Beleolvasok Esterházy Péter "Egyszerű történet vessző száz oldal - a Márk változat"-ba...
Ugyanaz az érzés fog el, mint amikor nekem tetsző, "rokon" festő képét nézem, vagyis inkább rajzolóét: mintha valami pezsgő ihletfélébe merülnék el, s egy sürgető inger arra biztat, hogy üljek neki azonnal, elmozdul végre az utamat eltorlaszoló gát, elég csak egy lépést tennem s minden elindulhat... Minden, ami a fejemben már régóta íródik.
"Naplementekor a legszebb az utcánk. A felbetonozott főtérről indul, maga is betonosan, ami azonban alig néhány métert tart (mint egy félbemaradt levegővétel), apró huppanással közönséges földút lesz, melybe párhuzamosan futó mélyedéseket vájtak a kocsikerekek. A közepén meg valami zöld nőtt, fű meg tyúkparéj. Gyom. Egy út vagy poros, vagy sáros. Mind a kettő jó. Jó meztélláb, két lábbal beleugrani a selymes porba, főleg, ha forró, és mintegy fölrobban a talpak mellett, finoman szállong, mint a púder, és szertehullik rajta a ferde esti fény."
Többnyire ellenállok végül, a dilettáns csüggedésével: csodálatom egy Esterházy Péter vagy egy Egon Schiele iránt olyan óriási, hogy tehetelenül toporgok az Everest lábánál ... S az idő múlik, könyörtelenül.
Nyugodtan indulj el. Te nem leszel Esterházy, de ő se lesz Rozsa T. A saját utadat halál nyugodtan megjárhatod, és jó Rozs T. fog kikerekedni belőle. egy csipet EP az induláshoz elég katalizátornak. A te attitűdödet csak Te ismered. Azért írom ezeket, mert megértem, hogy valakit helyettesítve azt hallottam viszont, hogy rossz voltam XY-nak. Ezt készséggel elismertem, de hozzátettem, hogy Gy. M.-nek viszont elég jó voltam.
VálaszTörlésIgen, jól mondod, Mick: katalizátorok! Szeretném elérni - az én megérzéseimmel - azt a szabad, egyszerre mély és könnyed "merülést", ami E.P.-re jellemző... Hogy annyira önmaga tud lenni. Tehát stilisztikai szempontból nem epigon szeretnék lenni. Főleg nem.
TörlésIgazad van: Gy. M.-nek saját stílusod, mondandód van.
Elmaradt egy a betű, ez is én vagyok.
VálaszTörlésRózsa, anélkül, hogy Mick kommentjére gördült volna a mutató, pontosan azt gondoltam, amit ő írt le.
VálaszTörlésA mindszenti Tisza-part, vagy Isztambulban egy mecset, vagy francia kisvárosi főtér, vagy életed bármelyik helyszíne legalább olyan egyedi élményt, saját ráismerést hoz, mint nagy íróink nagy lélegzetvétele. Írj csak, ha bekezdésenként más-más nyelven írsz, akkor is te vagy az!
Úgy érzem, Klári, hogy valóban más-más eredményt hozna az egyik, vagy másik nyelven írás! Ezért is gondolok nehezen saját magam fordítására. Még ha ugyanaz a személy vagyok is mindkét nyelven, a bennük megélt "megérzéseim" teljesen mások...
TörlésIgen, minden író egyediségre vágyik, törekszik, azt hiszem.