Kis politika

   Éppen most robogott el az ablakom alatt szirénázva 4 nagy tűzoltó autó a belga határ felé. Több 10-20 ezer lakosú, vagy ennél kisebb városka tapad a miénkhez, mint valami központi maghoz, még egy háznyi távolság se választja el őket: egyik ház Saint-Saulve, a másik már Valenciennes... Más irányban egyik Anzin, a másik már Raismes... Igy lesz a 45 ezer lakosból a végén több, mint a duplája, anélkül, hogy megszakadnának az utcák!

   Nem tudni, milyen tragédia rejlik a sziréna hangja mögött. Bizonyara sürgős segítségre van szükség: tűzvész, esetleg tömeges közúti baleset történhetett. Ha Párizsban vagy egy nagyvárosban laknék, mostanában inkább a hétvégi elfajult, gyújtogatásba, üzletek kifosztásába fulladt tüntetésekre gondolnék, hacsak nem terror-támadásra. Itt, vidéken, meglehetősen békésen folytak eddig az akciók, már harmadik hete.

  Olvastam pár cikket a magyar sajtóból (pl. HVG), melyek eléggé objektíven foglalják össze az eseményeket. Bonyolult a helyzet. Eleinte az emelkedő gázolaj-árak ellen robbant ki a tiltakozás, s mivel a kormány nem reagált, lassanként majd százpontosra dagadt a  követelések listája. Természetesen a szélsőjobb és a szélsőbal megérezte, hogy milyen hasznot húzhat a szervezetlen, heterogén tömeg tiltakozásának a kisajátításából, és igyekezett maga felé húzni a takarót. Egyesek szerint ők állnak a fosztogatók mögött is...

   Ebből is látható, hogy milyen veszélyes egy szervezetlen tömeg megmozdulása. Veszélyes a hatalomra és önmagukra is. Nincsen szószólójuk, ahányan vannak, szinte annyi követelést hangoztatnak. A szakszervezetek, hagyományos pártok (már ami Macron megválasztása után maradt belőlük) láthatatlanok és hallhatatlanok. Ki a hatalom tárgyalópartnere? Néhány "sárga mellényes" kész lett volna a miniszterelnök meghívásának eleget tenni, de egyes lázadók halálos fenyegetésére lemondtak róla... Nehezen átlátható a helyzet.

   Egy demokráciában minden szervezetten, olajozottan működik. Az új világrendben egyesek kihasználják az alkalmat (a globalizáció nagy lehetőség az áthatolhatatlanná vált dzsungelben), hogy szégyentelenül meggazdagodjanak az egyre nagyobb számú lecsúszó közép- és alsóbb osztályok (vannak még osztályok egyáltalán?...) rovására. A nagy tömegeket pedig egyedül a Net terelgeti ilyen-olyan irányba, nem pedig a gondolkodásra nevelés.