Langyos a radiátor a folyosón... Kint szürke az ég, de még korán van: reményeim szerint kisüt majd a nap és végre kimoshatok, kiteregethetek, anélkül, hogy holmi futó zápor megzavarna.
Semmi kétség: újra itthon vagyok az észak-francia csendben, az ebédlő meghitt sarkában, melyet teljesen elfoglal az íróasztalom, ahol karnyújtásnyira van az egész világ... Újkeletű magányomban felidézhetem az elmúlt 2 hét hangulatát. Szombat reggel érkeztem vissza a rövid magyarországi vakációról, és amikor repülőgépünk Charleroi fölött lassan leereszkedett a vastag felhőtakarón keresztül, éreztem az otthon hagyott 30° hiányát: itt alig érte el a 18-at a szemerkélő esőben!
Lelki szemeim előtt megjelentek az otthoni reggelek napsugaras ébredései (mint unokáim mondták pár éve: "az a jó itt Mindszenten, hogy amikor felébredünk, biztosak lehetünk benne, hogy mindig, de mindig süt a nap!") : hét óra, félnyolc felé kiballagtam a konyhába, kiengedtem a kutyust, hogy csaholjon egyet a környező kutyákkal (láthatóan nem volt nyelvi problémájuk!). Pár perc múlva megjelent kisebbik unokám a 11 éves Alice, hogy elkészítse a Nescafémat. Nagyon ragaszkodott e gesztushoz: kávéspohárban megmelegítette a mikróban a vizet, majd pontosan belemérte a két csapott kiskanál kávét, miközben nem telt be a szemcsék barna folyadékká oldódásával (otthon nem isznak Nescafét). Kikészítette a reggelihez valókat az asztalra, közben meghitten trécselgettünk a reggeli napsütésben, s még néhány pasziánsz kirakására is maradt időnk, mielőtt szülei is megérkeztek, nővéréről nem is szólva.
 |
| "Világ-óra", Gyula |
Gyakran lebicikliztek a Tisza-parti strandra, kivéve, ha családi ebéd, esetleg messzebbre szóló kirándulás jött közbe. Engem nagyrészt akadályozott a harmadik napon történt látványos zuhanásom az utcán, egy járdahiba miatt, s a hátralévő napokban igyekeztem borogatással működő állapotba hozni a bal térdemet, mely még most is bokáig dagadt és fájdalmas, de tudok rajta járni! Sőt, fiam szerint a járás tesz neki a legjobbat, s ezzel a jelszóval mind az öten elmentünk egy egész napos gyulai kirándulásra, amelyen több km-t (a statisztika szerint majd 10 ezer lépést...) legyalogoltam!... Fogalmam sincs, hogyan. Gyula városa viszont teljesen elbájolt, meghódított bennünket szépségével, gondozottságával. Árnyat adó fák, parkok mindenütt, a Körösök is gyakran felbukkannak, nem beszélve a gyógyfürdőkről. Ennyi szálláshely-ajánlatot, kisebb-nagyobb vendéglőt közepes méretű kisvárosban még nem láttam! No és a "100 éves cukrászda"! Valójában 1840 óta működik, két terme megőrizte a 19. sz-i hangulatot az eredeti bútorok, freskók segítségével, s egy kis múzeum bemutatja az akkori cukrász-szerszámokat is. A vár alól induló kis kék vonaton félórás séta alatt bejártuk Erkel Ferenc, Albrecht Dürer (apja), Munkácsy és még sok híresség városát.
 |
| Gyula, park |
 |
| a"100 éves cukrászda" két terme |
Az otthoni megmaradt rokonság, a család melege, mellyel megtelítődhettem, remélem, eltart még az eljövendő hónapokra is!...
Őrölet, hogy már a harmadik napon baleset ért! Szerencse, hogy a jószívű boltos felesége haza is vitt (ha jól értettem), ahol mind a tizenkét családtag gyógyításodhoz látott. Csoda a gyulai kirándulás, még soha nem jártam ott, és már nem is fogok, bár a te segítségeddel akár ott is lehettem volna. Örömmel olvastam, milyen jól érezted magad idehaza, és a meghitt északi-hűvös csendedben is színezi az emléke a napjaidat.Jó volt látni az asztalon a Piatnik francia kártyát, pont ilyennel játszunk itthon, ha úgy adódik. Szép kicsi unokád gyönyörűen gondoskodik rólad... Persze, a többiek is. Üdvözlet az otthon-itthonból a virtuális itthonban! Gyógyulj hamar!
VálaszTörlésKöszönet a figyelmes olvasásért, Klári, ha jól értem, a francia véltozatot is elolvastad, amelyben hosszabban is kitérek a kellemetlen epizódra! Azt hiszem, a gyógyulás még messze van, de már el tudtam menni bevásárolni dagadt bokáimmal!...
TörlésAzt sajnálom, hogy ezúttal Szegedre nem tudtam elmenni... (Hamarosan írok neked levelet.)
Látod, erre nem is gondoltam, hogy két hét után a ház, a konyha üresen vár, muszáj elmenni fájós lábbal is. (Elolvastam a francia beszámolót, annyira vártam a híreidet.)
TörlésVolt, aki felajánlotta a bevásárlást, de nem szeretek másokra utalódni (úgyis ilyesmi lesz a vége - de minél később legyen!)
TörlésJobbulást kívánok, de azért otthon már főleg pihentesd, amennyire csak lehet.
VálaszTörlésKöszönöm, Ági, igyekszem pihentetni d.u. a Tour de France-ot nézegetve, amint végigbicikliznek csodás tájakon! Utazás fotelből, borogatott lábbal.
TörlésMagam is úgy látom, hogy sokat szépült az ország, a városok, a falvak is. Olyan embernek való a szép környezet. Örülök neki, hogy szép élmények értek itthon a balesetet kivéve. Jó volt olvasni tartalmas írásodat. Hamaros gyógyulást!
VálaszTörlésIgazad van: minden jó volt, a balesetet kivéve! Köszönöm az együttérző szavaidat.
Törlésjaj kedves Rozsa, egy élmény volt olvasni téged: gyulai cukrászda erős nosztalgiát ébresztett bennem, annyira jó volt látni a fotódon, (majd'elbőgtem magam), aztán elolvastam beszámolód a fájdalmasabb eseményeidről is, és olyan ideges lettem, hogy nem tudtam a képekre visszatérni...biztos nem tört csontod? nem szakadt semmi belül? annyira fájdalmas tud lenni egy ilyen csúnya zuhanás, és nagyon hosszú a helyreállás-felépülés, bármilyen szerencsés is ...nagyon sajnálom, együtt-érzek veled
VálaszTörlésKöszönet, Kati, az együttérző szavakért ("zugolvastam" nálad és láttam, hogy te is komoly problémákkal vetted fel a harcot, jobbulást kívánok!). Nem hiszem, hogy eltört volna (orvos nem látta), mivel tudom használni, ha nem is teljes értékben!
TörlésKet eve voltam en in Gyulan, mikor a batyamekat latogattam meg Sarkadon. Gyula szep, rendezett kisvaros, egyetlen problema volt, hogy reggel 9 elott sehol nem adtak egy csesze kavet. Az Almasy-kastely is gyonyoru, a 100 eves cukraszdat en sem hagytam ki. Az iden sajnos kimaradt az europai utazasom, de olvasva az irasod egy kicsit felideztem a ket evvel ezelotti nyaralasom. Koszonom.
VálaszTörlésÖrülök, hogy benéztél egy szóra, Zsuzsa, én is kerestelek néha, de sokáig hiányoztál a blogvilágból. Legutóbbi bejegyzésed is pesszimista hangulatú volt. Pedig Canada kivételnek számított sok szempontból...
TörlésÍgy tehát vannak közös emlékeink... (Gyula)