Ma 40 éves a fiam.
Eszembe jut a berlini november végi este: barátaink összegyűltek Gilbert születésnapjára.
A pezsgő a hűtőben maradt, mi pedig a sok megilletődött tekintettől kísérve elvonultunk kis bőröndömmel - mely régóta készen várakozott - a francia megszállási övezet katonai kórházába Nyugat-Berlinben, ahol is másnap megszületett fiunk...
Bennem máig érintetlenül él e (nem)mindennapi csoda élménye.
Velencében, Alice 2 éves |
Igen, ahogy írod: (nem)mindennapi csoda! Ma a kisfiam a csontokról, izmokról kérdezgetett, és elképedve nézegettem a kis karját, lábát, hogy te jó ég, ez BELŐLEM lett??
VálaszTörlésAmikor unokái vannak az embernek, az egy újabb csoda lehet, gondolom.
Nagyon boldog szülinapot a fiadnak!
Tamko, még 40 évesen is ugyanaz a csodálatos kisfiam!
TörlésAz unokák más élmény, de édesmézes, és érzi az ember a kettő közötti eltéphetetlen szálat.
Azt a "belőlem lett"-et én is mindig érzem, s hozzáteszem: képes voltam...?
Olyan aranyosak együtt! Rózsa, add át az én jókívánságaimat is! :)
VálaszTörlésAlice itt csak 2 éves (ma 9!)... Köszönöm a nevében is, Klári!
Törlés