Lejártam a lábam

   Nem érzem a lábaimat, annyira lejártam őket. A meteorológusok azt rebesgették, hogy a mai nappal megesszük kenyerünk javát (itt úgy mondják: "notre pain blanc", vagyis fehér kenyerünket), mert máris jön a hideg, havas, ónos esős tél... Kihasználtam hát a nagyon is vérszegény napsugarat, hogy bejárjam a városközpontot karácsonyi ajándékok ötlete után.

   S hogy mivel jöttem meg? Csaknem üres kézzel. Részemre már megvan az ajándékom, viszonylag ez volt a legkönnyebb. Várom Gyarmati Fanni Naplójának érkezését, melyet még november végén megrendeltem. Ezenkívül megtört az ellenállásom egy csodaszép könyvön, melynek címe: "Une bible", vagyis "Egy biblia", azaz nem "A" Biblia, nagybetűvel (az már megvan), hanem Philippe Lechermeier úgymond kisajátítja magának az egyetemes emberi kultúra részévé vált bibliai történeteket, egyúttal könnyebben hozzáférhetővé téve azokat hívők, nem hívők részére egyaránt. Egy beszélgetésben elmondta azt is, hogy saját gyerekei számára fogott hozzá annak idején. Rébecca Dautremer lélegzetellállítóan szép illusztrációi nagymértékben hozzájárultak, hogy nem tudtam otthagyni a boltban. Unokáimra is gondoltam közben. Annak idején fiamnak is olvasgattam a Biblia gyerekek számára készült változatát, annak ellenére, hogy nincs megkeresztelve (a lányok sem), vallásos nevelést sem kapott, mert szerintem ebben neki kell felnőtt fejjel döntenie. 

Ennyi szabadsággal tartoztunk neki, mint szülők, s ami nekünk nem adatott meg annak idején. Kérdéseire  -  pl. mi lesz velünk, ha meghaltunk?  -  olyanformán válaszoltam, hogy a hívők szerint így, a nem hívők szerint pedig úgy.  A Biblia viszont az alapműveltség nélkölözhetetlen része, az emberi kultúra egyik alapköve.

    

Azaz mégsem jöttem haza üres kézzel. Vettem egy részvétnyilvánító lapot, mert tegnap éjjel meghalt Maurice, majd tíz éves hősies küzdelem után. Elment Richarda, Stali nyomdokain, még szomorúbbá téve ezt az 2014-es évet.