 |
| E. Schiele |
Hetek, talán hónapok óta készülök erre a napra: mióta megtudtam, hogy október 5-én megnyílik a Schiele - Basquiat kiállítás a Vuitton Alapítvány múzeumában Párizsban, a Bois de Boulogne zöld ölében. Schiele már évek óta egyik kedvenc festőm, Basquiat-t csak "messziről" ismertem, talán mióta meghalt a 80-as évek végén.
Fiam előre lefoglalta az időpontot, a jegyeket a Neten, így nem kellett végigállni a száz métereken át kígyózó sorokat. Rengetegen voltak, minden korosztály, de legtöbben talán mégis a fiatalok. Daniel kölcsönadta a botját, erre támaszkodva botorkáltam végig a 4 szintet. Előnye, hogy a teremőrök különleges figyelemmel vettek körül, kalauzoltak kérés nélkül is a termekben!
 |
| Jean-Michel Basquiat |
Egy szintet szenteltek Egon Schiele műveinek, főleg a rajzainak, aminek külön örültem. Régóta az volt az érzésem, hogy őt a festés kevésbé izgatta, mint a rajz, a gyors, spontán, villanó skiccek - mintha csak abban a bizonyos "flow"-ban tudott volna alkotni, efemér, zseniális megérzéseket (kb. 300 festménye maradt fenn, 3000 rajzzal szemben). Osztoztam vele ebben a mély meggyőződésben, titkos támogatásnak vettem részéről, örültem, hogy egy ilyen egyedülállóan zseniális "meteor" igazol engem a mindennapi küzdelmemben, hogy elismertessem a rajz iránti vonzódásom jogát! A rajz műfaját ugyanis legtöbben nem veszik komolyan: amolyan kis firkálásnak tekintik, legfeljebb az "igazi mű", a festmény előkészítése ad neki bizonyos létjogosultságot! Engem valósággal megigéz...
 |
Basquiat |
Három másik szint Jean-Michel Basquiat birodalma. Vele "élőben" először szembesülök. Be kell vallani, hogy a találkozás eleinte sokkoló hatású, még Schiele után is. Sokszor monumentális méretű képein először is a színek "kebeleznek be" bennünket, majd a zsírkrétával húzott vonalak, feliratok. Figuráiban elsősorban a csontvázat látja az ember, a koponya fogai egyformán vicsorognak, az arc kifejezése nem változik, a szemek üregei mereven néznek velünk szembe. Kezdetleges "gyerekrajzok" stílusábol alkot színes, hol fenyegető, hol provokáló világot, a 20. század végi nagyváros, New York világát.
Mindvégig érezhető a két festő rokonsága, nemcsak abban, hogy mindkettő 28 éves korában halt meg és a néző akartalanul is az "éhen maradottság" érzésével viaskodik: vajon mivel maradtunk szegényebbek? Főleg abban rokonok, hogy újat, ösztönösen újat teremtettek. Az ő valóságuknak nem sok köze van ahhoz a realitáshoz, melyhez a mindennapi ember keresi a hasonlóságot. Ők nem másoltak, hanem egy másik valóságot teremtettek saját tekintetük, megérzéseik prizmáján átszűrve azt. De ehhez már nem elég a vágy, hanem zsenialitás szükségeltetik. Nekem marad a vágy...
 |
| Basquiat |
Nyilván tehetségesek voltak. Képeikben van valami kaotikus, ami nekem előrevetíti a XXI. sz.-ot. Mintha a meghökkentés volna festészetük mozgatórugója, egyfajta elemi vadság, hogy figyeljenek fel az emberek a fiatal festőkre.
VálaszTörlésMick, volt benne bizonyára egy kis provokáció is (főleg Schiele esetében), de nem ez volt a lényeg, hanem az egyéni látásmód! Egyszerűen IGY látták a valóságot...
TörlésA rajz és a festmény viszonyáról szóló gondolatot igazolja a tapasztalatom. Egy ma is neves és népszerű gyerekkönyvíróval-rajzolóval több évig dolgoztam. Az új témáit mindig illusztrálta afféle skiccekkel, hogy "tudod, Bodó, ha meglátják egymást az ovi előtt, úgy de úgy örülnek..." és már rohant is a vázlatfüzetben a két barát, a lábuk, a karjuk, mozgott, a hajuk lobogott, esküszöm, meggyőzőbb volt a vázlat, mint a kinyomtatott illusztráció. Igaz, hogy jó szöveg is társult a kép mellé, míg a skiccnek mindent el kellett mondania néhány vonallal. (Nem kaptam felhatalmazást, hogy beszámoljak az alkotói módszerről, nem folytathatom, mit figyeltem még meg.)
VálaszTörlésKlári, meggyőződésem, hogy vannak festő- és rajzoló alkatok! Sőt, egy jó festőnek szerintem inkább hátrány a rajztudás, míg a jó rajzoló sokszor nehezen érzékeli a színek gazdagságát...
TörlésÉrdekes az illusztrátorral kapcsolatos emléked (engem legalábbis mindig izgat a "más hogyan érzi?") !
Egry József festő is minimalista volt. Festményeiből addig törölt, ameddig a vonalak hiánya meg nem akarta törni a kép varázsát.
VálaszTörlésEgyik kedvenc magyar festőm! Balatoni tájképei csodálatosak!
Törlésén is rajzpárti vagyok! nemrégiben a Szépművészetinkben is volt egy kis Schiele Valóban zseniális...
VálaszTörlés(A másik... nem az én világom!) Nem is érzem a rokonságot!
A rokonságot - mit ahogy az utolsó bekezdésben megpóbáltam kifejezni a magam amatőr módján - nem a stílusban érzem, hanem az "attitude"-ben, a világhoz, a kreativitáshoz való viszonyukban...
TörlésGondolom, nem véletlenül szerveztek egyidőben, ugyanazon a helyen kiállítást nekik, amit mellesleg zseniális ötletnek tartok.
,,,én meglepőnek! :)
TörlésWhy not?... és ezzel együtt is nagyon frappàns ötlet!
Törlésnem mondtam, hogy nem...
VálaszTörlés