Berlini éveinkből...

    Pár hete, egy berlini utazás után, Vera (blog : "Luxemb(o)urgból szeretettel") publikált néhány fotót a városról és felvetette, nem mesélnék-e berlini éveinkről? Vera képei azonnal visszarepítettek az 1976-82 közötti évekbe. Nem voltunk 30 évesek sem és mindössze 3 közös év volt mögöttünk, melyekből egyet a szentesi gimnáziumban, kettőt pedig Algériában töltöttünk. 

   Berlinbe 1976. szeptemberében érkeztünk egy szál bőrönddel, autóval. A két algériai év után G-t kinevezték 6 évre a nyugat-berlini francia-német gimnáziumba, ahova francia és német gyerekek jártak. Az utóbbiak az Abitur mellett a francia érettségit is letehették. Nem is sejtettük, milyen egzotikus helyre csöppentünk!

   Nyugat-Berlint akkoriban még fal vette körül, az a bizonyos Mauer, melyet nyugaton a "szégyen falának" becéztek. A nyugati rész francia, angol és amerikai megszállási övezetre oszlott. 3 helyen (checkpoint Alfa, Bravo és Charlie) lehetett átmennünk Kelet-Berlinbe, eleinte csak a GMB (Gouvernement Militaire de Berlin) nagy kék buszaival, előzetes engedéllyel és csak 2 órára, azt is havonta egyszer. Később saját autóval is átmehettünk, de csak épp annyi időre, hogy megnézhessük pl. a Pergamon múzeumot vagy egy operaelőadást. Esetleg vásárolhassunk egy pár játékvonatot, mert sokkal olcsóbbak voltak, mint nyugaton.

   A fal sebként hasította kettőbe a várost, kíméletlenül átszelve akár házakat (ebben az esetben befalazták az ablakokat...) akár temetőket is. Nyugati oldalról grafittik borították, meg lehetett közelíteni, sőt, kis emelvények épültek mellé, mint valami kilátók, amelyekről átláthattunk a "senki földjére", melyet időnként belepett a gaz, nyulak futkároztak benne, mivel az őrjáratok dzsipjein kívül nem zavarta őket senki. Helyenként őrtornyok ágaskodtak fegyveres őrökkel, akik kíméletlenül lelőtték, ha valaki a keleti oldalról a falon át akart jutni, vagy akár csak megközelíteni azt. A Checkpoint Charlie melletti kis múzeum sok dokumentumot őriz a Mauer tragikus éveiből...

   Nyugat-Berlin a kapitalista világ kirakata volt az NDK kellős közepén. Igaz, hogy a kelet-németeknek nem volt módjuk az összehasonlításra 1989-ig, de a nyugatiak nyugtázhatták, mennyivel szerencsésebbek, hogy a "szabad világban" lakhatnak! A túloldali ütött-kopott kis boltok gyér kínálata nem állhatta a versenyt a KDW (Kaufhaus des Westens) fényeivel -  főleg karácsony táján... Mi az algériai két év után érkeztünk e "terülj asztalkám" elé, melyet csak bámultunk, mint a kiéhezettek a roskadásig megterített asztalt.

   Még sok mesélnivaló lenne, akár regényt is írhatnék róla...