Keresés ebben a blogban

2010. április 29., csütörtök

"Itt van május 1-e, énekszó és tánc köszöntse..."

Emlékszem még gyerek- és fiatalkorom látványos és kötelező május elsejei felvonulásaira. Még Leningrádban is meneteltem egyszer a Pedinsztyitut soraiban, bokáig hóban, jeges szélben...
Az 50-es években, vidéken, főként faluhelyen, esemény volt a felvonulás, mi, gyerekek, a kötelező jelleg súlyát sem éreztük annyira, inkább örültünk a mozgalmas napnak, melyre már előző este készültek az emberek : a házak kerítését virágzó és illatozó orgonával, piros és nemzeti színű zászlócskákkal díszítették. Emlékszem, még a 60-as évek elején is fúvószenekar ébresztette a lakosságot napkeltekor, a csillogó rezesbanda végigvonult minden utcán! Utána jött a java : iskolások, sportolók, a dolgozó nép felvonulása és az elmaradhatatlan beszédek, amiket már előre el tudtunk volna mondani, a múlhatatlan sorrendben, kezdve hálánkkal nagy testvérünk és gondviselőnk, a Szovjetúnió, majd szeretett pártunk iránt, folytatva eredményeink ecsetelésével, melyek évről évre csak javulhattak. Mindenki türelmesen és szórakozottan várta a végét, azzal a némileg zsibbasztó, de végül is nem túl fárasztó érzéssel, hogy a gondolkodás, a választás fejtörő gyötrelmeit levették a válláról, odafönt lelkiismeretes családfőként gondoskodnak a mindennapiról, bele sem avatva a lentieket a dolgok intézésébe.
Mindenki azt várta, hogy odaférjen végre a pecsenye- és kolbászsütő lacikonyhákhoz (a hot-dog mint akkor még ismeretlen imperialista behozatal nem létezett), vegyen a gyerekeknek nyalókát vagy léggömböt és megnézhesse a lóversenyt vagy a szomszéd falu csapata elleni focimeccset. Egy biztos, hogy mindig meleg, napos idő volt...

9 megjegyzés:

  1. Nálunk Bp. egyik külső kerületében felvonulás ugyan nem volt (legalábbis én nem emlékszem), volt viszont majális a Népkertben, szabadtéri színpaddal és ingyen virslivel-sörrel. Gyerekkoromban Apunak, mint helybéli pedagógusnak kötelező (na jó: ajánlatos) volt kimenni oda a majálisra és vele mentünk. De ez is csak az ötvenes évekből rémlik, később aztán a Népkert is, a színpad is lepusztult.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Bikfic, képzelheted, hogy mi, iskolás lányok, karikával, mini fehér ruhában tartottuk a torna-bemutatót, több évre is emlékszem... Hosszú hetek próbái előzték meg. Utána sokszor kézilabda meccsek a sportpályán.

    VálaszTörlés
  3. Micsoda komoly falu volt a tiétek, ez igen! saját felvonulás, saját tornabemutató! :)

    VálaszTörlés
  4. 8 ezernél több volt a lakosa, már 10 éve is van, hogy elnyerte a város címet... Én magam soha nem kötődtem nagyon hozzá, 18 éves koromtól meg már Szegeden laktam.

    VálaszTörlés
  5. Én pedig abból a bizonyos budapesti külső kerületből voltam egyszer az iskola "küldöttségével" a "nagy" május elsejei felvonuláson is. Sose felejtem, mi, úttörők mentünk a kerület felvonulóinak az élén, aztán amikor odaértünk a tribün elé, ezt harsogta a Hősök tere összes hangszórója: "Köszöntjük a ... kerület dolgozó parasztságát!"
    A tornagyakorlatok később voltak (nem karikás, hanem zászlós), a gimis évek alatt. Sok-sok próba tanítás helyett, amikor meg pihentünk, a mozgalmi dalok után jó hangosan megszólalt A felkelő nap háza

    VálaszTörlés
  6. Gabiéhoz hozzáteszem, hogy nem volt véletlen a parasztság üdvözlése, mivel kerületünkben három téesz volt (Dózsa, Micsurin és talán Kossuth) - de azért elég vicces lehetett ezt hallani. :)

    VálaszTörlés
  7. Mindkettőtöknek:
    Nem érzitek néha úgy, mintha más bolygón éltünk volna?! Egy olyan bolygón, aminek ráadásul a gondtalan gyerekkor és fiatalság volt a neve?...

    VálaszTörlés
  8. Ó, ha más bolygó lenne! De, sajnos, ez ugyanaz a bolygó. Csak megváltozott. Nagyon megváltozott...

    VálaszTörlés
  9. Te vagy, Anna? H. Anna? Nagyon örülnék neki... A látogatást mindenképpen köszönöm.
    A május elsejéknek mindig is orgonaillata volt...
    Itt meg gyöngyvirágot ajándékoznak május elsején, legalább 1 szálat. Azt mondják, szerencsét hoz.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...