Jó 10 éve csináltattam egy könyvespolcot a nappaliba, méretre, saját tervezésben, hogy ne kelljen egy-egy könyvért 36 lépcsőfokot megmásznom naponta többször is. A több mint 3 méteres belmagasság megengedte, hogy a polc elérje a 220/110/40-es méretet, asszimetrikus formában, hogy a kisebb-nagyobb könyvek, sőt, egy-két emléktárgy is helyet kapjon.
Az évek folyamán rettenetesen megterheltem, és a könyvek kezdtek újra "szétfolyni" minden helyiségben...
Időnként eluralkodik rajtam a helycsinálás ellenállhatatlan ingere, mert úgy érzem, hogy az életteremet uralják el tőlem a tárgyak. Ilyenkor elhatározom, hogy minél kevesebbet hozok be a házba, sőt, lehetőleg megszabadulok a feleslegtől. Szombaton tehát eljött Valérie (aki operációm óta heti 2 órában segít takarítani) férjével és nagy fiával, és elvittek három bútordarabot, amit csak úgy ingyen odaadtam. Nem szeretek és nem is tudok üzletelni...
Ki kellett üríteni a nagy polcot. A könyvek elárasztották a nappali asztalát, a fotelt. Szerencsére a fiam felajánlotta, hogy vasárnap csak úgy "elugrik" ide Lucie-vel, hogy segítsen a rendcsinálásban. 500km oda-vissza... Reggel 8 felé indultak, 11 előtt már itt voltak és én boldogságban úsztam, hogy együtt tölthetjük a vasárnapot! Főztem egy kis borjúragut, lett hozzá egy-egy szelet sütemény. Gyakran megölelgettük egymást, néha hármasban is, csak úgy, mert jólesett. Fiam egy-kettőre felállította az új, levegősebb polcokat, melyek feketére patinált fémből készültek. A régi egyelőre a folyosó egyik üregébe került, lehet, hogy hosszú időre!
El kellett menniök d.u. 5 óra felé, így is este 8 óra tájban értek haza a délutáni torlódások miatt. Válogatom a könyveket, melyik marad lenn, melyiket kell fölvinni a másodikra, melyiket elajándékozni... Nézegetem a cserép fehér orchideát, melyet a gyerekek hoztak. Ma is süt még a nap, példátlan hűséggel. Hálás vagyok neki.
Rózsa, csinos polcaid vannak. A zeg-zugos is jópofa, gondolom, azt nem adod Valériának. Mindegy is, fő, hogy kényelmesebben, jobban élj. Nálunk tegnap voltak a gyerekek alkalmi látogatáson. A lenti régi szecessziós szobára azt mondta az unokám, hogy olyan, mint egy skanzen. :)))
VálaszTörlésEgyelőre marad a polc, mert mindent nem akartam a nappaliban hagyni, és a régi polcon tárolom.
VálaszTörlésIgen, egy idő után skanzenben él az ember, melynek fő látnivalója ő maga...
Rózsa! Nagyon szép és szellős az új polcrendszered. A régi is tetszett nekem.
VálaszTörlésÖrülök, hogy a pakolás kapcsán kaptál ajándékba egy szép napot a fiaddal és unokáddal.
Elgondolkodtam magamban, hogy meg merném-e tenni valaha is, hogy a könyveimhez segítséget hívjak. Annyira olyan vagyok a könyveimmel, mint a kotlós a csibéivel, hogy.... - azt még gyakorolnom kell - gondolatban is, hogy bárkit a közelébe engedjek. Ugyanakkor, ha valaki bármit megkívánna a polcaimról, szívesen odaajándékoznám.
Éva, a fiam hívás nélkül jött: nem is gondoltam volna rá, hogy ilyesmire kérjem, 500 km csak a néhány óráért, pihenőnapon... Amúgy a könyveket is magam válogattam, szedtem le és raktam újra, mert különben nem tudnám őket hol keresni szükség esetén. Ő viszont nagy segítségemre volt a polcok cipelésében és az emeleten még egy fotelágyat is felszerelt!
TörlésNéhány röpke óra hetekkel is felér "értékben". Ezek a pillanatok, ölelések és együtt töltött idők éltetnek engem is. :)
TörlésMeghatóan szépen írtad le, a könyvespolc-csere kapcsán, mi is van a lelkünkben. Meghatódtam, tényleg, mert annyira ismerősek az érzéseid. (Öregszem. De nincs ezzel semmi baj, nekem tetszik, Apámra ismerek magamban, és ez olyan jó!)
rhumel
Örülök, hogy benéztél, kedves E. Valóban, feltölt bennünket pár óra is! S jólesik, hogy fiam is ezt vallja: pihentető, lenyugtató a mindennapi hajszában... S tudod, a magányosoknak, ráadásul öregedőknek az ölelés, az érintés, simogatás éltető orvosság, hiszen önmaguktól nem kaphatják meg... Endorfin-termelő...
TörlésÖregedve én is apai vonásokat fedezek fel magamban. Érdekes. Igaz, azt mondják az okosok, hogy elsőszülött lány apjára hasonlít...
Minden nap benézek! :)
TörlésA születésnapi jókívánságot mégis elfelejtettem... Most gyorsan pótolom, pontosan nem is tudom/nem emlékszem jól, melyik nap, de az biztos hogy Te is mérleg vagy.
Tehát először is azt kívánom, ami a legeslegfontosabb: jó egészséget!
Szerető családod, kedves barátaid adottak, ehhez már csak - mint itt fent is írtad- sok szép és kellemes együtt töltött órát, napot, vidám pillanatokat kívánhatok nagy szeretettel:
E.
Köszönöm, kedves E. Kívánságaidban - melyekkel "bölcsőm" fölé hajoltál - kb. minden benne van, ami nekem kell! Ezért alapjában nincs is hiányérzetem, hacsak a nagy sebességgel illanó fiatalságot nem említem...
TörlésHa nem tévedek, a te születésnapod is közeleg! Légy boldog és vidám, vegyen körül a szeretet (mint eddig is) - és legyen végre több időd magadra is!