2026. szeptember 27., vasárnap
Felebarátaim
Csodák csodájára még mindig száz ágra süt a nap, pedig már lassan kifutunk a szeptemberből, sőt, négy napja hivatalosan is beléptünk az őszbe. Nem tudom, örüljek-e neki, vagy aggódjak, mint a klímaváltozás még súlyosabb jelének... Lesz-e zimankós tél, amelyben vacogni fogunk az elérhetetlen fűtési árak miatt, mielőtt az eljövendő, még melegebb kánikula felemésztené maradék erőnket...
Csak károgok itt, akár egy vészjósló fekete holló, bár tehetnék úgy is, hogy a homokba dugom a fejem, mint a repülni képtelen struccmadár... Tegyünk úgy, mintha élvezhetnénk gondtalan hálával a vénasszonyok nyarának ajándékait. Mint azelőtt. Igaz, hogy a dolgok alakulására vajmi kevés a hatásunk, örüljünk legalább az emlékeinknek.
Kegyes velünk az emlékezet, csodálatos módon megszépíti a gyerekkort, a fiatalságot, pedig az eszemmel tudom, hogy az ötvenes évek Magyarországa nem volt tejjel-mézzel folyó Kánaán. Az én életem a háború után pár évvel kezdődött, petróleum lámpával, nagyszüleimnek két világháború átvészelésével, szüleimnek a második túlélésének még friss emlékével, a romba dőlt ország talpra állításával egy új rendszer kemény markában. Hogy maradtak meg bennem mégis napsugarasnak ezek az évek, próbálom megfejteni.
Gondolom, ebben nagy szerepe volt annak, hogy szüleim nem láttatták velünk gondjaikat, esetleg valami titkos varázspálcával mesévé, mosollyá változtatták őket. Az is igaz, hogy a háború túlélése mindenkiben óriási energiát szabadított fel, s az új rendszer ígéretei a szegények, nincstelenek számára csak jobbulást hozhattak. Ennek pedig nem más, mint remény a neve. Igen, a kommunizmus sok bűne mellett nem akarom kiönteni a babát a fürdővízzel együtt...
Más. Tegnap órák hosszat néztem XIV. Leó pápa párizsi látogatását. Nem vagyok vallásos, de ez az esemény nemcsak gyakorló katolikusoknak szól. Mindenütt százezres tömegek fogadták. A kommentátorokat is meglepte ez az óriási lelkesedés az új pápa iránt, akit még alig-alig volt idő megismerni. Különösen sok fiatal volt a várakozók között, állítólag évente húszezer nagykorú (fiatal és érett korú) kéri a keresztelést.
Tudvalevően 1905-ben hozták Fr.o-ban az egyházi és világi hatalom elválasztásáról szóló törvényt, ami egyáltalán nem a vallások betiltását jelenti, csupán a magánszférára korlátozza őket. Tehát mindenki szabadon gyakorolhatja a maga választotta vallást, ha az nem ütközik az ország törvényeibe, s nem próbálja elnyomni a másikat (pl. a rossz emlékű Inkvizíció és sok véres vallásháború). Az utóbbi években erősen lecsökkent a rendszeres templomba járók száma (bár senki nem rótta fel, mint a kommunizmusban), ugyancsak a papi elhivatottság. Ebben része volt a pedofil botrányok sorozatának is, amelyeket nyíltan próbált feltárni a francia egyház, nemcsak a jelenlegi egyházi iskolákban, hanem az immár meglett felnőtt korú, de lelkileg megnyomorított áldozatok (számuk több mint két-háromszázezerre tehető) tanúvallomásainak összegyűjtése után.
Én már "vacogtam" az idén!
VálaszTörlésm(Furcsállom, hogy mindig "kommunizmust" emlegetsz, pedig nálunk (még) nem is volt olyan. A szocialista jelzőt (is!) viszont én kerültem mindig, emlékszem, osztályfőnöki óráim kötelező témáinál is, egyszerűen elhagytam, zavart :) Arra is emlékszem, hogy rengeteg kárt hozott nekünk a szocializmus Is, de anyu eleinte (?) igazságosnak tartotta, (persze mások számára) s igy elfogadta, elfogadtatta velem is. (hiszen demokrata volt a szó igazi értelmében)
Itt még egyelőre langyos az idő. Szerdától 20 fokra fog csökkenni, délen még 30 fokon felül van!...
TörlésIgen itt nem volt a megnevezésben az a "finom" nüansz, hogy szocializmus - kommunizmus a kelet-európai rendszereket illetően. Ugyanis a szocializmus (pl. Mitterrand és Holland idején) inkább a liberálisabb szociáldemokráciát jelentette. Egypártrendszer, cenzúra, szólás- és sajtószabadság hiánya stb. inkább a kommunizmusra jellemző, ez volt a kelet-európai , szovjet befolyás alatt álló országokban, kisebb-nagyobb súllyal. Akik a háború előtt tehetősek, esetleg gazdagok voltak, valóban sokat vesztettek az új rendszerben. A nincsteleneknek eleinte valamennyire jobb lett : tőlük amúgy se volt mit elvenni... Később kezdték csak a beadásokkal kisemmizni őket, sokszor az éhezés határáig...
Igen, édesanyád igazi demokrata volt, úgy is mondhatnám, igazi humanista.
Nem tudom mi történik a blogokkal... nem tudok bejelentkezni hozzád az arcommal. Ma itt ragyogó nyári idő volt. 3.L társaságát élveztem, hihetetlenül okos, ügyes. Ma elcsíptük a kompot reggel és átmentünk kilencessel a túlpartra, de rögvest jöttünk is vissza, két forduló volt a sok autó miatt. Mindent megbeszélünk, ügyes és segítőkész, Rőzsét gyűjtöttünk a hideg napokra. Igyekszem újdonságokat mutatni neki, könnyű dolgom van, hiszen minden érdekli. A következő hónapban kezdi az óvodát, boldogan vállalnám, hogy egy időre hanyagoljuk még, de az átjutás hozzájuk, s a délutáni hazavitel macerás és hosszadalmas. Valahogy elfeledtet velem mindent az együtt töltött idő öröme, így a szocializmus rémségeiről ma nem írok. Inkább teszek fel képet a blogomba. Márta
VálaszTörlésMárta, nem tudom mi van, de amint a blogom formáján is látható, az is megbokrosodott! Tegnap egész nap próbáltam stabilizálni, alig bírtam néha megállásra bírni és hosszú ideig tartott ennek a bejegyzésnek a nyélbe ütése. beavatkozni nem nagyon merek, nehogy még rosszabb legyen!
TörlésJól teszed, hogy unoká(i)d társaságába menekülsz, rendkívül és kölcsönösen gazdagító időszak, ami iránt nagy nosztalgiát érzek, de közben nyugtázom magamban, hogy így van rendjén.
Úgy vagyok az időjárással is mint az egyházzal, a végleteket érzem.
VálaszTörlésNyáron néha már az elviselhetetlen hőség és télen remélem, hogy a nagyobb hideg jön mint eddig, és nem valami langymeleg hó nélküliség. A számla az más kérdés lesz.
Miért a végletekben van részem az egyház tekintetében is? Nem vagyok vallásos, ezért nem a hétköznapjaim része. A media pedig a szélsőségeket juttatja nekem. A pedofil vagy az öngyilkosságot választó papokat vagy a másik végletet, egy pápalátogatás túlzó különlegességét.
Mikor Magyarországon volt Ferenc pápa 2023-ban én is a TV előtt ültem és éreztem, hogy valami jóban és kívántban van részem.
Hogy miért ekkora az érdeklődés a pápa látogatásai iránt? Annyira megosztotta a politika az embereket, hogy inkább az ellenségeskedés megy már, mint ez egy irányba tartás és egy közös érzés valami vagy valaki iránt.
Ha valahova megérkezik a pápa, ott egyet akarnak az emberek, és nincs széthúzás. Részesülni akarnak minél többet és jobban abból, hogy az életükben ilyen eseményben lehet részük.
Közös a cél, és nincs ellenségeskedés sem. Legalább ott és akkor nincs.
Egy arany középutas már közeledő októbert kívánok neked, ahol lesz sok szín is a nyári már megunt zöld levelek után. Éva