Elmentek a gyerekek

   Múlt szombat délután költöztek hozzám unokáim a másik két nagyszülőtől. Tegnap délben pedig idő előtt megültük Lucie 14. születésnapját : nehéz ennyi időpontot mindenki számára egyeztetni, de így az "igazi" napot majd barátaival ünnepelheti meg. Ez is nagyon fontos szempont.

   A hét idilli körülmények között zajlott, s bár megszenvedték a lábaim, de nem mondták fel a szolgálatot. Hálás vagyok nekik.

   Sokat beszélgettünk, kimenős közös program is volt, többek között mozi és a születésnapi ajándékok beszerzése. Alice mindenki számára eredeti rajzokat készített. Egy-két kártyapartinak is szorítottunk helyet a programban.

   Szombat délre összejött az ebéd kilenc résztvevője. Már előző nap bevásároltuk a hozzávalókat, s a vacsorakészítéssel egyidőben feltettem a "7 vezér tokány" névre hallgató magyaros ételt (életemben először, ami kicsit kockázatos volt ennyi meghívottal!). Finomra sikeredett, bizonyíték rá, hogy semmi sem maradt belőle! A süteményt már készen szereztem be. A menyem és édesanyja megszabadított a mosogatástól, így a délutánt kártyázással töltöttük, amit én annál is inkább élveztem, mert itteni barátaim nem lévén "játékos" típusok, ritkán van részem benne.

   Ma reggeli után már csak az volt hátra, hogy összegyűjtsük a ház minden szintjén szétszéledt holmit  -  beleértve a kutyuséit is  -  és nagy integetések közepette elment az autó... Csend van, csak a mosogép duruzsol a konyhában. Ritmusom visszatér majd lassan a megszokott kerékvágásba, ami pihentetőbb ugyan, de messze nem olyan izgalmas, érdekes, mint a társasélet a gyerekekkel. Eljutok majd a fodrászhoz is, este viszont sokkal később térek majd nyugovóra, mint ezen a héten, ami tudvalevőleg nem tesz jót az egészségemnek!...