Keresés ebben a blogban

2010. december 1., szerda

Illyés Gyula : Kháron ladikján (részlet)

A napokban kezembe került ez a vékony könyvecske, még 1969-ben adta ki a Szépirodalmi. Nézem az árát, 17 Ft. Belül pedig : 0 P 59 K, vagyis O rubel 59 kopejka. Moszkvában vettem a magyar könyveket is árusító könyvesboltban, ahová rendszerint ösztöndíj osztás után zarándokoltunk el, mert a hónap végére általában még ennivalóra is be kellett osztani.
Miért veszem most a kezembe épp ezt a könyvet? Mert lassan elérem azt a kort, amikor egyenesen hozzám is szól, megértem jobban, miről is van itt szó. Az öregedésről, a halálról, amely úgysem kerül el senkit, jobb tehát megbékélni a gondolattal, hozzászokni a méltó, udvarias távozáshoz...

(...) Miért öregszik vajon legkorábban épp az arc? Erre ezernél több a magyarázat. Az a pajzs. A külvilággal való küzdelemben az kapja a legtöbb ütést és próbát. Nemcsak a széltől, a fagytól s a jégveréstől. A többi élőlény tekintetétől is, azaz lelki nyilától; valamint az eseményektől, a kis és nagy történelem nyilaitól.
A férfiarc áruló torzulásai és sebei védelmére, azaz elrejtésére sokan tartják kínálkozó eszköznek a szakálleresztést. Szóltunk róla, közel sem kimerítően. Az állunk alatti bőrleffentyű, az emlìtett ökörnyaki lebernyeg eltüntetésére szolgált hajdan a nálunk Kossuth-ról elnevezett szakáll. Állunk kétoldali bulldoglógványának eltakarására a Bismarck-bajusz volt alkalmazható. Ideig-óráig ez is, az is, mert hisz a tünetek jelentkezésével a védelemnek ez az útja egykettőre a torzonborzulatnak ahhoz a bokorsűrűjéhez visz, melyet Tolsztoj, Shaw meg a próféták serege viselt, s melyek mélyén ismeretlenül ugyan, de az az érzésünk, hogy riadt partizánként lapul a jobb sorsot érdemlő arc, fölöslegesen. Mert hisz amivel álcázza magát, az is akkorra már kiáltóan vénülési jel.
A nők orcái védhetetlenek. A festék ilyenkorra éppoly áruló, bús őszi bozót. Nem művi úton, hanem természetivel - szívből eredővel - kell megóvnuk őket.


4 megjegyzés:

  1. De lehet-e igazán hozzászokni?? A körülöttem élt öregeken azt láttam, hogy igen. Én meg ahogy öregszem, egyre kevésbé tudom magamban ezt kialakítani. Pedig már ideje lenne elkezdeni.

    VálaszTörlés
  2. Talán ha olyan sokáig élünk, hogy belefáradunk, megunjuk. Egyelőre még én is csak koncentrikus körökben közelítek hozzá...

    VálaszTörlés
  3. ...én mindig azt hittem, hogy majd könnyen veszem, persze, mert akkor még nem is voltam igazán abban a korban... lassanként Füst Milánt (dörgedelmes panaszát)is megértem az öregségről...:)

    VálaszTörlés
  4. Azért próbálom szoktatni magamat időben a gondolathoz... Illyés is igen kíméletlen szemmel nézi magát...

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...