Öt nő járja végig emlékezetben az útját előttünk. Hangjuk váltogatja egymásét, ugyanaz a színésznő alakítja mind az öt szerepet, szemünk előtt történik az átváltozás minden 5-10 percben, mégis követni lehet, ki beszél éppen. Kicsit féltem ettől a "fogástól", ami papíron, ugye, mégiscsak könnyebben elképzelhető. De Richarda brilliánsan megoldotta a rendezést is, a szerepeket is!
Ez volt tehát a "premier" tegnap este, a lelkes fogadtatás kicsit csökkentette a lámplázamat: meglepődött a kedves közönség, nyilván nem számított erre a teljesítményre tőlem, még ha hozzá is szoknak lassanként, hogy rendesen kifejezem magam franciául... Ennyi év után ez minimum, de a franciák annyira nem beszélnek idegen nyelveket, hogy számukra ez mindig hihetetlen dolog! Itt viszont irodalomról van szó, kérem szépen! S nekem ilyen szempontból volt mély vízbe ugrás nyilvánosság előtt (ráadásul nem tudok úszni...)
Kiderült, hogy mégiscsak tudsz úszni! Éljen Flora! :)
VálaszTörlésVeled együtt örülök! No és persze szívből gratulálok!!!:)
VálaszTörlésén is gratulálok! de pontosan mely (újabb) művészeti ág sikeres műveléséért is...?!
VálaszTörlés@akimoto: próbálgatom! Mindenki azt mondta, hogy az úszás megy magától, csak hagyni kell magunkat "lebegni"... Nos, én meg voltam győződva, hogy még a Holt-tengerben is elsüllyednék...
VálaszTörlésNagyon köszönöm, kedves Akimoto!
@rhumel: neked is köszönöm, kedves Rhumel! Jó érzés, hogy ennyi embert nem hagy hidegen, még ilyen messziről is, ez a számomra nagyon fontos kaland! Még a végén hinni kezdek egy kicsit magamban (ez az úszás kezdete, de bizonyos "kapálódzás" erejéig, egyelőre...)
VálaszTörlés@aliz: írtam egy órás színpadra szánt szöveget színésznő-rendező ismerősöm számára... Kedden volt a bemutatója (persze, nem kell mindjárt a Comédie Française-re gondolni, havi irodalmi estjeink keretében történik - egyelőre, tippelik egyesek - csak egy helyett három alkalommal)
VálaszTörlésAzért messze vagyok még a "beérkezés" gondolatától, egyelőre élvezem az írás megfogalmazhatatlan (de szép hosszú szó!) örömeit, de ha néha megoszthatók, az se rossz!
Köszönöm, Aliz!
Gratulálok! Mondanám, hogy elolvasom, de a franciatudásom a béka feneke alatt. Virtuális virágcsokor. :)
VálaszTörlés@Zé: meg kéne írnom magyarul is, de az az érzésem, hogy gyengébb lenne... (sajnos!) Irodalmi vénám csökevényes maradt magyarul...
VálaszTörlésKöszönet a virtuális csokorért, kedves Zé!
Úgy írd meg magyarul, mintha "idegen" szöveget fordítanál. Akkor szerintem remekül sikerülne:)
VálaszTörlésPersze az se baj, ha nem "fordítasz", hanem mást írsz - anyanyelven. A blog is irodalmi Nálad: stílus, téma, változatos tartalom, szóval hidd el, nagyon is tudsz Te úszni!
Nagyon örülök a sikerednek, gratulálok! :)
VálaszTörlés@rhumel: jaj, de aranyos vagy, Endi! "J'ai les chevilles qui enflent!" - mint ahogy itt mondják: "Dagad a bokám" - vagyis még a végén beképzelem magamnak, hogy... Nagyon bele kellene dolgoznom magam a magyar nyelvbe, hogy valami eredeti stílusban reménykedhessek egyszer... De a kettő egyszerre nehéz és idő kérdése is (nomeg némi tehetségé, nem teszek úgy, mintha az már szavatolva lenne!)
VálaszTörlés@Ági: nagyon köszönöm a biztatást, kedves Ági! Kár, hogy nem tudsz eljönni (eddig!)
VálaszTörlésEzt elmondom ma az osztálytársaidnak,blogcímedetia
VálaszTörlésmegadom annak,aki kéri.Képeidet /paspartuzva/ viszem nekik.
Gratulálok,de részletes beszámolót és fotókat vár
tőled hajdani tanárod:Földesi F.
ia helyett:is
VálaszTörlés@anonyme: kedves volt tanárom, köszönöm az elismerést, ennyit talán nem is érdemel szerény kedvtelésem... (tévedés ne essék, nem "álszemérem"-ről van itt szó!) Majd mail-ben válaszolok bővebben!
VálaszTörlés