Hallgattam a rádiót az imént, reggelizés közben. A konyhában ültem a kertre néző nagy ablakkal szemben, hátam mögött a jótékonyan melengető régi öntöttvas radiátorral. Szinte egész idő alatt azt hittem, vasárnap van. Úgy kellett időnként helyre rázni magamat: egyre gyakrabban megesik a magamfajta "vakvágányon" éldegélő magányos emberekkel. Nincs még egy halálra unt, esetleg házsártos vagy zsarnok házastársuk sem, hogy támpontul szolgáljon az időt, a tennivalókat tekintve, hogy mit kell észben tartani.
Szeretem ezeket a reggeli pillanatokat, magam mögött hagyva az éjszaka sötét gödrét, ahonnan sikerült mégegyszer kikapaszkodni a napvilágra. A néha túl mély csend ellen ott a rádió, minden helyiségben vár egy, ahol időznöm kell. Most éppen három idős hölgy (nálam jó 15 évvel öregebbek) osztotta tanácsait, hogyan kell "jól" öregedni.
Felvételről Marlène Dietrich szólalt meg vitainditónak: "Nem igaz, hogy a bölcsesség megszépíti az öregséget. Ezt csupán csalétekként szolgálják fel, hogy elfogadásra ösztönözzenek bennünket." Marlène Párizsban halt meg, 91 éves korában. Élete utolsó 15 évét bezárkózva élte le, nem hagyta lefényképezni magát.
A beszélgető két dinamikus öreg hölgy másképpen látja a dolgokat. Igaz, aktív korukban kiadással, újságírással foglalkoztak, nem a filmvásznon kellett szépségükkel hódítani. Igy talán valamivel könnyebb a fizikai leromlást elfogadni. Mindenesetre most jelent meg egy-egy könyvük a témáról. Sokmindenben egyetértettem velük.
A fiatalság olyan kincs, amit gondolkodás nélkül tékozolhatunk, szemünk előtt a horizont végtelennek tűnik. Csak most tudom - amiben annak idején egyáltalán nem hittem - hogy a fiatalság széppé tesz mindenkit, akár bőkezű, akár szűkmarkú volt vele a természet. Kár, hogy nem vagyunk tudatában, bizonyára sokan megtakarítottunk volna egypár lelki gyötrelmet.
Óvakodjunk a mérlegkészítéstől (hajaj! mást se csinálok!), hiszen amit elmulasztottunk, annak jó részét úgyse pótolhatjuk. Egyikük azt mondta: "Ahelyett hogy a miérteken törném a fejem, inkább arra törekszem, hogy átérezzem a pillanatot." Igaz, sok évi pszichoanalízis után jutott erre a következtetésre. Elvileg igazat adok neki. Most már csak a gyakorlat hiányzik.
Én nem készítek mérleget sosem - legalábbis tudatosan nem, mert aminek megváltoztatására már úgysincs reális esély, azon nem érdemes rágódni. Hiába, Bika vagyok, ráadásul duplán.
VálaszTörlésÁgi, valóban, a Bika jegyében születetteknek nincs párja a realitás-érzék, gyakorlatiasság területén!
TörlésNekem az ascendensem Bika, megfontolt józansága fékezi a Mérleg bizonytalanságát, néha...
Nem érzem, hogy "vakvágányon" élsz, mindenki sajátos életet él, sokszor irigyellek a tiedért, amikor mesélsz a veled történtekről...
VálaszTörlésAz a jó az egyedül-élésben, hogy akkor hallgatunk rádiót, vagy bármilyen hangjátékot, zenét, amikor akarunk (akár hajnal kettőkor) és azt, amit akarunk...a múltkor egy blogos-ismerős ajánlott egy Szabó Magda novellát (imádtam, ideteszem neked a linkjét:
https://www.youtube.com/watch?v=cl6rTdHmMf8
Sajnálom, hogy megfáztál, nekem ilyenkor segít a C és a D vitaminok falása (és sok pihenés, csinálj pizsamapartit :)))
Az meg, hogy ki csinál mérleget ki nem, se nem előny, se nem hátrány, én is azt gondolom: ez személyiségtípus kérdése, ne bánd, ha te szoktál, jó megerősítés, mennyi mindent adsz másoknak
Így év végén, én meg kívánok neked sokminden szépet és jót - nem csak az ünnepekre - jóbarátokat, kedves családot, szép alkotásokat, sikereket, örömöket, havat, kalácsot, meleg radiátort, bármit, amit szeretnél, és ami örömmel tölt el... (tudod: "mindenből elegendőt")♥
Kati, a vakvágányt az "előző" életemhez viszonyítom (pl. a 10 évvel ezelőttihez).
TörlésA mostani előnye - kell abból is egy kevés - hogy az ember maga dönt a határain belül.
Náthám, köhögésem múlóban 1 intenzív hét után. Ki se mentem, csak pihentem...
Köszönöm a jókívánságaidat! Kb. csokorba is szedted, amire szükségem van.
...nem is tudnék hozzátenni, legfeljebb megismételni! :)
TörlésKöszönet, Aliz!
TörlésKedves Rózsa, szeretnék Neked és családodnak békés, szép karácsonyt kívánni, meghitt, örömteli napokat ezen a -szerintem- legcsodásabb ünnepen. Az új esztendőre pedig csupán egyetlen kívánságot küldenék: jó egészséget! Ez a legeslegfontosabb, hiszen ha egészség van, minden más már gyerekjáték, ugye?! :)))
VálaszTörlés(Elnézést hogy ide írok, de adódtak nehézségeim- egy hete elcsúsztam, két helyen törött a karom, a csuklóm, ill a könyök alatt. "Természetesen" a jobb van begipszelve...Ezért többek közt a gépelés se megy jól. Január elején már tudok normális emailt is írni. :)
Szeretettel gondolok Rád:
E.
Oh, kedves Endi!... Az efféle baleset mindig a legrosszabbkor esik meg (de lehetne egyáltalán "jókor"?...) Képzelem a karácsonyi előkészületeket!... Nagyon sajnállak! (az esésekben elég nagy a tapasztalatom...)
TörlésKöszönöm a jókívánságokat és igazad van: fő az egészség, mert a többi is nagyban függ tőle.Tavaly ilyenkor sokkal nehezebb volt...
Amíg el nem készülnek a lapjaim, itt kívánok neked is minden jót az új évre!