Elolvastam az Osiris Kiadó 2003-ban megjelent Radnóti-naplóját. Sokáig olvasgattam, a jegyzeteket is aprólékosan átböngészve, oda-vissza többször is, sőt - szentségtörés! - behajtva néhol a lapok szélét, "szamárfülekkel" ékesítve azokat az oldalakat, ahova vissza kell majd térni, franciára fordítani és a blogomon megjelentetni. Különben nem szokásom a szamárfülezés, annál jobban tisztelem a könyvet, mint tárgyat is...
A Magyarországról újabban érkező, szégyenletesen nyílt zsidóellenes szólamok a régi kísérteteket idézik. Vagy nem is kísértetek, csak ideiglenesen hallgattak, amíg fennhangon nem volt divat ilyesmit hangoztatni ? Itt, Franciaországban törvény bünteti az antiszemita és egyéb fajgyűlölő kijelentéseket. Még a szélsőjobb Le Pen is óvatosan bánik velük. Nem mondom, hogy nem létezik, főleg arab származású lakosságban, a palesztin konfliktus utóhatásaként. De törvény bünteti.
Mostanában divat a színtiszta eredetek firtatása. Itt is volt kísérlet arra, hogy országos eszmecsere legyen arról, mit is jelent franciának lenni. Igaz, elnökünk eredete is sokféle színből tevődik össze, nem beszélve eddigi feleségeiről. Én csak Radnóti naplóját idézném, benne van minden ebben a pár mondatban :
"Este az Aranykacsában, Péter Bandi, Reitzer Béláék, Bálinték, Vas Pista. A "Mi a magyar?" - vita elfajulásáról és túltengéséről esik szó. Ezt mondom : Mi a magyar ? Olvassátok Aranyt és Petrovicsot. Megtudjátok. És írjatok magyarul, becsületesen, azok magyar művek lesznek. De, - teszem hozzá dühösen, - aki túl sokat beszél arról, hogy "mi a magyar", a helyett, hogy alkotna, azt szájon kell vágni, hogy kiesik mind a harminckét foga."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése