Csendes vasárnap

   Csendes vasárnap délután. 

   Még a forgalom is leállt, tán a garázsban szunnyadnak az autók, esetleg elmentek pár napra valahová, hiszen most kezdődik a két hetes őszi szünet.

Louis Vuitton Alapítvány

   Gyönyörűen süt a vénasszonyok napja, kiadja utolsó erejét, hiszen tudja, hogy ideje lejáróban van. 

   Lassan árnyékos mély kút lesz a kert a falak mögött, olyan alacsonyan jár a nap, hogy nem tud besütni tavaszig. A terasz is árnyékba borul, el lehet pakolni a napernyőt legalább fél évre. Ez a dolgok rendje, hiába lázadozik ellene bárki. 

Tegnap megnéztem egy jó órás dokumentumfilmet az Arte csatornáján Jean-Michel Basquiat, a híres amerikai festő rövid életéről. (Október eljén nyílt meg a kiállítása Párizsban, azt készülök megnézni a jövő hét végén.) Bár régóta tudok róla egyet-mást, de "élőben" látni monumentális képeit mégis más lesz! Az 1980-as évek elejétől fedezték fel a falakra festegető tizenéves kamaszt (anyja Porto-Rico-ból, apja Haïti-ból származott), hamarosan meteorként robbant be a modern New York-i under-ground festő-körökbe, maga Andy Warhol vette szárnyai alá. Valódi ösztönös festő volt, teljesen tudatában nagy tehetségének. Hamarosan milliókat keresett és kerestek rajta a gyűjtők is. 28 évesen heroin over-dose áldozata lett...

   

   

Talán nem véletlen, hogy ugyanaz a múzeum (Fondation Louis Vuitton), egyidőben állítja ki Egon Schiele képeit is. Ő is 28 évesen halt meg 1918-ban, a spanyolnátha áldozataként. Fél évszázaddal előbb szintén forradalmasította a festészetet. Az ő képei 2016-os nyaram óriási élményét jelentették a bécsi Leopold-múzeumban.
(itt olvasható)

   Na tessék: a csendes, majdnem teljesen néma vasárnapi hangulatot teljesen felforgatta  a két forradalmi festő... Alig várom már a jövő hét végét!