Keresés ebben a blogban

2014. december 19., péntek

Mi van a puttonyban?

   Ki az, aki a legtöbb karácsonyi ajándékot kapja tőlem az idén? Hát bizony nem más, mint én magam... 
   Igaz, hogy egész évben elég szűken bánok a kényeztetésemmel, aminek megvannak az objektív okai. Igy, év vége felé meg szeretek a szűkebb és kicsit kiszélesített családi körömnek, néhány barátnak és kedves szomszédasszonyomnak (ki egész évben gondoskodik számomra frissen főzött levesről) kis ajándékkal kedveskedni. A szándék a fontos, nem a kiadott pénz!
   Myrtille segítségével megrendeltem Gyarmati Fanni Naplóját, s meg is érkezett a hét elején. Hozzá jön a már ismertetett "Une Bible" (Egy Biblia), amit szintén nagyon kedves és értékes  ajándéknak tartok. Hát ezekkel lepem meg magam...
   Először félre akartam tenni a könyveket, be is csomagolva, karácsony estéig. Aztán különböző megdönthetetlen érveket sorakoztattam fel, hogy csődbe menjen a hősies elhatározás. Hiszen nem is leszek itthon karácsony este! Csak nem fogom a több kilós súllyal terhelni amúgy is nagyszámú csomagjaimat? Huzakodni oda-vissza, felesleges... Mágnesként vozott amúgy is a két kötet.
   Sűrűn szedett 600 oldalnyi mindegyik. Óriási munka lehetett a gyorsírással jegyzett naplók legépelése, kiadás alá rendezése. 11 év. A házasságukat megelőző időkben kezdődik, Fanni tanúságtételnek szánja. Mindha csak sejtette volna, hogy alig tíz év lesz belőle, az is megszakításokkal, tele állandó aggodalommal. A korabeli irodalmi élet jeles nevei vonulnak fel előttünk, közvetlen közelségben. 
   Hogyan fért ennyi energia, akaraterő ebbe a csöppnyi fiatal nőbe? Minden zseni mögött áll egy csodálatraméltó női alak, aki biztató, védő karjaiban hordozza. Azt mondják...

2 megjegyzés:

  1. Még nem nyúltam hozzá, várom a nyugisabb időszakot, de a mágnesen vonzás bennem van! Jó ajándék, és kell is megajándékozni magadat!
    Tetszenek, hogy vannak megdönthetetlen érveid arra, hogy el kell kezdened olvasni Gyarmati Fannit! :-) Olyan jól leírtad!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sőt, bevallom, Éva, hogy a végét ütöttem fel először: az 1946-os kihantolást és a megmaradt csontok Budapestre szállitását... Amilyen sziklaerős lélekkel azt megélte és leírta, elállt tőle a lélegzetem is.
      Aztán gyorsan visszamentem az első kötet elejére és azóta azt olvasom, sorjában.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...