Év eleje pezsgővel, a többit majd meglátjuk

madeleines

   A vastag szürke felhőtakaró alatt mit is tehetne az ember jobbat, mint leül a gép elé?... Több mint egy hete írtam az utolsó bejegyzést, a statisztikák szerint elolvasták jópáran... Az élet zajlik, mintha nem lettek volna ünnepélyes újrakezdések, fogadalmak, s a megújulások is maradtak az ábrándos merengés szintjén. A magam részéről ugyanabba a folyóba léptem, Arisztotelész (azaz inkább Herakleitosz, köszönet Aliznak) bölcsességét meghazudtolva, legalábbis érzésem szerint.

   Két összejövetel is követte egymást, az egyik nálam. A terem, ahol tartani szoktuk őket, foglalt volt, ezért ajánlottam fel, hogy legyen nálam. Hivatalos, társulati ülés volt, 19-en jöttünk össze a nappalimban, mert ugye hiába nyitottam volna szét az asztalt, ennyien nem fértünk volna el körülötte. Ezért mindenki a kanapékon, fotelekben, székeken szorongott egymás hegyén-hátán és ennek érdekes hatása lett. Ezek a gyűlések többször fulladtak steril vitába, meg nem értésbe, kimondatlan neheztelésekbe, s végén alig jött el az érdekeltek fele sem.

    Meglepődtem, amikor összeszámoltam a jelelevőket. Még jobban, amikor tapasztaltam a szinte intim hangulatot, mindenki türelmesen végighallgatta a másikat, anélkül, hogy bosszúsan vagy agresszíven félbeszakította volna... Mintegy másfél óra elteltével szünetet tartottunk, hogy egyikünk születésnapja alkalmából (csak néhányan tudtunk róla előre) kibontsuk a 3 üveg pezsgőt, melyet az illető hozott magával. Én  magam sütöttem kb. 40 madeleine-t. Jó hangulatban váltunk el fél tizenegy-tizenegy felé: sokan másnap korán keltek.

   A hónap végén lesz a másik társulat összejövetele, az irodalmi est, szintén nálam. Már csak ebben a két csoportban tevékenykedem, sokmindenről lemondtam, újkeletű fáradékonyságom miatt. Aznap reggel lesz első látogatásom doktoromnál is, aki 1 éve látott utoljára...