Évforduló és egyéb gondolatok

   Október 23. Gyerek voltam még (9 éves), amikor ez a dátum bevésődött az emlékezetembe. Nem sokat értettem belőle akkoriban, csak a felnőttek előttünk mindent titkolni igyekvő pánikhangulata ragadt rám egy kicsit. 

   Aztán évekig nem nagyon volt szabad a témát előhozni, legfeljebb az "ellenforradalom" címkével ellátva, egy mondat erejéig a tankönyvben. Konszolidáció... ez utóbbi olyan érzést keltett, mint amilyet a födővel légmentesen lezárt fazékban fődögélő csirke érezhet...

   Aztán jött a rendszerváltás, ami eleinte a beszéd, a szavak felszabadulását hozta: rengeteg könyv, tanúságtétel jelent meg, egyrészt a sok bennrekedt szó akart kitörni, másrészt az eltitkolt ismeretek tömegére vágytak az emberek. Én természetesen csak ez utóbbiak közé tartozhattam.

   Manapság minden politikai irányzat ki akarja sajátítani magának 1956-ot. Saját érdekei alá rendelni, saját elveit táplálni vele. Több beszédet is meghallgattam ma. Legtöbb szónok  vajmi keveset beszélt róla érdemben, inkább az elkövetkezendő választások céljára gyártott érveken lovagolt, mit sem törődve az igazság könnyed vagy durva elferdítésével. Hagyjuk... Igyekszem legtöbbször megtartóztatni magam ezen a blogon a politizálástól, már ami a szülőföldem politikai életét illeti, nehogy szememre vettessék esetleg, hogy vajmi kevés közöm van hozzá, a renegátoknak ugyanis nincs beleszólási joga. A F-B-on meg olyan durva, alpári hangnemben folyik az "érvelés", hogy attól hamar felfordul az ember gyomra.

   A lelkiismereti szabadság is ilyen téma lett. Egyszer már próbáltam a francia "laïcité" fogalmát tisztázni (2012. máj. ezen a blogon). Sajnos sokan vannak, akik ezt a szabadságot csak magukra értik. Hogy valaki hisz-e istenben, allahban, buddhában, jehovában vagy ki tudja még, kiben, miben, az legbennsőbb ügye, egyéni szabadsága. Mint ahogy az is, ha egyiket sem választja és igyekszik nélkülük boldogulni. Sok hívő ember azonban - főleg a 3 nagy monoteista vallás követői között  -  csak a saját vallásának dogmáit  -  sőt, létjogosultságát  -  ismeri el, igyekszik a többire rákényszeríteni, akár térítés, akár erőszak révén is. Egy dologban értenek egyet: az ateizmus megvetésében, üldözésében. Ha valaki nem vallásos, az erkölcstelenég határát súrolja  -  mit súrolja, benne hentereg! Hiszen erkölcsi támasztékot csakis a vallásbol lehet meríteni! Így aztán a világ minden bajáért ők a felelősek. A bűnbakok...

   Abba is hagyom, bár sokat lehetne még hozzátenni. Amúgy is sokszor kinyilvánítottam már a lelkiismereti szabadsághoz való ragaszkodásomat, remélve, hogy a tolerancia erényét mindenki magáévá teszi, a hívők épp úgy, mint a hitetlenek.