Furcsa véletlen folytán nem egészen 1 hónap alatt már a második Henri névre hallgató festő-óriásnál tettem tegnap látogatást. Ezúttal Henri Matisse-ról van szó, aki innen kb. 25-30 km-re született 1869. utolsó napján a Cambrai melleti Le Cateau városkában. A megyei kulturális szervek kb. 15 éve szép múzeumot rendeztek be a festő szülőföldjének adományozott munkáiból, de műveinek jó részét pl. Nice-ben láthatjuk (a világ nagy múzeumait nem számítva), ahol 1954-ben meghalt.
A múlt század első felének meghatározó művészei közé tartozott, Cézanne, Gauguin, Picasso, Van Gogh társaságában. A kiállítás nem az egész életművet akarta átfutni, hanem arra koncentrálódott, hogyan lett a hajdani jogászból, szinte véletlenül, korszakalkotó festő.
A család nemzedékek óta a vidék textiliparát űzte; gyerekkora óta színes textíliák között élt és vonzásuk élete végéig elkísérte. 20 éves is elmúlt, amikor a festészettel kapcsolatba került egy betegség utáni lábadozás alkalmából (akár Frida Kahlo vagy Jean-Michel Basquiat). Apja kívánságára jogász lett, bár a festés nem hagyta többé nyugodni. Párizsba ment, ahol a legnagyobbak festőiskoláit látogatta (Bourdelle, Gustave Moreau stb), a Louvre-ban nagy mesterek képeit másolta, ami tuvalevőleg szilárd alapokat teremt. Kezdettől fogva arra törekedett, hogy titkaikat megfejtse és a maga módján interpretálja.
A század elején a Riviérán telepszik le. A napfény, a színek tobzódása teljesen átalakítja festői látásmódját, akárcsak Gauguin, Van Gogh vagy pl. később Nicolas de Staël esetében. Sokat utazott, mindez csak gazdagította érzésvilágát. Fokozatosan a minimalista látásmódra törekszik, a rajz átad minden helyet a színeknek, és a másik Henri (Toulouse-Lautrec) módján ő is felkiálthat: 'Végre nem tudok rajzolni!"
Végül néhány kép azokból, melyeket a kiállításon fényképeztem szerényen:
Flóra köszönet érte, hogy ilyen részletességgel megosztottad velünk. Csodás élményben lehetett részed! Néhány kép nekem nagyon tetszik, ezek előtt hosszassan nézelődnék szívesen.)
VálaszTörlésMég az is jó, hogy egészségileg is rendben vagy - remélem nem csak valamennyire - és eltudtál menni.
Jó egészséget, és sok ilyen jó kis kiruccanást kívánok, sok szeretettel!
Köszönöm a kedvességed, Andrea. Még többet is fényképeztem volna, de sok volt a látogató (ami jó dolog, mert a siker jele!), közöttük 5-6 csoport...
VálaszTörlésBottal mentem ugyan, de másfél óra múlva kidőltem és ülve vártam a többieket.
És főleg: közelben lakó Martine barátnőnk meleg hangulatú, finom uzsonnával várt bennünket a kiállítás után!
Flóra az a másfél óra is több a semminélm, a bot az meg egy kis segédeszköz és más semmi.)) Minnél többször legyen jó másfél órád!!!!
VálaszTörlésTudom, és alkalmazkodom is a változó körülményekhez, ahogy tőlem telik... Nem mindig könnyű.
TörlésRózsa, bizony nem könnyű, aláírom. De Matisse megérdemelte a látogatást. Nem mindegyik művét ismertem, jól összeválogattad, melyiket fényképezd le. Belőlem elképesztő rajongást váltott ki Matisse, amikor valamelyik moszkvai múzeumban vagy harminc képét láttam eredetiben. (Egy gazdag gyűjtő vette meg tőle és támogatta is anno.)
VálaszTörlésKlári, két szinten zajlott, s nemcsak az övéi, hanem azok a képek is, amelyek a kezdetektől hatottak rá.
TörlésÉlete végén nem bírta az ecsetet fogni, ezért rákötözte a kezére egy hossú rúd végén, és a nyugágyból, szinte fekvő helyzetből, de még így is halálpontosan, a plafonra rajzolta unokái portréit...
Matisse a színek mestere. Elhisszük neki, hogy a világ olyan színes és színű, ahogyan ő megfesti. Humoros, a megállapítás, hogy végre nem tudok rajzolni.
VálaszTörlésMick, gondolom, azért, mert a festőnek szinte hátrányos a rajzolni tudás, így nehezebben "lát színekben". (saját bőrömön sokszor tapasztaltam!)
Törlés