Keresés ebben a blogban

2019. szeptember 4., szerda

Újra teljes gőzzel...

   Egy hét pihenés után benne vagyok újra a stressz hullámaiban : cédulákat ragasztok a számítógépre az el nem felejtendő tennivalókról, telefonálok szerelőnek, ilyen-olyan időpontok érdekében, megrendelek az Amazonon 3 műanyag örökzöld fácskát és egy térdfájás-elleni, oldalt fekvő alvás esetén térdek közé szorítható ergonomikus szivacs-párnát... Állítólag hatásos  -  majd megírom.
   Meg kell látogatnom frissen operált barátnőmet, akinek a lábán elrákosodott foltot fedeztek fel nemrég : még szerencse, hogy időben! Megjegyzem magamban, hogy egy évben egyszer bőrgyógyászt is be kellene iktatnom az orvosaim közé, bár egyelőre egy jó pajzsmirigy-szakértőre vadászok (nem túl nagy lelkesedéssel, mert tudom, hogy évek óta fejem felett a műtét ígérete, mint Damoklész kardja...). Nem beszélve a péntek esti  szezon-nyitó társulati vacsoráról, melynek  megszervezésében én vagyok a soros : kb. 20-25 személyre kell előre elkészíthető ételt kitalálnom (és elkészítenem), valamint kiosztanom a desszert gondját másoknak... A havi gyógyszer-adagom is kiváltásra vár, s közben bekalkulálom a hónap végén esedékes CT és a megelőző vérvétel dátumát... S mindez csak a jéghegy csúcsa... Mikor jut időm a színház-bérlet kiváltására?...

   

Ha végigfutok a listán, csüggedten veszem tudomásul, hogy javarészt orvosi dolgokkal van tele. Valaha teljesen hiányoztak a repertoáromból, arról nem beszélve, hogy alig-alig volt szükségem listákra: minden megmaradt a fejemben... Ilyenkor kerülök egyet a kertben, főleg, ha ilyen ragyogóan  -  és enyhén  -  süt a nap, leülök egy percre a számítógép elé, hogy "kiszellőztessem a fejem" a gondoktól, mint a fuldokló, amikor a felszínre bukik, hogy levegőhöz jusson...
   Váratlan telefon. Van-e kedvem este egy kis vacsora-meghíváshoz? Mit mondjak : olyan volt, mint egy mentőöv. Felballagtam a lépcsőn és  -  hónapok óta először  -  enyhén kisminkeltem az arcomat... 

(a képen Serre-Chevalier az Alpokban)

11 megjegyzés:

  1. A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket... s ha lehet, az orvosoktól is. Mert mindig fognak találni valami korrigálnivalót.
    Jobbulást minden vonalon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljes mértékben igazat adok neked, Mick. Ráadásul mindig van is egy-két többé-kevésbé rejtett korrigálni való!...
      Neked is jó formát minden területen!

      Törlés
  2. Rózsa! 20-25 emberrel kalkulálva már nem kis feladat kitalálni, hogy mi lehetne az az étel, akár hideg, akár meleg, aminek az elkészítése a legkevésbé lenne megterhelő számodra. Szerintem biztosan lenne olyan ember, aki szívesen segítene e nem kis feladat megoldásában. Kívánom, hogy minden megelégedésedre sikerüljön majd.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Főleg, ha végnélkül tétovázó Mérleg az ember!... Még nem döntöttem (holnap este lesz!)...
      Mások is részt vesznek: apéritif, innivaló, desszert, kenyér stb. ki van osztva.
      Igazat megvallva félek a bevásárlástól, a konyhai téblábolástól a térdem miatt...
      Éva, csak a kanál vízbe fulladás szokásos pillanatát élem...

      Törlés
  3. Kis cetlik?!
    Tudod é is kezdek felejteni!
    A lányom azt mondja, hogy most kezdek normálisan működni.
    Mindenesetre örömmel tölt el, ha az este elhatározott dolgok reggel eszembe jutnak.
    Mára pl egy nem szeretem feladat... Ablakpuccc...brrr. Zsömle kutyánk viharos időben mindig összemancsolja, összekaparássza, hogy bebocsátást nyerjen.
    Ma eltüntetem a nyomokat.
    Sok erőt neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "ma eltűntetem a nyomokat" - írod, de hozzátehetnéd: "egy kis időre"! Ismerem a kutyakaparást...

      Köszönöm,Márta, egyre több erő kellene...

      Törlés
  4. Percek óta gyönyörködöm a képben.meseszép,imádom a szineit...nagyon hianyzik a pc-m , nem szeretek a telefonrol nezezni pici,nem lelem a betūket.de mindig œrœmmel olvaslak

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy írtál, Kati! Gyakran benézek hozzád, jobban vagy-e már, hogy írhassál a blogodra...

    A képet az Alpokban csináltam a telefonommal, de nem érzékelteti igazán az utca meredekségét. Alig mertem lebotorkálni rajta a botommal...

    VálaszTörlés
  6. jé, a fotót festménynek néztem:) (rossz a szemem)

    smink? bravo (én már azt se tudom, mi az, krémet se rakok az arcomra újabban, csak friss vizet:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is csak nagyritkán, ha valahová hivatalos vagyok, akkor is enyhe púder, a szememre egy kis "szemhéjárnyék" és szempillafesték, hogy mégis látszódjon , hogy van szemem...

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...