó nagy kreátás folyik, ha itt vannak, minden előkerül, gyöngyök, fonalak, papírok. Ma szőnyeg mosás, szárítás a napon. Ágyak elhúzgálása, pókhálók felkutatása, egyebek. A július csendesnek ígérkezik... augusztusban gyerekekkel, unokákkal tengerezünk. Amit még szívesen tennék... baracklekvár főzés. Az idén dràga és ízetlen a barack, bár még remènykedem.
VálaszTörlésÓóóó, Márta, csodállak, már a felsorolástól is kimerültem!... Ebből is látszik, mennyivel fiatalabb, energikusabb vagy nálam!... Mondd, egyedül csinálod mindezt?... A lekvárfőzés (gyerekkori emlék) a kánikulában már csak a hab lenne a törtán!
Törlés