Kiderült, hogy már a harmadik ilyen című bejegyzést írom... Kell-e, érdemes-e egyáltalán a mindennapokról írni? A blogvilág, sőt, tágabb értelemben az irodalom olvasói nem veszik-e szívesebben a rendkívülit, amely éppenséggel arra hívatott, hogy a mindennapokból kibillentse és repülő szőnyegén rendkívüli tájak, események világába varázsolja őket?...
Ha most azzal kezdem, hogy mai napom első izgalmas kalandja a fűtés számomra tudós szakemberének korai betoppanása volt, mindenki becsukja rám a kaput! Pedig a magamfajta öregedő magányos hölgynek (hogy elegánsabb hangnemben szólva enyhítsek a továbbiakon) már ez is kaland lesz lassanként. Főleg, hogy a szerelő 1 órával a megbeszélt idő előtt érkezett, mialatt én komótosan készülődtem az emeleti fürdőszobában... Igy aztán mire (lebotorkáltam) leballagtam a lépcsőn, éppen betett egy papírt a levelesládába, miszerint a kliens nem volt otthon... (Sántikáltam) Szaladtam utána az utcán, el is értem már az autójában 3 háznyira és visszainvitáltam...
Bele kell törődnöm, hogy ez most már így lesz: lassanként belefulladok egy kanál vízbe! A franciák kicsit kíméletesebbek : egy egész pohár vizet engedélyeznek a problémák mélységéhez. A legkisebb is stresszes állapotba kerget, pedig hajdanán én voltam a ZEN-attitüd koronázatlan királynője!
 |
| Brassai |
A május hónap különösen kedvezőtlen számomra: tele van ünnepnapokkal! Május 1 (munka), május 8 (győzelem), május 26 (anyák), május 30 (mennybemenetel), nem beszélve a közéjük iktatott kis vakációkról... Köztudott, hogy az ilyen időszakok főleg azoknak kedvesek, akik még húzzák a napi igát, és minden, ami ezt megszakítja, áldás számukra. Nem így az öregek: megszokott rutinjuk mankója törik darabokra! A sarki pék bejelenti, hogy bezár egy hétre: "Te jó ég, lesz-e elég friss kenyerem?" "Hogy áll a gyógyszerkészlet, kibírja-e a patikazárlatot?" Nem beszélve a vendégvárásról! Hogy osszam be a bevásárlást, hogy lehetőleg frissen legyen időzítve, és a főzés is beleférjen? Na és a hetek óta halasztgatott fodrász! Kerülöm a tükörképemet, sikerült elsajátítanom egy fortélyos technikát, mely lehetővé teszi, hogy úgy készüljek, fésülködjek a tükör előtt, hogy közben ne lássam magamat...
Pontosan ilyeneken bosszankodunk mi is. Ezer ünnep-és pihenőnap között nem tudjuk "ütemezni" a soron levő beszerzéseket, szerelési, szállítási stb. időpontokat, meg még az eső is esik, amikor füvet szerettünk volna nyírni. De tényleg!
VálaszTörlésNem vagy egyedül, Rózsa!
Köszönöm az együttérzést, Klári! Örülök, hogy ti még legalább ketten vagytok hozzá!
Törlés(Igen, az esőről még nem is beszéltem: a hét elejére 2 vendégcsoport is bejelentkezett, de mikor nyírom le a gyepet? Azt hiszem, egyelőre marad...)
Csatlakozom én is! Magyarországon, mint tudjuk, május első vasárnapja az anyáknapja, ahogy a nótát is megtanultuk hozzá gyermekkorunkban.
VálaszTörlésFiam épp most jelzett telefonon, hogy délután 3-kor meglátogatnának, de ne készüljek semmivel. Imááááááádom az ilyen gyors bejelentkezéseket. Lett volna egy napom, most helyette van szűk három órám, hogy ne készítsek semmit.
Ilyenkor jön a nagyanyai lelemény, mit készíts "gyorsan, finomat"! (A tartalék doboz fagylaltot épp tegnap végeztem ki:(((
A ráhangolódási időnk - bármire - egyre csak növekszik.
Rózsa! Azért minden jó, ha a vége jó. Csak sikerült a szerelőt utolérned.
"A ráhangolódási időnk - bármire - egyre csak növekszik." Mennyire igazad van! Nekem már lassan olyan hosszúra nyúlik, hogy állandóan benne vagyok valami ráhangolódási stádiumban...
VálaszTörlésAnyának is azt mondtam mindig: "ne készülj semmi különössel!" S most felismerem saját magamon az ő stresszes állapotát...
Hehe! Én megoldottam úgy, hogy mi megyünk hozzájuk. Megismerkedünk az új kutyájukkal, a befogadott és jó fél éve náluk dekkoló macskájukra is kíváncsi vagyok. Az unokák az anyájukhoz törleszkednek ugyanakkor, meg a nagymamájukhoz. Ajánlom szíves figyelmetekbe a praktikus szereposztást.
VálaszTörlésIlyen is tervben van, 18-án. Sőt, kutya is jár vele...
TörlésAz érett életkort megérve azt írhatom, hogy velem-korú és nálam idősebb emberek között dolgozva mintegy elém élték vagy velem párhuzamosan élték a korunkból adódó kihívásokat. A többiek sorsát látva végül is sok vigasztalásban és a dolgok természetének a megértésével találkoztam. A blog is alkalmas hasonlókra. Próbálok derűsen élni. Nem mindig megy, nem mindig könnyű.
VálaszTörlésMick, eltűnt a válaszom! (bizonyára elfelejtettem a jó helyre kattintani) Kb. ez volt: párosan valamivel könnyebb lehet... Ami engem illet, a boldogság híján magam is inkább derűre vágyom manapság...
TörlésJelentem mindnyájatoknak, hogy az anyáknapi köszöntés most is örömteli volt. Kaptam szép virágot, de enélkül is mindig nagy öröm, amikor együtt van a debreceni család. Kialakult szépen a vendégasztal is, a kis ötévesem rögtön jelezte is, hogy mama, ez nagyon finom.
VálaszTörlésRakott palacsintát csináltam csokoládé öntettel, egy kis tálka maradék fagylalttal, és mindenkinek jutott egy pöttyös túró Rudival töltött palacsinta is. Erre mondta a kis Vince, hogy nagyon finom. (Ajánlom mindenkinek, mert egyszerű és nagyszerű. Be kell csomagolni a Rudit a palacsintába úgy, mintha darálthússal töltenénk. A meleg palacsintába beleolvad a csokimáz, középen pedig ott van a túrótöltelék.)
Ital gyanánt pedig egy jénai kancsó citromos-mézes-epres tea szolgált.
Csak azért írtam le a fentieket, ha egy idegen véletlen erre kószálna, és olvasgatná a kommentjeinket, nehogy azt gondolja, hogy mi nagyanyák nem örülünk az unokáinknak. Konkrétan én nem örülnék. Leginkább nekik örülünk Mindannyian!
Természetesen a gyermekeinknek is!:))) (Menyeknek, vejeknek is!)
VálaszTörlésÉva, elhiszem, hogy finom lett a rögtönzött palacsinta! A gyerekek nem tévednek!
TörlésÉs persze, a váratlan vendég is okoz örömet, hát még a gyerekeink.
A menyek és vejek természetesen a család tagjainak tekintendők!
Törlés...én már rég nem járok fodrászhoz, tükröt se használok, néha a kamerát bekapcsolom a laptopomon:)
VálaszTörlésÉn bizony igen, (kb. kéthavonként) mert a növekedő, lógó haj az én koromban - és az én fejemen legalábbis - még jobban öregít, a gondozatlanság látszatat kelti, amit nem akarok másokra kényszeríteni... Sőt, évente kétszer még kicsit világossíttatok rajta (valaha "melírozás" volt a neve, ma mi?), arra várva, hogy az őszülő hajszálak egyszer majd maguktól is megteszik...
TörlésRózsa, biztos, hogy magától is melírozódni fog. Az én hajam évek óta csikos, és nagyon jól áll, igaz, fiatalosra vágatom. (Arckrémnek a L'Oreal revitaliftet ajánlom, hatásos.)
TörlésAz alapszíne szőke, de a melírozás (kicsit) olyan hatást hívatott kelteni, mintha megsütötte volna a nap... Főleg télen csináltatom, hogy vidámabb képet vághassak az élethez...
Törlés(a krémeket időnként váltom, de a tiéd valóban nekem is bevált - nem száraz a bőröm)
én növesztem a hajam , (azaz nő) sose volt ennyire hosszú, mindig előbb ráuntam...(persze feltűzöm), és dehogyis festem, olyan szép az ősz (ezüst) szin, várom, hogy fehér legyen
VálaszTörlés(Klári, krémet azért én is használok, de az örökniveát)
A te hajad barna és dús fiatalkori képeiden, azt érdmes növeszteni, nekem szinte soha nem volt hosszú, kivéve Algériában, Gilbert kérésére... Különben pedig mindenki tegyen úgy, ahogy neki tetszik, ahogy neki megfelel...
Törlésejha:) ,máskor meg se szólalok ! (barna dús hajam is már csak a múlté:)
Törlés
Törlés"ejha:) ,máskor meg se szólalok !" Miért mondod ezt? Nem értem...
"Különben pedig mindenki tegyen úgy, ahogy neki tetszik, ahogy neki megfelel..."kategorikusan elutasitóak a válaszaid újabban -a háttérben. Bár lehet, hogy rosszul érzem?
TörlésIgen, rosszul értetted, kedves Aliz, ha elutasítónak vélted a válaszom, amely inkább békítő akart lenni: ha véleménykülönbségek adódnak is, ezek nem feltétlenül a másik "ellen" irányulnak, hanem békésen megférhetnek egymás mellett...
TörlésCsakhogy nem először ére
Törlésztem igy...mostanàban...de nem baj;)
Bennem nincs ellenségeskedés, az biztos. Ha ellentmondok is (viszonylag ritkán), csak véleménykülönbséget jelent. Ezt pedig te magad is jól ismered, sőt gyakorlod is előszeretettel!:)))
TörlésEgyszer írtad is nekem válaszként (évekkel ezelőtt, világnézeti vitáink közepette), hogy szinte ösztönzést kapsz egy vélemény hallatán, hogy megvizsgáld az ellenkező oldalt is...
"sikerült elsajátítanom egy fortélyos technikát, mely lehetővé teszi, hogy úgy készüljek, fésülködjek a tükör előtt, hogy közben ne lássam magamat..." - na látod, erre nagyon kíváncsi lennék, hogyan csinálod? :)
VálaszTörlésEngem a többnaposra toldozgatott ünnepektől ráz ki a hideg, és ezekből az utóbbi években egyre több van nálunk. Tudom, hogy a dolgozó emberek örülnek, de én nem, mert ilyenkor azért drukkolok, hogy azalatt semmi bajom ne legyen, mert se háziorvos, se szakrendelő nincs, egyedül csak az ügyelet, amit nagyon-nagyon el szeretnék kerülni (nem véletlenül).
Hát, körülbelül úgy fogalmazhatnám meg a kérdéses technikát, hogy magam mellé vagy fölé nézek a tükörben... valahogy így...
TörlésAz egyedül élő idősebbek tipikus aggodalmát fogalmaztad meg, Ági, (az éhenhalás mellett!) gondolom, sokunknak ismerős... Valaha eszünkbe se jutott ilyesmi, nem igaz?...
Így van, valaha örültünk a három-négynapos ünnepeknek. :) Bár én attól kezdve, amikor Apu az első infarktust megkapta, őmiatta, aztán Anyu miatt izgultam ilyenkor, most meg már csak magam miatt aggódom.
TörlésIgy lesz az aggodalom "mindennapi kenyerünk"... Pedig sok kàrt tesz!
TörlésNahát, milyen beszélgetés kerekedett az idősebb hölgyek bánatairól! Rózsa, Ági, Aliz, csatlakozom az aggodalmakhoz. (Az se jó program, hogy itthon ketten vagyunk bár, de megvitatjuk, melyikünk van rosszabbul stb.)
VálaszTörlésIgen, a blog az "az idősebb hölgyek klubja" színeit öltötte fel! S én nagyon örülök, hogy így nem érzem magam annyira egyedül ezekkel a problémákkal!
Törlés; ) jól elszórakoztatjuk itt egymást?
VálaszTörlésRészemről IGEN!
TörlésNemsokára nyugdíjas leszek magam is....kicsit fura és szemtelen tőlem, de bevallom mosolyogva olvaslak itt Benneteket. Tudom, és érzem/átérzem a téma komolyságát, gondjait. Na de pont Ti vagytok a kivételes ellenpélda! :) Aktív, tájékozott, érdeklődő nő, akiknek bölcs és érző blogbejegyzéseit olvasom már régóta. Az idősödés nyűgjeit mégiscsak remekül kezelitek. Szerintem. Irigylésre méltók vagytok, - jegyzem meg tisztelettel.:) Remélem ezt a fajta idősödést tudom majd magam is követni.
VálaszTörlés(A tükörbe én is igyekszem nem nagyon nézni, reggelente muszáj- nagyikám néz vissza rám nap, mint nap!:) A hajam erősen "melíros", szóval szürke és szinte teljesen ősz, így szeretem, még ha színezve jobban is néznék ki. De hát úgyse nézek tükörbe gyakran:))))
Viszont egyelőre imádom a hosszú ünnepeket.)
rhumel
Köszönöm - mindnyájunk nevében! - az elismerő és biztató, hogy ne mondjam, vígasztaló szavaidat, kedves E.!
TörlésÉn magam a fő problémát abban látom, hogy lélekben, vágyakban, álmokban nem azonos a korunk, mint testi, földi bajainkban, lehetőségeinkben... Nehéz egyeztetni néha, de muszáj: innen a belső konfliktus.
Élvezd minél intenzívebben a hosszú ünnepeket a kedvessel, a gyerekekkel és unokákkal!
Mert a szívünk örökre fiatal :) Bizony.Ebből tényleg adódnak megoldandó/megoldhatatlan feladataim nekem is....:)
TörlésKülönösen szeretem az írónő Colette e mondatát: "Le coeur n'a pas de rides; il n'a que des cicatrices." vagyis: "A szívnek nincsenek ráncai, csak sebhelyei"...
TörlésSzép ez a mondat, a gondolat. Mert nagyon igaz.
Törlés(S mint tudjuk, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.:) Gondolom(tudom), a sebek is ilyenek.)
Igen, a sebhely mindig megmarad, ha idővel halványul is...
Törlés