Reggeli bölcsességek

   Hallgattam a rádiót az imént, reggelizés közben. A konyhában ültem a kertre néző nagy ablakkal szemben, hátam mögött a jótékonyan melengető régi öntöttvas radiátorral.  Szinte egész idő alatt azt hittem, vasárnap van. Úgy kellett időnként helyre rázni magamat: egyre gyakrabban megesik a magamfajta "vakvágányon" éldegélő magányos emberekkel. Nincs még egy halálra unt, esetleg házsártos vagy zsarnok házastársuk sem, hogy támpontul szolgáljon az időt, a tennivalókat tekintve, hogy mit kell észben tartani.

   Szeretem ezeket a reggeli pillanatokat, magam mögött hagyva az éjszaka sötét gödrét, ahonnan sikerült mégegyszer kikapaszkodni a napvilágra. A néha túl mély csend ellen ott a rádió, minden helyiségben vár egy, ahol időznöm kell. Most éppen három idős hölgy (nálam jó 15 évvel öregebbek) osztotta tanácsait, hogyan kell "jól" öregedni. 

   Felvételről Marlène Dietrich szólalt meg vitainditónak: "Nem igaz, hogy a bölcsesség megszépíti az öregséget. Ezt csupán csalétekként szolgálják fel, hogy elfogadásra ösztönözzenek bennünket." Marlène Párizsban halt meg, 91 éves korában. Élete utolsó 15 évét bezárkózva élte le, nem hagyta lefényképezni magát.

    A beszélgető két dinamikus öreg hölgy másképpen látja a dolgokat. Igaz, aktív korukban kiadással, újságírással foglalkoztak, nem a filmvásznon kellett szépségükkel hódítani. Igy talán valamivel könnyebb a fizikai leromlást elfogadni. Mindenesetre most jelent meg egy-egy könyvük a témáról. Sokmindenben egyetértettem velük. 

    A fiatalság olyan kincs, amit gondolkodás nélkül tékozolhatunk, szemünk előtt a horizont végtelennek tűnik. Csak most tudom  -  amiben annak idején egyáltalán nem hittem  -  hogy a fiatalság széppé tesz mindenkit, akár bőkezű, akár szűkmarkú volt vele a természet. Kár, hogy nem vagyunk tudatában, bizonyára sokan megtakarítottunk volna egypár lelki gyötrelmet.

   Óvakodjunk a mérlegkészítéstől (hajaj! mást se csinálok!), hiszen amit elmulasztottunk, annak jó részét úgyse pótolhatjuk. Egyikük azt mondta: "Ahelyett hogy a miérteken törném a fejem, inkább arra törekszem, hogy átérezzem a pillanatot." Igaz, sok évi pszichoanalízis után jutott erre a következtetésre. Elvileg igazat adok neki. Most már csak a gyakorlat hiányzik.