2019!...
Visszaemlékezem egy pillanatra az olyan fontosnak megélt 2000. január 1-re.
Akkor már 4 éve tudtuk, hogy G. betegsége gyógyíthatatlan és nem öregszik meg soha. Két fontos és titkos kívánsága volt: megérni, hogy fiunk befejezze a tanulmányait és hogy ő maga is megérje az ezredfordulót. Mindig a jövőbe nézett, távol volt tőle bármiféle nosztalgia, mintha mindig is tudta volna, hogy az annyira vonzó jövőből kevés jut majd neki.
Párizsban töltöttük a nagyszabásúnak ígérkező eseményt, éjfélkor a Mars-mezőről néztük a tüzijátékot és az Eiffel-torony kivilágítását több ezer francia és külföldi turista pezsgőző társaságában. Akkoriban eszünkbe se jutott gyanakodva figyelni a körülöttünk önfeledten vigadozó, ölelkező embereket...
19 év telt el, akár egy pillanat. 52 éves voltam, jónéhány kilóval kevesebbet cipeltem és a térdem észre se vette, hogy kilométereket gyalogoltunk a hideg, havas éjszakában a metró felé. Velünk voltak a gyerekek 22 évesen (már akkor is ők szervezték a 8 személyes családi összejövetelt az albérletükben, bár még az unokák nélkül...).
Jó hangulatban telt a vacsora, elkészítettük a hozzávalókat. Rám a főétel (sörös csirkecomb sütőben, ha valaki kívánja a receptet, leírhatom, nagyon egyszerű) és a desszert esett (charlotte gesztenyekrémmel és rumos szirupban kicsit megpuhított körteszeletekkel), de volt előétel is... A hús és a desszert közötti szünetben társasjátékoztunk (Trivial Poursuit) A pezsgő mellett otthonról hozott vörös bort (Bock Villányi Merlot 2014) ittunk.
Hozzáteszem, hogy a két barátnőm éjfél után fél 2 körül autózott haza egyedül, a legidősebb 20 km-nyire lakik tőlem... Fr.o-ban engedélyezett a 0,5 g/l alkoholszint a vezetéshez, ami mindig bizonytalan, mert sok tényezőtől függ. Igy kicsit szerencse kérdése is, hogy mit hoz a teszt, ha véletlenül megállítják a sofőrt. Ami engem illet, még nem próbáltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése