Kis tavaszi kikapcsolódás

Már tavaly ilyenkor megfogadtam, hogy többet a lábam se teszem be egy könyvvásárra, se látogatóként, de főleg nem kiállítóként... 2000 óta minden évben a párizsi könyvszalon egész hetét a standunkon töltöttük, de emellett még 8-10 közelebbi helyen is részt vettünk a kisebb-nagyobb, esetleg csak a hét végét elfoglaló ilyen rendezvényen, élveztük a közvetlen találkozást az olvasókkal, a kezdő-reménykedő, esetleg messzebbre jutott szerzőkkel. Gilbert halála után még 3 évig folytattam, de valahogy elegem lett azokból a több évtizedes önzetlen, csak a mások istápolására irányuló elfoglaltságokból, melyeket senki se akart tőlem átvenni... Gilbert korai halála (56 éves volt) meglehetős brutalitással ráébresztett az élet rendkívüli törékenységére, illékonyságára és arra, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra... Mikor fogom bebizonyítani, hogy képes vagyok-e valamire ? Eddig csak a majd később halasztgató módszere volt soron... Ideje volt rádöbbennem, hogy nincs később ! Csak ma van!

A másik döntő szempont pedig az volt, hogy nehezen tudtam elviselni azt a nevetségesen kicsi, de létező hatalmat, amit még egy ilyen mikroszkopikus revű (144 oldal) is a kezembe adott : az óriási mennyiségű, többségükben elég rossz kézirat olvasását, a túlméretezett szerzői ego kezelését, tudván, hogy mennyi szubjektív elem vegyül egy ítélethozatalba... Magamba akartam visszatérni, de az is lehet, hogy először betérni...

Egy hete mégis visszamentem kétszer is. Meudon, ahol az unokákra vigyáztam, 15 percre van villamossal... Kertész Imrét 1 órás beszélgetésre várták, reméltem, sikerül találkoznom végre egyetlen irodalmi Nobel-díjasunkkal. 5 év után újra van magyar stand, talán találok majd pár jó versfordítást. Régi ismerősöket is felkeresek a tengerentúli francia területek standján, nem beszélve azokról, akikkel 10 évig állítottunk ki együtt.

Kertész most is olyan okos és rendhagyó módon beszélt a holocaust-traumáról, mint írásaiban. Jó 200 fős hallgatóság követte figyelmesen. Főleg azt hangsúlyozta, hogy a Sorstalanság elsősorban regény, mert művészi feldolgozása egy ilyen méretű traumának képes új értékeket teremteni és Európának, sőt az egész világnak nagy szüksége van erre...