Tudok magamon uralkodni.
Nem látszott rajtam semmi, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott a kockán.
- Állatművész vagyok - mondtam.
- Mit tud? - kérdezte az igazgató.
- Madárhangokat utánzok.
- Sajnos - legyintett -, ez kiment a divatból.
- Hogyhogy? A gerle búgása? A nádiveréb cserregése? A fürj pitypalattyolása? A sirály vijjogása? A pacsirta éneke?
- Passzé - mondta unottan az igazgató.
Ez fájt. De azt hiszem, nem látszott rajtam semmi.
- A viszontlátásra - mondtam udvariasan, és kirepültem a nyitott ablakon.
Örkény István: Egyperces novellák, Magvető Kiadó, 1974 26 Ft ...
Nincs egy órája, hogy azt olvastam Kosztolányinál: a nyelv nem értelmi, hanem lélektani jelenség...
VálaszTörlésAkkor az is kérdés, megtanulhatja-e az ember egy másik lélek nyelvét. Sietve leszögezem, szerintem igen. S amennyi újat, annyival gazdagodik éppen a lelke.
VálaszTörlés@akimoto: nekem is az az érzésem, hogy minél jobban megismer egy nyelvet az ember, annál jobban "beledolgozza magát" az illető nép lelkébe...
VálaszTörlés@Zé: egyetértünk! Az "identitás-fejezetnél" is ezt fejtegettük egy kicsit!
VálaszTörlésszegény művészek... szegény madarak...!:(
VálaszTörlés@aliz: az abszurdnak nem volt túlsok művelője, se olvasója Magyarországon (pl. a csehekkel ellentétben). Vajon miért?...
VálaszTörlésszerintem nem lehet általánositani. én tanitottam is Örkényt, és a gyerekek nagyon szerették! ("vették a lapot"!)
VálaszTörlés(és én már 1966-ban tanulmányt irtam az abszurd drámákról, egyetlen szakirodalmam volt, Martin Esslin - angolul, persze.. bár ez is némi érv melletted?:)
Viszont láttam a Pesti szinházban (de csak félig, mert ott kellett hagynom, olyan rossz volt, - egy abszurd drámát ... a Szekrénybezárt szerelmet, én éreztem magam úgy.., csak szünetben láttam, elmenőben , a nézők közt a Darvas Ivánt (ez megmaradt bennem... jobban...:)
(ez "abszurd", nem?:)esetleg miatta érdemes lett volna ottmaradni...(?)nézni a nézőt... (erről, - mármint amikor megfordul a szerep - viszont lányom irt gimistaként egy abszurd drámát - be is mutatták a Múvészeti Olimpián, Békéscsabán is:), sőt angolul is, Gyomaendrődön... egy angol kiejtési stb versenyen... (ismerős vagy arrafelé?)
De attól félek, ha tényleg lehet általánositani, hogy se a mélyebb humorhoz se az elvontságokhoz, nincs túl sok érzék errefelé...
Láttam régen a Madáchban Übü királyt, az egyetlen igazán abszurdot, amihez eljutottam. Olvasni Jarryt jobban szerettem. A színházban hangos, gusztustalan, tenyérbe mászó emberekkel kellett szembesülni, amilyenekkel az utcán - hogy ne mondjak más helyszínt-, az utcán lehet találkozni. A művészek játéka ez esetben szerintem túlzott volt.
VálaszTörlésAbszurd maga a létezés, ha jól meggondoljuk. Örkény: Pisti a vérzivatarban lenyűgözött. Nem teljesen abszurd, az író groteszk játéknak mondja, Pisti négy alakjában az abszurditás erősen jelen volt. És Gobbi Hilda például ronda volt, üvöltött, mégis lehetett vele azonosulni. Sok múlik a színészek hiteles játékán.
@aliz: nem általánosítok ugyan ("nem volt túl sok..."), de az az érzésem, hogy 1-2 példa még inkább alátámasztja ezt a - elismerem, nem kimerítő tájékozottságra alapozott - véleményt...
VálaszTörlésBékéscsabán egyszer jártam valamikor (gimnazistaként?), de magyarországi rövid életemben (26 év) nem voltam nagy utazó különböző okok miatt...
@akimoto: Örkénynek nagy érzéke volt az élet abszurditásának megérzéséhez és átadásához. Blogomon egy másik "Egyperces"-t is lefordítottam franciára: "Nincs semmi újság" címmel...
VálaszTörlés