Úgy készülök, mint az úszni tanuló a mélyvízbe ugráshoz...
Esetleg a rúdugró a nekifutáshoz: tudvalevőleg bizonyos számú perc áll rendelkezésére, hogy nekirugaszkodjon. A másodpercek peregnek a fényjeles táblán, a feszültség egyre nő a versenyzőben, tudja, hogy lejáróban a készülődés ideje.
Tudja azt is, mit kell tennie, a koncentráltság legmagasabb fokára kell eljutnia, mely szinte magától átlendíti majd az akadályon. A legkisebb kétség is elég, hogy kudarcot valljon. Háromszor próbálhatja meg. Több esélye nem lesz.
A színdarabot nem fogom befejezni. Háromnegyed része készen van. Végképpen babonássá tett. Mindenkit halálosan megbetegített, egyiket a másik után, valahányszor újra nekiláttam.
Irni azonban kell. Nem tehetek másként. Csak nem az a 9-10 éves kislány ébredt fel ötven éves álmából, aki furcsa históriákkal írt tele jópár kockás füzetet a hokkedli fölé görnyedve?...
Az írás nyelve megváltozott, az anyanyelv ismerős, biztonságos melege helyett egy idegenként megismert, de egyre otthonosabb kifejezőeszközhöz kell fordulnom, hogy átsegítsen az akadályon, hogy közvetítse a zsigerek legmélyéről kibányászott titokzatos nyersanyagot, mások számára is érthetővé, érezhetővé téve azt...
nem érzem méltónak, hogy hozzászóljak a mondataidhoz...
VálaszTörlésnemcsak mert olyan szépen (szépet) írsz, hanem, mert ...
sok minden miatt,
és szomorúvá tesz, hogy már otthonosabb a másik nyelv
igen, azt hiszem én is, azt a nyelvet kell beszélnünk, amelyiken megértenek a körülöttünk élők♥
TörlésKedves Kati, nehéz lenne, ha ragaszkodnék minden téren az anyanyelvemhez; arról persze szó sincs, hogy lemondjak róla, hiszen jó 26 évig ezen éltem! Most meg már bármibe kezdenék, csak francia nyelven érhetem el, ezért jobb, ha ezt a nyelvet próbálom minél jobban művelni, mert olyan szépen befogadott... S ráadásul annak idején én választottam.
TörlésElőfordul, hogy idegen nyelven pontosabban tudunk fogalmazni.
VálaszTörlésIgen, előfordul, kedves Klári, talán azért is, mert idegen nyelven jobban "vigyázunk", "igyekszünk"...
TörlésÉn elsősorban mégis azért választanám az írásra a franciát (már többször is igyekeztem megfogalmazni, lehet, hogy ismétlem magam), mert jótékony távolságot teremt a megélt emóciók és kifejezésük között. S tudvalevőleg ez a távolsag szükséges az íráshoz: mint a szobrásznak, hogy körüljárhassa többdimenziós művét... Másik oka pedig régi komplexusom a magyar irodalmi nyelvvel kapcsolatban, amiről legutóbb az "Emlékek Fjodorról" c. bejegyzésben írtam...
Igen, Rózsa, pontosan erre gondoltam, csak én az orosszal tapasztaltam meg.
Törlés(Nem lehetne lerázni a komplexusokat?)
Ez utobbi igen makacs...
Törlés