Ez a kép még júniusban készült a kertben. A kerítésfal egy része már van vagy száz éves, még nem volt lelkem bemeszelni többek tanácsa ellenére sem : olyan ez, mint a ráncaink, melyekre életünk története van felkarcolva... Kicsi ugyan ez a kert, de élő : időnként megdolgoztat egy valamelyest, hogy ne felejtsem el őseim beidegződött kézmozdulatait, a föld érintését az ujjaim alatt, a gaz szakszerű és gyors eltávolítását vegyszer nélkül és anélkül, hogy a gyökereken eldobnánk a hasznos és jótékony földcsomót. Madarak jönnek néha szedegetni, főleg feketerigók így nyáron.
Még este tízkor is világos van júniusban, a lemenő nap utolsó sugarainál fényképezni is lehet. A kellemes, langyos estében jól esik egy kis kerti vacsora Muriel és Richarda társaságában, akikkel a felolvasóesteket szervezzük. Muriel a költészet, Richarda a színház eminens szószólója.
Ne meszeld be!
VálaszTörlésAz újabb részeket kivévé, nem hiszem...
VálaszTörlés