"Mindössze oda akarok kilyukadni, hogy a boldogság csak ilyen. Mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelenül elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya." (Kosztolányi D.)
Milyen szelíd, mennyire óvatos! Miért?
VálaszTörlésTényleg az. És kivel van egy csoportban? :)
VálaszTörlésmilyen remek rajz, már megint!!!:)
VálaszTörlés@akimoto: Félénknek, kevés szavúnak képzeltem, talán sokszor rászóltak kiskorában, ha vidám volt, és lassan leszokott róla...
VálaszTörlés@Zé: velem biztosan nem! Én inkább beszédes voltam ennyi idős koromban! Talán valamelyik dédanyámmal...
VálaszTörlés@aliz: Most készült nemrégen, gyorstalpalással, mert képtelen vagyok a csoportos tárlatra idejében - és előre - felkészülni...
VálaszTörlés@flora: :::))) Igen, azt gondoltam, hogy beszédesebb vagy, mint ez a lány. Az alkotók csoportjára gondoltam. ;)
VálaszTörlés@Zé: vannak amatőrök, félig vagy egészen profik... Van, aki nagyon is komolyan veszi magát! Szerintem egy kis kétely nem árt...
VálaszTörlés